Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-01 / 5. szám
milliók gunhOM (IV.) Eichmann kikísérletezi a gázzal történő tömegirtás módszereit Már egy hónapja tartottak a kihallgatások Haifában, amikor elérkeztek a nagy dráma egyik igen fontos fejezetéhez, a gázzal történt tömeggyilkosságok előkészítésének történetéhez. Eichmann erről érthetően mit sem akar tudni. Kertel, kibúvókat keres. Végül azonban mégis kénytelen beismerni: — Amikor a Szovjetunió elleni háború kitörésekor Marseille-ből hirtelen hazarendeltek, Himmler magához hivatott. Szigorúan figyelmeztetett, hogy az, amit most velem közöl, birodalmi titok (►►geheime Reichssache«), s ezt senkinek elnem árulhatom. Himmler ezek után folytatta: ►►Tudja, a Führer már több beszédében kijelentette: »ha a második világháború kitör, ez egyben’ az európai zsidóság teljes megsemmisítését vonja maga után«. A Führer parancsa: a kivándoroltatást fel kell függeszteni, a nürnbergi törvények hatálya alá eső egyéneket kivétel nélkül Keletre kell deportálni, s ott meg kell semmisíteni. Eichmann elmondta, hogy ezután a megsemmisítés eszközeiről tanácskoztak. Himmler szerint nem megfelelőaz a módszer, amelyet az egyes Wehrmacht-alakulatokhoz kiküldött »Einsatzkommandó«-k követnek. »Lehetetlen fegyverrel elpusztítani egy több milliós tömeget. Túl nagy lenne a lárma, nagyon kétséges és igen erősen igénybeveszi a likvidációt végrehajtók idegeit. Rendszerint túlzott alkoholfogyasztás előzi meg és követi ezeket a kivégzéseket. SS-embereim idegeit kímélnem kell. Az asszonyok, öregek, gyerekek likvidálása egyébként is túl nagy izgalommal jár, erős feltűnést kelt. Ezt el kell kerülni, s magának jut az a feladat, hogy »humánusabb« megsemmisítési eljárást találjon«. Eichmann nem érzi e kijelentés szörnyűségét, ő szó szerint veszi megbízatását. Neki »humánusabb«, ►►olcsóbb«, és ►►csendesebb« eljárást kell találnia. Eichmann tanulmányútja százezrek holtteteme felett. . . A tömeggyilkos tanulmányútra indul, természetesen Lengyelországba, amelynek mintegy 3,5 millió zsidó állampolgárát, abban az időben már a legkülönbözőbb módon irtották. Agyonlőtték őket, pogromokat szerveztek, bevezették a gázautókat, s már eddig is több százezer embert gyilkoltak meg. Eichmann ►►tanulmányozza de módszereket és a legridegebben mérlegel. Elsősorban barátait keresi fel. Sűrűn vendégeskedik a megszállás alá került észt és lett területeken. Ott SS Brigadenführer Franz Stahlecker az úr, akinek »Einsatzkommando A«-ja, saját hivatalos jelentése szerint, 1942. márciusáig — amikor az észt partizánok elfogták és kivégezték — 229 052 embert lövetett agyon. Eichmann szokása szerint letagadja, hogy Stahleckernél járt volna. »Egyáltalán nem ismertem«, összeroppan azonban, amint fejére olvassák Wisliceny megdöbbentő leleplezését: »Eichmann 1941. nyarán feltűnő érdeklődést mutatott a lengyel terület iránt. Amikor Hitler a Szovjetunió elleni támadás után kiadta szörnyű parancsát, a »Kommissarerlass**-t, amelynek értelmében ki kell végezni a fogságba kerülő politikai biztosokat, komissárokat, a kommunista párttagokat és a zsidó katonákat, Eichmann azonnal pompás lehetőséget látott ebben. Ez a parancs azonban csak a hadműveleti területre vonatkozott. Eichmann erre megjelent Rigában, barátjánál, Stahleckernél, s a vele történt megállapodás alapján, 1941. őszén odadeportáltatta a csehmorva területről kiutasított lakosokat. Ezeket azután ott, a hadműveleti területen likvidálták a »Kommissarerlass« alapján. Eichmann maga dicsekedett előttem, hogy mindez egyéni kezdeményezésére történt, ő maga állítólag Himmler parancsára — szintén vezetett ilyen kivégzéseket. . .« És ha netán Wisliceny vallomása nem elegendő, eléje teszik SS. Hauptsturmführer Höppner 1941. július 16-án kelt levelét: »Posen (Poznan) és Litzmannstadt (Lodz) városokban sűrűn fordult meg Eichmann, személyesen irányította az oda történő deportálásokat. Javasolja, hogy a »Warthegau« öszszes csillagviselésre kötelezett polgárait tömörítsék e helyekre, pusztítsák el a munkaképteleneket gyorsan ható szerrel (»mit einem schnellwirkenden Mittel fertigzumachen«), sterilizálják a nőket, vagyis terméketlenítssék, s »munka által pusztítsák el a munkaképes egyéneket.