Ország-Világ, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-11 / 15. szám
s “ /® hó. A hőmérő mínusz húsz körül didereg. Ámodabent meleg fények égnek: kacagás, mosoly, vidám (/ (y tere-fere adja meg az alaphangot. A moszkvai Gorkij utcán, a góliátnyi üvegablakok felett színes neonfény hirdeti: »Kafe Mologyozssnojeci (Ifjúsági Kávéház). A falakat színes kerámia burkolja. A berendezés hipermodern: plasztik, kapron, műanyag minden. A belső tér tágas, de a székek, asztalok kicsinyek. Ez nem is baj, ha a vendég belefárad az ülésbe, legfeljebb táncolni kezd a mintás parketten. Kávét, cukrászsüteményeket, üdítő italokat és bort szolgálnak ki itt, ebben az új, elegáns kávéházban. A Kafe Mologyozsnoje reggel 10-kor nyit, délután négy órától tánczene van este tízig, záróráig. Délután, a tánczene szünetében, aki csak akar, felpattanhat a dobogóra, előadhatja magaszerette dalát, szavalhat, felolvashatja új novelláját, regényének egy részletét, bemutathatja legújabb képeit vagy szobrait, persze csak addig, ameddig a közönséget valóban szórakoztatja. Ha érdektelenné válik, leléptetik. Aztán ismét a tánczenekar foglalja el a helyet: táncra perdülnek a párok, zajlik tovább az élet. Találóan írta egy nyugati újság az új moszkvai kávéházról: »Nincs rá jobb hasonlat, mint az, hogy a fiatalság Hyde Parkja — Moszkvában«. A Kafé Mologyozsnoje kívülről... Hogyan látja a karikaturista az Ifjúsági Kávéházat? AJ (Krokogyil) Pihen a zenekar... Beszélgetés közben...