Ország-Világ, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-31 / 31. szám
városra, egyszerre látjuk benne a hősi múlt dédelgetését és a diadalmas jövő kibontakozását. Barangolás a múltban ÁSOK ARCÚ KŐSZEG Belestünk egy kisváros életébe. Kutattukemlékeit, amelyeket úgy hordoz magával, mint csiga a házát. Figyeltük mindennapjait. Beszagoltunk a konyhákba, néztük az ódon kéményekből fölszálló vacsorafüstöt. Megálltunk a pult előtt, s benéztünk a pult mögé. Kinyílt az íróasztal, s kitárult a város jövője. Együtt sörözgettünk a város lakóival az egykori Fehér ló vendéglő kerthelyiségében, ahol valamikor Zrínyi Miklós, a költő-hadvezér keresett szállást egy éjszakára. Magunk felé fordítottuk a város új oldalát, amely mellett elsietnek a látogatók, mert csak a múltját keresik: az eltűnt és elővarázsolt várát a történelemnek. Hallgattuk a motorok bősz mormogását, kerékpárok derűs csilingelését — a hajnal csöndjében. Álltunk a régi falak igézetében, s láttuk ringani az időtlenül állóhegyek völgybölcsőjében a legkisebb magyar várost. Kőszeg műemlék város, üdülő város, idegenforgalmi város és — határváros. A zordonul fenséges keleti Alpok kristályos tömege nyúlik el idáig és a Kőszegi hegységbe süllyed a földkéreg hatalmas törése mentén. Határváros, amely megnehezíti az idegenforgalmi város kiteljesedését, s évtizedeken át gátat szabott a fejlődésnek, osztozva megannyi határváros és határszözség sorsában. S hogy mégis megkapta az idegenforgalmi város tisztes rangját, azt az utóbbi évek helyes politikai és gazdasági irányvonala tette lehetővé. A város fejlődésének megmerevedését a tanács vezetői 1921-től számítják. Az idősebbek közül azonban valaki emlékezik egy-két ház tatarozására az 1940-es évekből. A fejlődés indulásának dátuma: 1958. Attól kezdve viszont olyan mértékben változott, hogy kárpótlást ad az addigi mostoha bánásmódért. S ha ma, vöröslő nyíri délutánon a Szabó-hegyről letekintünk a Kőszeg hősi múltja nemzetünk történelmének jelentős fejezete. Akkor lép a történelembe, mikor a hont a tatárjárás után újra kellett alapítani, s azóta lapjai kiszakíthatatlanok. A Kőszegi család ugyan — Turóczi krónikája szerint — még II. Géza idején lép e földre, hogy az ellenséggel szövetkezve a magyar érdekek ellen szálljon síkra. Rablólovagok, akik lecsaptak a jobbágyfalvakra, nyugtalanították a környéket, a kisbirtokosokat, kegyetlenkedtek, harácsoltak. Róbert Károly leszámolt a pártütőkkel, földig rombolta a rablólovagok várát. De Róbert Károly emelte városi rangra is a kis Kőszeget. S az önkormányzati város megkezdi önálló életét. Nagy szerephez jut a polgárság. Fellendül az iparosmunka. A kovácsmesterség híre Bácson is túljut. A történelem viharos sodrása hamarosan Ausztriához láncolja az izmosodó kis várost, elveszti piacait, megszállják a németek, hogy kiépítsék az első hídfő állását a Habsburg-dinasztiának. De előbb még új veszedelemmel kellett szembenéznie Kőszeg erődjének. Törökök lepték el az országot. Szolimán kétszázezres hada letarolta a nyugati végvárakat, s mint az áradat jött Kőszeg felé. 1532 augusztus ötödikén Ibrahim fővezér az előseregekkel megérkezik a város alá. A békés szőlőhegyekre vontatja fel ágyúinak sokaságát. Jön Szolimán is a fősereggel. Megnyílnak az ég csatornái, s a küzdelem is folyik szakadatlan, éjjel-nappal. Jurisich Miklós, a vár vitéz kapitánya és maroknyi serege állja a sokszoros túlerő ostromát. A felvértezett janicsárokkal, szpáhikkal, anatóliaiakkal szemben 28 huszár, 18 német lovaskatona, a céhek őrsége és 700 otthonából menekült fegyvertelen paraszt. Nyolcszázan sok ezer ellen. Allah nevét üvöltik a rohamozó törökök, bömbölnek az ágyuk, vijjognak a tüzes nyilak. A várfalak omladoznak a szüntelen ágyúzás alatt, szénnel és szurokkal teli hordókat gyújtanak fel, kötélhágcsókon mászszák a falakat, de a kőzápor lesodorja va- Jurisich szobra a vár múzeumában A lovagterembe felvezető lépcsősorokon a lányok merengenek a múltba .