Ország-Világ, 1959. január-július (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-07 / 1. szám
Az igazgató úr rosszul imádkozott... Nem is olyan régen történt, hogy Washington Kubába küldött nagykövete, egy bizonyos Bár. Smith végigvonult Santiago de Cuba városának utcáin. Útját gyászruhás asszonyok néma sorfala szegélyezte, így tiltakozott a lakosság az Amerikai Egyesült Államok követe előtt Batista diktátor terrorja ellen. Az asszonyok sorát korbáccsal, gumibottal és kardlappal verte szét a diktátor rendőrsége. Az amerikai követ elkövette azt az ügyetlenséget, hogy másnap futólag megjegyezte Batistának: ilyen durván azért nem kellett volna az asszonyokkal bánni... Amikor a követ távozott, Batista felemelte a telefonkagylót , és másnap az amerikai külügyminisztérium, a State Department nyilvánosan megrótta a diplomatát, mert »beleavatkozott egy baráti ország ügyeibe«... Gengszterkirályok a perzsaszőnyegen 1934 óta tartotta védő kezét az amerikai politika a hajdani őrmester fölé. Amikor tízéves zsarnokoskodás után ideiglenesen vissza kellett vonulnia , Miami pálmái alatt üdült, s az első adandó alkalommal újra, másodszor is hatalomra juttatták. (Kuba szigetének egész gazdasági élete évtizedek óta az amerikai monopóliumok kezében van.) Egyetlen céljuk ennek a »cukornádsziget» feletti politikai és gazdasági hatalomnak a megtartása volt, s e »szent« cél szolgálatában az amerikai politika legsötétebb figuráival összefonódott gengszterek egész hadát küldték a szigetre. Ha a sokpénzű látogató ellátogatott a Sans Souci kaszinóba, a márványlépcsők tetején egy futó pillanatra észrevehette Louis Santos urat, akinek vezető szerepe volt a New York-i gengszter-kolléga, Anastasia meggyilkolásában, s akit a New York szerencsejáték-királyának« neveztek. A Hotel National játékszobáinak perzsaszőnyegén Mr. Meyer Lansky dirigált, akiről az amerikai szenátus egyik vizsgáló bizottsága pecsétes okiratban állapította meg, hogy »Amerika hat legveszedelmesebb gengsztere közé tartozik«. Ezeknek az embereknek kulcsszerepük volt Batista körül. Nemcsak azért, mert a szerencsejáték-hálózat a diktátor számára évente sok millió dollár külön jövedelmet hozó valóságos iparág lett Kubában. Azért is, mert Santos, Lansky és az amerikai gengsztervilág Havanában működő tucatnyi más nagysága szervezte meg Batista számára a korrupciónak azt az egész országot átfogó hálóját, amely a terroruralom gazdasági alapja lett Ráadásul hazai politikai összeköttetéseik felhasználásával valóságos összekötőként működtek a washingtoni kongresszus folyosói és Havana között Nem csoda, hogy a diktátort és uralmi rendszerét féktelen gyűlölet vette körül, ami nem mindig szorult oly néma és fájdalmas keretek közé, mint Smith nagykövet látogatásakor. Feljegyezték például, hogy Batista egyik leghirhedtebb kínzómestere, aki évtizedes »szolgálat« után urával együtt 1944-ben az Egyesült Államokba emigrált, tíz év múlva csendben visszatért a szigetre. Másnap már holttestére bukkantak egy szűk havanai utcában, mellén a felírással: »Az igazságtevés néha késik, de sohasem marad el.« Eusebe Mujal, aki Batista számára az úgynevezett »szakszervezeteket« irányította, s akit a munkások különösen gyűlöltek, csak páncélozott kocsiban ment az utcára. Sőt , még irodájának falát is páncéllemezek borították. Tizenkét ember... Fidd Castro, a magas, szakállas kubai ügyvéd szabadságmozgalma jelentette negyed évszázada az első nagyszabású fegyveres akciót a diktatúra lerázására. Castro 1953. július 26-án embereivel megrohanta Santiago de Cubában a Moncada kaszárnyát, hogy támaszpontul építse ki. A roham nem sikerült és Castro húsz évi börtönt kapott Megszökött és Mexikóba menekült ahonnan 1956 nyarán visszaindult Kubába. A kicsiny hajót amelyen utazott Batista tengeri járőrei üldözőbe vették és elsüllyesztették. Tizenkettedmagával menekült meg, bevette magát Oriente tartomány hegyei közé, s onnan hirdette meg a »Július 26»mozgalmat. A harc jóformán ez év közepéig még partizán- és sokszor anarchista módszerekkel folyt A havanai rádió bemondója, éppen most egy esztendeje hideg pisztolycsövet érzett a tarkóján. Izzadva és remegve suttogta a mikrofonba a támadó által követelt mondatot: »Batista halott«. Közben a lassan riadó városon egy tűzpiros teherautó száguldott keresztül és megállóit Batista palotája előtt. Castro huszonegy embere ugrott ki a kocsiból, felrohantak a lépcsőn, kézigránátot vágtak Batista dolgozószobájának ajtajába, azután a feltáruló ajtón át a szobába is. Többre már nem volt idő: megérkezett a palotaőrség és a huszonegy támadót lemészárolták. Közben Batista feleségével ebédelt egy emelettel feljebb... Castro emberei rosszul számították ki az időpontot A fordulat azonban mégis megérett Castro seregei egyre erősödtek, az ellenük harcoló egységek sorra átálltak. A partizán- és merénylettaktikát felváltotta a szabályos hadviselés , és néhány nappal ezelőtt elesett Santa Clara városa a sziget középső és legkeskenyebb részén. Ez azt jelentette, hogy a szigetet kettévágták: keleti része már elveszett a Batista rezsim számára. Az összeomlás folyamata ezután már hallatlanul gyors volt: 38 órával később Batista repülőgépen menekült az országból... A New York Times egyik tudósítója, Herbert Matthews, aki egy évvel ezelőtt kalandos út után meglátogatta Fidel Castrót erdei főhadiszállásán, a felkelővezérrel folytatott beszélgetése után felkereste Havana legbefolyásosabb amerikai üzletemberét. Beszámolt neki élményeiről. Amikor befejezte, az üzletember — egy nagy bank igazgatója — hátradőlt a halványsárga bőrfotelben és így szólt: »Mi valamennyien azért imádkozunk minden áldott nap, hogy Batistávval ne történjék semmi rossz...« Kubában még nincs rend. De annyi már bizonyos, hogy az igazgató úr megint rosszul imádkozott... t-Ll 2 I *4