« *,Még nem, kielégítő a gázzal történő tömeggyilkosság technikája99 A vallatás során Eichmann e kérdésben bizonyos, beismerésre kényszerül: — Meggyőződtem arról, hogy Himmlernek igaza van: a tarkónlövés, a puskával vagy gépfegyverrel történő tömegkivégzés túl lármás, feltűnést keltő, emellett nagyon költséges és ami igen lényeges volt számunkra, nagyon lassú... Eichmann érdeklődni kezdett a gáz iránt. Mindenekelőtt az eddig használt módszert, a szénmonoxidos gyilkolást tanulmányozta. Ezt Hitler utasítására egy ideje alkalmazták már a szellemileg vagy testileg rokkant németek likvidálására, később pedig a dachpui és más németországi koncentrációs táborokba zárt kommunisták és zsidók elpusztítására. Egyszerűen bevezették a kipuffogó gázt a kocsiszekrénybe s ez a monoxid-gáz ölte meg a szerencsétlen áldozatokat. Ilyen halálautók már nagyobb számban működtek, elsősorban az ún. »Sauer-autók«, amelyeket festett ablakokkal, hamis ablakredőnyökkel vidéki tanyaházaknak, víkendházaknak álcáztak. Kivégző csoportok jártak a halálautókkal táborról táborra. Eichmann ezeknek a működését elsősorban osztrák barátjánál, az egyik legförtelmesebb tömeggyilkosnál, SS. Gruppenführer Odilo Globocniknál tanulmányozta. Wislicenynak erről így számolt be: »A Globocniknál alkalmazott motorgázos kivégzés jobb, mint az agyonlövéses rendszer. Csakhogy amint azt e kérdés nagy szakértője, SS Untersturmführer dr. Becker jelentette, a rossz terep, a leírhatatlan útviszonyok miatt az autók hamar elromlanak, alkatrészei tönkremennek. A kiszolgáló személyzetre is ártalmas ez a megoldás: az emberek minden egyes kirakodás után (értsd: az elgázosítottak kidobálása után. A szerk.) főfájásról panaszkodnak. A gáz adagolása sem történik minden esetben helyesen. A vezető a munka meggyorsítása érdekében végsebességre kapcsol, s ily módon megfulladnak a kivégzendő személyek, ahelyett, hogy a terv szerint elszenderednének«. Eichmann ezek után nagy nehezen bevallja: — Valóban részt vettem magam is ilyen gázautós kivégzésen. Oly borzalmas hatással volt rám, hogy rosszul lettem. Le kellett szállnom, s utamat alig tudtam folytatni azon az autón, noha már megszabadult terhétől. Az »érzékeny« tömeggyilkos ekkor határozta el, hogy valamilyen »még humánusabb« eljárást kell találnia. Eichmannak — e szörnyű dráma főszereplőjének előadása nyomán — tudták Haifában elsőízben tökéletesen rekonstruálni azt a pokoli folyamatot, amelynek során példátlan szadizmussal kikísérletezték a »legtökéletesebb«, a »legolcsóbb«, a »leggyorsabb« tömeggyilkossági módszert. Eichmann Stutthofban házinyulakkal, Auschwitzban foglyokkal kísérletezik Eichmann — Himmler engedélyével — külön kísérleti telepetrendezett be. Gdansktól (Danzigtól) 36 kilométerre fekszik Stutthof (Stuttovo). A Balti-tengertől két kilométerre létesült a tábor. Stutthofban képezték ki azokat a fiatal SS- tiszteket, akik a megsemmisítő táborok vezetésére voltak hivatva. Eichmann ebben a táborban — a »gyilkolás főiskoláján« — végeztette a különböző gázfajtákkal az első kísérleteket, amelyeket az I. G. Farbenindustrie és annak leányvállalatai, a »Degesch« és a »Tesch und Stabenow« bocsátottak rendelkezésére. Az első kísérleteket házinyulakkal folytatták. Előbb a DRP 575 293-as preparátummal próbálkoztak, de annak hatását nem találták elég gyorsnak. Azután a »Cyklon« elnevezésű ciángázra tértek át (HCN vagy HCY), amely már gyorsabban hatott. Amikor Eichmann végül kielégítőnek vette a hatást, szemlére hívta meg Himmlert. LÉVAI JENŐ Következő számunkban: Auschwitz és a „végső megoldás** Himmler elismerését fejezi ki Stutthofban a tömeggyilkosság technikáját kikísérletező SS-tiszteknek (a csillaggal megjelölt tiszt Eichmann) Most még csak tengeri nyulakat irtanak ciángázzal . . . (Himmler hallgatja a »szakemberek« magyarázatait — a csillaggal megjelölt SS-tiszt Eichmann) ORSZÁG-VILÁG, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság hetilapja. Főszerkesztő: Alpári Pál, Szerkesztő: Pető Miklós. — Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. Tel.: 423—987. — Felelős kiadó: Sala Sándor, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Kiadóhivatal: Budapest VII., Lenin körút 9—11. Tel: 221—285. — 60.4737 Athenaeum Nyomda, Budapest. (F. v. Soproni Béla.) — Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi kézbesítő hivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra nyolc forint. Külföldön terjeszti: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, vagy a Kultúra külföldi képviseletei. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 24