Ország-Világ, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-11 / 15. szám

Hogyan látja a karikaturista az Ifjúsági Kávéházat? (Krokogyll) Pihen a zenekar... Beszélgetés közben... s “ /® hó. A hőmérő mínusz húsz körül didereg. Ám \odabent meleg fények égnek: kacagás, mosoly, vidám (/ (y tere-fere adja meg az alaphangot. A moszkvai Gorkij utcán, a góliátnyi üvegablakok felett színes neonfény hirdeti: »Kafe Mologyotssnoje*i (Ifjúsági Kávéház). A falakat színes kerámia burkolja. A berendezés hiper­modern: plasztik, kapron, műanyag minden. A belső tér tágas, de a székek, asztalok kicsinyek. Ez nem is baj, ha a vendég bele­fárad az ülésbe, legfeljebb táncolni kezd a mintás parketten. Kávét, cukrászsüteményeket, üdítő italokat és bort szolgálnak ki itt, ebben az új, elegáns kávéházban. A Kafe Mologyozsnoje reggel 10-kor nyit, délután négy árától tánczene van este tízig, záróráig. Délután, a tánczene. szünetében, aki csak akar, felpat­tanhat a dobogóra, előadhatja magaszerezte dalát, szavalhat, felolvashatja új novelláját, regényének egy részletét, bemutat­hatja legújabb képeit vagy szobrait, persze csak addig, ameddig a közönséget valóban szórakoztatja. Ha érdektelenné válik, le­léptetik. Aztán ismét a tánczenekar foglalja el a helyet: táncra perdülnek a párok, zajlik tovább az élet. Találóan írta egy nyugati újság az új moszkvai káveházról: »Nincs rá jobb hason­lat, mint az, hogy a fiatalság Hyde Parkja — Moszkvában«. A Kaié Mologyozsnoje kívülről... | fc. , . ­­f • í t f> » d r> M AJ

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék