Ország-Világ, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-21 / 51. szám
18 égyre 1950-ben Olaszországba látogatott egy zeneszerző. Hosszabb időt töltött Rómában, gyakran üldögélt a hatalmas Colosseum máladozó kőpadjain, s ha pillanatra lehányta a szemét, máris ott kavargott előtte a kétezer év előtti Urba tarka forgataga: az arénában összecsapnak a gladiátorok, bíbor vér festi a sárga homokot,a győztes a legyőzött torkának szegzi rövid kardját, s várakozó pillantást vet a császári páholyra, ahol az unatkozó Imperátor lefelé fordítja hüvelykujját: — Recipe ferrum! — fogadd a vasat... Ekkor határozta el Aram Hacsaturján, korunk egyik legnagyobb zeneszerzője, hogy balettet alkot minden idők legdicsőbb gladiátoráról, a thrák Spartacusról, aki a capuai Lentullus Batatlus fellázadt gladiátorainak élén elindult a rabszolgatartó, kegyetlen Róma ellen. Hetvenezer szabad életre vágyó rabszolga fogott fegyvert, hogy gyűlölt urainak szemébe kiáltsa: — Recipe ferrum! És bár a rabszolgaháború iszonyatos záróakkordjaként hatezer keresztrefeszített gladiátor szegélyezte a Capuából Rómába vezető utat, Spartacus neve azóta is a szabadságharcosok zászlaja, s a múlt században Garibaldi egyik fegyvertársa, Giovagnoli örökítette meg híres romantikus regényében a hős thrák forradalmár életét. A Giovagnoli és Hacsaturján szellemi találkozásából született balett 1951-es ősbemutatója a nemzetközi sajtó egybehangzó véleménye szerint a század legnagyobbbalettszenzációja volt. ASyrtacust azóta is változatlan sikerrel játsszák a moszkvai és a leningrádi nagyoperában, ahol egyszerre kétszáz táncost is mozgatnak a színpadon. Kaupuzs igazgató megkísérli a lehetetlent A két és félmilliós Szovjet- Lettország rigai opera- és balettszínházának két és fél esztendeje fiatal és nagyon energikus igazgatója van, aki nem ismeri a lehetetlent és nem fél a kockázattól. Vladislav Kauputs ott volt a »Spartacus« bemutatóján és elhatározta, hogy a sokkal kisebb, legfeljebb hatvan szereplőt befogadó rigai színpadon bemutatja Hacsaturján balettjét. Amikor először vetette fel a gondolatot, a szakemberek nekitámadultak: — Megőrültél? Le akarod járatni a színházat? Ez olyan, mintha két szereplővel akarnád bemutatni a Hamletot! Kauipázs nem törődött az akadékoskodással és felkereste Aram Hacsaturjant: — Kedves mester, szeretnék Rigáiban is színre vinni az önSpartacusát. Sajnos, kicsi a színpadunk, harmadannyi táncost tudunk csak mozgatni, mint a leningrádiak. Le kell kicsinyítenünk a monumentálisát, de úgy, hogy ne veszítsen a hatásából, ne váljék nevetségessé. Számíthatunk a segítségére? Hacsaturjánt izgatta a gondolat: megteremteni aköztársasági Spartacust, azt a változatot, amelyet a jövőben nemcsak Moszkvában és Leningrádban adhatnak elő, hanem a kisebb köztársaságok fővárosaiban, Rigában és Tbilisziben, Tallinnban és Alma-Atában, vagy — még inkább a jövőbe tekintve — Prágában és Budapesten is! Szabad kezet adott a rigai koreográfusoknak, sőt, Kaupuzs kérésére külön finálét írt a baletthez. Az igazgató úgy döntött, hogy tíz hónap elegendő a balett színreviteléhez Kaupuzs rendületlenül bízott a tehetséges koreográfusokban és a balettkar csillagaiban: a brüsszeli világkiállítás szovjet zárókoncertjén híressé vált Harald Ritenbergben, s a légiesen könnyed mozgású Velta Velcinában, akit már a moszkvai Bolsoj is akart szerződtetni. Spartacus kardja A csend olyan sűrű, szinte vágni lehetne. Az egyik oldalpáholyban ül Kaupuzs igazgató és Tanyijeva Birzniece balettmester, s várják, hogy felgördüljön a függöny. Azután felgördül a függöny, és bekövetkezik a csoda: a tánc és a zene szétfeszíti a színpad szűk korlátait Amikor az arénában összecsapnak a gladiátorok, szinte a Colosseumban érezzük magunkat, s amikor Spartacus a gladiátorok kaszárnyájában felkelésre szólítja fel társait, mintha ezren és ezren özönlenének utána, elárasztva egész Itáliát! Lélegzetelállítóan nagyszerű a rendezés: ezüstszürke homály borul a színpadra, a gladiátorok harcba induló serege egyetlen hatalmas ércszoborként gördül előre a vérforraló dobszó ütemére. Visszafojtjuk a lélegzetünket, amikor bekövetkezik az egyik legdrámaibb pillanat: a gladiátorok megrohamozzák Crassus római hadvezér palotáját, a bacchanália résztvevői veszetten menekülnek, csak Egina marad ott, az áruló kurtizán, akinek szerelmét Spartacus nem viszonozta. Spartacus kivont karddal támad a kurtizánra, mire az egyetlen rántással letépi a palota hatalmas függönyét: lángol az ég, sírnak a fúvóshangszerek, s a rőt fények megfestik a keresztrefeszített gladiátorok testét! És eljön a vég: Spartacus oroszlánként harcol a roppant túlerővel szemben —Rusztem maga volt ő«, idézem magamban a balladát — egyedül vív, hiszen érezzük, hogy maga a levegő is ellenség, minden fűszál egy római, a földre hanyatlik, de megmarad gladiátorkardja, a drága penge, amelyet szerelme, a csatateret felkutató Frigia ölel magához, hogy a hátborzongatóan felséges fináléban hívja harcba a megmaradt hősöket. Századokat szárnyal át a zene, érezzük, hogy Spartacuskardját kézről kézre adják a husziták, a jakobinusok, az Októberi Forradalom lett lövészei ... Nem aköztársaság! Spartacus- a rigai opera- és balettszínház egyetlen fegyverténye. Nemrégiben mutatták be aRigondát, a Lacisz regényéből készült első modern tárgyú balettet, amely a gyarmati népek felszabadító harcát mutatja be megrázó erővel, a közeljövőben viszik színre az első modern tárgyú operát is, a fiatal Garota -Ezüstmadár című művét. Az előadás után gratulálok Kaupázs igazgatónak, s sajnálkozva említem, hogy a mi közönségünk, amely nagyon megszerette Hacsaturjánt, még mindig nem láthatta aSpartacust. — Mutassák be a mi változatunkat — mondja, majd tréfásan hozzáteszi: — Meghívhatnak bennünket Budapestre . .. Nem is olyan rossz ötlet... MAKAI GYÖRGY Harald Ritenberg és Velta Veleina, mintkét délszigeti fiatal, a gyarmati népek felszabadító harcáról szólóRigondd—ban Spartacus, a gladiátorok vezére Etiópiai és egyiptomi táncosok Crassus palotájában, aSpartacus—ban