Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-01 / 5. szám

milliók gun­hOM (IV.) Eichmann kikísérletezi a gázzal történő tömegirtás módszereit M­ár egy hónapja tartottak a ki­hallgatások Haifában, amikor elérkeztek a nagy dráma egyik igen fontos fejezetéhez, a gázzal történt tömeggyilkosságok előkészítésének történetéhez. Eich­­mann erről érthetően mit sem akar tudni. Kertel, kibúvókat keres. Végül azonban mégis kénytelen be­ismerni: — Amikor a Szovjetunió elleni háború kitörésekor Marseille-ből hir­telen hazarendeltek, Himmler ma­gához hivatott. Szigorúan figyel­meztetett, hogy az, amit most velem közöl, birodalmi titok (►►geheime Reichssache«), s ezt senkinek el­nem árulhatom. Himmler ezek után folytatta: ►►Tudja, a Führer már több beszédében kijelentette: »ha a má­sodik világháború kitör, ez egyben’ az európai zsidóság teljes megsem­misítését vonja maga után«. A Führer parancsa: a kivándoroltatást fel kell függeszteni, a nürnbergi törvények hatálya alá eső egyéne­ket kivétel nélkül Keletre kell de­portálni, s ott meg kell semmisí­teni­. Eichmann elmondta, hogy ezután a megsemmisítés eszköze­iről tanács­koztak. Himmler szerint nem meg­felelő­­az a módszer, amelyet az egyes Wehrmacht-alakulatokhoz ki­küldött »Einsatzkommandó«-k kö­vetnek. »Lehetetlen fegyverrel el­pusztítani egy több milliós tömeget. Túl nagy lenne a lárma, nagyon kétséges és igen erősen igénybe­veszi a likvidációt végrehajtók ide­geit. Rendszerint túlzott alkohol­­fogyasztás előzi meg és követi eze­ket a kivégzéseket. SS-embereim idegeit kímélnem kell. Az asszo­nyok, öregek, gyerekek likvidálása egyébként is túl nagy izgalommal jár, erős feltűnést kelt. Ezt el kell kerülni, s magának jut az a fel­adat, hogy »humánusabb« megsem­­­misítési eljárást találjon«. Eichmann nem érzi e kijelentés szörnyűségét, ő szó szerint veszi megbízatását. Neki »humánusabb«, ►►olcsóbb«, és ►►csendesebb« eljárást kell találnia. Eichmann tanulmányútja százezrek holtteteme felett. . . A tömeggyilkos tanulmányútra in­dul, természetesen Lengyelországba, amelynek mintegy 3,5 millió zsidó állampolgárát, abban az időben már a legkülönbözőbb módon irtot­ták. Agyonlőtték őket, pogromokat szerveztek, bevezették a gázautó­kat, s már eddig is több százezer embert gyilkoltak meg. Eichmann ►►tanulmányozza d­e módszereket és­ a legridegebben mérlegel. Elsősor­ban barátait keresi fel. Sűrűn ven­dégeskedik a megszállás alá került észt és lett területeken. Ott SS Brigadenführer Franz Stahlecker az úr, akinek »Einsatzkommando A­«-ja, saját hivatalos jelentése szerint, 1942. márciusáig — amikor az észt partizánok elfogták és ki­végezték — 229 052 embert lövetett agyon. Eichmann szokása szerint leta­gadja, hogy Stahleckernél járt volna. »Egyáltalán nem ismertem«, összeroppan azonban, amint fejére olvassák Wisliceny megdöbbentő leleplezését: »Eichmann 1941. nyarán feltűnő érdeklődést mutatott a lengyel te­rület iránt. Amikor Hitler a Szov­jetunió elleni támadás után kiadta szörnyű parancsát, a »Kommissar­­erlass**-t, amelynek értelmében ki kell végezni a fogságba kerülő poli­tikai biztosokat, komissárokat, a kommunista párttagokat és a zsidó katonákat, Eichmann azonnal pom­pás lehetőséget látott ebben. Ez a parancs azonban csak a hadműve­leti területre vonatkozott. Eich­mann erre megjelent Rigában, ba­rátjánál, Stahleckernél, s a vele tör­tént megállapodás alapján, 1941. őszén odadeportáltatta a cseh­morva területről kiutasított lakoso­kat. Ezeket azután ott, a hadműve­leti területen likvidálták a »Kom­missarerlass« alapján. Eichmann maga dicsekedett előttem, hogy mindez egyéni kezdeményezésére történt, ő maga állítólag Himmler parancsára — szintén vezetett ilyen kivégzéseket. . .« És ha netán Wisliceny vallomása nem elegendő, eléje teszik SS. Hauptsturmführer Höppner 1941. július 16-án kelt levelét: »Posen (Poznan) és Litzmannstadt (Lodz) városokban sűrűn fordult meg Eichmann, személyesen irányí­totta az oda történő deportálásokat. Javasolja, hogy a »Warthegau« ösz­­szes csillagviselésre kötelezett pol­gárait tömörítsék e helyekre, pusz­títsák el a munkaképteleneket gyorsan ható szerrel (»mit einem schnellwirkenden Mittel fertig­­zumachen«), sterilizálják a nőket, vagyis terméketlenítssék, s »munka által pusztítsák el a munkaképes egyéneket.