Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-03 / 5. szám
Modetti Iriza az Operaházban Operaházunk néhány nappal ezelőtt új beállításban s részben új szereplőikkel vitte közönség elé Mozart 1791-ben komponált utolsó remekművét, a Varázsfuvolát. Schikaneder korabeli divat szerint készült »’varázsoperája« s a maga idejében páratlanul népszerű darabja volt a színházaknak, ám a múló időben csak az éterien tiszta muzsika maradt meg szűzi érintetlenségében, míg a librettót rendezői felfogások és divatáramlatok szerint változtatták, formálták. Ilyen törekvésnek vagyunk tanúi e felújításnál is, amikor Mikó András, a fiatal rendező új színpadi megoldások keresésével igyekezett Operaházuink játékstílusát akülföldi törekvések részbeni átvételével színesíteni. Új utak keresésére szükség van, helyes, ha az új rendezői generáció alkalmat kap fantáziája gyakorlati kibontására. Más kérdés, hogy ezt éppen Mozartnál kell-e alkalmazni. Nincs terünk annak kifejtésére, mi az, ami e rendezői felfogásban vitatható. Annyit azonban mégis, hogy a Varázsfuvolában a Világosság győzedelmeskedik a Sötétség démonaival szemben, s a színpad, amelynek e szimbólumok közérthetővé tétele egyik célja — szinte végig sötét, s csak azt a kicsiny játékteret világítják meg a reflektorok, ahol a cselekmény pillanatnyilag pereg. Ez a sötét színpad egyébként sem fejezi ki a Mozart derűs lényéből fakadó muzsikát, s így a vezénylő Ferencsik János tiszta és nemes értelmezése nem lehetett mindig szinkronban a színpaddal. Az abszolút szépségű zenei formák, az énekfrázisok, a Sarastrót megmintázó Székely Mihály pompás basszusán csendültek fel legmeggyőzőbben. Bartha Alfonz szépen énekli Tamino szólamát, hangja azonban nélkülözi az árnyalásokat besugárzó nemes csengést. Házy Erzsébet (Pamina) egyelőre kevéssé otthonos Mozart világában. Új Papageno a mindig megbízható Radnay György; szerepét becsülettel megoldja, ám inkább Jago ő, mint népi figura Mozart színpadán. Jasper Bella (Éj király nője) koloratúrtechnikája korrekt, de nem drámai. Tetszett Koltay Valéria, Külkey László, Jámbor László, a »Három gyermek» — a Rádió gyermekkarának tagjai — és különösen tetszett a zengő, imponáló hangszépségű férfikórus. Akevés, de szépen megoldott díszlet Fülöp Zoltánt dicséri. Az új és furcsa jelmezeket Márk Tivadar készítette. ÍGH JENŐ , Házy Erzsébet (Pamina) és Székely Mihály (Sarastro) (Keleti Éva felvétele) FILMKRÓNIKA [me Rány let| I I I Egy elvetemült örült a harmincas évek !—1 elején hosszú ideig foglalkoztatta Európa közvéleményét. Matuska Szilveszter hidakat robantott, mert a lángban, pusztulásban örömét lelte. Aztán a világ elfelejtette Matuskát, mert még elvetemültebb és még őrültebb felforgatók jöttek. A biatorbágyi rém útszéli kis amatőrré törpült mellettük. A több mint negyedszázados eseményből készített filmet, Bacsó—Thurzó forgatókönyvéből, Várkonyi Zoltán. A bűnügyi történetet pszichológiai drámává sűrítették, a hídrobbantó zűrzavaros alakja mögé felsorakoztatták a Horthy-társadalom jellegzetes képviselőit. Az eszelős gonosztevő mellé odaültették a vádlottak padjára a reakciós igazságszolgáltatást, amely a merényletet kihasználta a kommunisták üldözésére, meggyilkolására. Várkonyi Zoltán rendezői keze úgy irányította a felvevőgép mozgását, hogy