« *,Még nem, kielégítő a gázzal történő tömeg­gyilkosság technikája99 A vallatás során Eichmann e kér­désben bizonyos, beismerésre kény­szerül: — Meggyőződtem arról, hogy Himmlernek igaza van: a tarkón­lövés, a puskával vagy gépfegyver­rel történő tömegkivégzés túl lár­más, feltűnést keltő, emellett na­gyon költséges és ami igen lénye­ges volt számunkra, nagyon lassú... Eichmann érdeklődni kezdett a gáz iránt. Mindenekelőtt az eddig használt módszert, a szénmonoxidos gyilkolást tanulmányozta. Ezt Hitler utasítására egy ideje alkalmazták már a szellemileg vagy testileg rok­kant németek likvidálására, később pedig a dachpui és más német­­országi koncentrációs táborokba zárt kommunisták és zsidók elpusz­títására. Egyszerűen bevezették a kipuffo­gó gázt a kocsiszek­rénybe s ez a mono­­xid-gáz ölte meg a szerencsétlen áldoza­tokat. Ilyen halál­autók már nagyobb számban működtek, elsősorban az ún. »Sauer-autók«, ame­lyeket festett abla­kokkal, hamis ablak­redőnyökkel vidéki tanyaházaknak, ví­­kendházaknak álcáz­tak. Kivégző­ csoportok jártak a halálautók­kal táborról táborra. Eichmann ezeknek a működését elsősorban osztrák barátjánál, az egyik leg­förtelmesebb tömeggyilkosnál, SS. Gruppenführer Odilo Globocniknál tanulmányozta. Wislicenynak erről így számolt be: »A Globocniknál alkalmazott mo­torgázos kivégzés jobb, mint az agyonlövéses rendszer. Csakhogy amint azt e kérdés nagy szakértője, SS Untersturmführer dr. Becker jelentette, a rossz terep, a leírhatat­lan útviszonyok miatt az autók ha­mar elromlanak, alkatrészei tönkre­mennek. A kiszolgáló személyzetre is ártalmas ez a megoldás: az em­berek minden egyes kirakodás után (értsd: az elgázosítottak kidobálása után. A szerk.) főfájásról panasz­kodnak. A gáz adagolása sem tör­ténik minden esetben helyesen. A vezető a munka meggyorsítása érde­kében végsebességre kapcsol, s ily módon megfulladnak a kivégzendő személyek, ahelyett, hogy a terv szerint elszenderednének«. Eichmann ezek után nagy nehezen bevallja: — Valóban részt vettem magam is ilyen gázautós kivégzésen. Oly borzalmas hatással volt rám, hogy rosszul lettem. Le kellett szállnom, s utamat alig tudtam folytatni azon az autón, noha már megszabadult terhétől. Az »érzékeny« tömeggyilkos ek­kor határozta el, hogy valamilyen »még humánusabb« eljárást kell találnia. Eichmannak — e szörnyű dráma főszereplőjének előadása nyomán — tudták Haifában első­ízben tökéletesen rekonstruálni azt a pokoli folyamatot, amelynek so­rán példátlan szadizmussal kikísér­letezték a »legtökéletesebb«, a »leg­olcsóbb«, a »leggyorsabb« tömeg­­gyilkossági módszert. Eichmann Stutthofban házinyulakkal, A­uschwitzban foglyokkal kísérletezik Eichmann — Himmler engedélyé­vel — külön kísérleti telepet­­ren­­dezett be. Gdansktól (Danzigtól) 36 kilométerre fekszik Stutthof (Stuttovo). A Balti-tengertől két kilo­méterre létesült a tábor. Stutthof­ban képezték ki azokat a fiatal SS- tiszteket, akik a megsemmisítő táborok vezetésére voltak hivatva. Eichmann ebben a táborban — a »gyilkolás főiskoláján« — végeztette a különböző gázfajtákkal az első kísérleteket, amelyeket az I. G. Farbenindustrie és annak leányvál­lalatai, a »Degesch« és a »Tesch und Stabenow« bocsátottak rendel­kezésére. Az első kísérleteket házi­­nyulakkal folytatták. Előbb a DRP 575 293-as preparátummal pró­bálkoztak, de annak hatását nem találták elég gyorsnak. Azután a »Cyklon« elnevezésű ciángázra tér­tek át (HCN vagy HCY), amely már gyorsabban hatott. Amikor Eich­mann végül kielégítőnek vette a hatást, szemlére hívta meg Himm­­lert. LÉVAI JENŐ Következő számunkban: Auschwitz és a „végső megoldás** Himmler elismerését fejezi ki Stutthofban a tömeggyilkosság technikáját kikísérletező SS-tiszteknek (a csillaggal megjelölt tiszt Eichmann) Most még csak tengeri nyulakat irtanak cián­gázzal . . . (Himmler hallgatja a »szakemberek« magyarázatait — a csillaggal megjelölt SS-tiszt Eichmann) ORSZÁG-VILÁG, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság hetilapja. Főszerkesztő: Alpári Pál, Szerkesztő: Pető Miklós. — Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. Tel.: 423—987. — Felelős kiadó: Sala Sándor, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Kiadóhivatal: Budapest VII., Lenin körút 9—11. Tel: 221—285. — 60.4737 Athenaeum Nyomda, Budapest. (F. v. Soproni Béla.) — Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi­ kézbesítő hivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra nyolc forint. Külföldön terjeszti: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, vagy a Kultúra külföldi képviseletei. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 24

Next