az nemcsak a történetet, de a cselekmény lelki indítóokait is végigkísérte. Feleslegesen azonban nem időz a pszichológiai motívumok feldolgozásánál, hanem végigköveti a bűnügyi filmek gyors ritmusát. A sok sikerült jelenet közül említsük meg talán a legkitűnőbbet: bírósági tárgyalóteremben vagyunk, a bíró bűnösnek mondjaki a perbefogott kommunistákat. Sorolja a neveket, mikor egy hirtelen vágással egy gyár udvarán munkások százai emelik fel a fejüket. Ha a kommunizmust vádolják, a magyar munkásosztály felett mondanak ítéletet. Fijj" Három színész egységes művészi tel-jjesítménye húzza alá a film erényeit. A merénylőt alakító Básti Lajos finom eszközökkel dolgozik, pedig szerepe bőven adna alkalmat rikító túlzásokra. Major Tamás rendőrkapitánya ördögi és okos, ravasz és kérlelhetetlen. Páger Antalnak jutott a legnehezebb feladat hármuk közül, karakterisztikus vonásokkal alig felruházott szerepéből mégis egyéni figurát formál. (HALASZ) Básti Lajos, a merénylő Daljáték a felszabadulásról lapunk legutóbbi számában hírt adtunk "" arról, hogy a Debreceni Csokonai Színház felszabadulásunk tizenötödik évfordulóján bemutatja a »Szabad szívek» című romantikus daljátékot. Az új magyar zenés darab szövegkönyvét és verseit Békés István, muzsikáját Kemény Egon írta. A két szerző az újságíró kérdéseinek kereszttüzében válaszol a feltett kérdésekre. Békés István a darab tartalmáról ezeket mondja: — A daljáték, melynek történelmi hátterea felszabadulás, Debrecenben és környékén játszódik 1944 október derekától 1945 május 8-ig. Meséje a történelmi események emlékét idézi, ám ezen belül emberi érzelmek színes szőttese. Egy fiatal ember, Arató András, akinek a haladó mozgalmakban való részvétele miatt szöknie kellett a nácik elől, találkozik egy fiatal szovjet orvosnővel, Glóriával, aki magyar szülők gyermekeként a Szovjetunóban született. Az egymás iránt fellángoló forró érzelmeik és azok az akadályok, amiket a történelem parancsa és a társadalmi bonyodalmak állítanak kibontakozó szerelmük elé — ezeken a motívumokon át szövődik a történet a boldog kifejlődés felé. Természetesen sok kedves és vidám figura, fontos mellékcselekmény, rengeteg jellegzetes és sajátos helyzet színesíti a történetet, amely a romantika hangján valóságos embereket, valóságos életet igyekszik megszólaltatni. A nagy szenvedélyek daljátéki pátoszán kívül bőven kap helyet a szatíra, a mókás dal, a tánc is. Békés István szavait aláfesti és kiegészíti a zongoránál ülő zeneszerző muzsikája: néhány slágerelőjelű dal, áradóan szárnyaló duett és vígoperai méretű kórusrészlet. Kemény Egon tehát kompozícióival válaszol kérdéseinkre. A vaskos partitúra titkáról: sikert remél-e a szerzőpár — egy modern ritmikájú tánckettős a válasz. A Szabad szívek színpadi díszbemutatója április 4-én lesz a darab eseményeinek színhelyén, Debrecenben. Ugyancsak ünnepi külsőségek között fog lezajlani májusban a Miskolci Nemzeti Színház-beli bemutató is. A színpadi bemutatókat a Szabad szívek március 26-i rádióváltozatának bemutatása előzi meg. M —NŐ TVI MAJOR TAMÁS színművész, ötvene- ITedik születésnapja alkalmából, művészi munkásságáért és a Nemzeti Színházban kifejtett tiznöt esztendős igazgatói működésének elismeréséül megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet.