Ország-Világ, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-29 / 5. szám

FÉLISTENEK A TV-ERNYŐN 4 képen Maurizio Arena, a nemrégiben feltűnt, de immár hisz­­tTX­torikusan­­imádott­ olasz tv-sztár autogramot ad egy ifjú hölgy keblére. A nem annyira jeles színészi képességeiről, inkább izmos termetéről ismert Arena naponta több ezer levelet kap, amelyben ifjú vagy nem ifjú hölgyek arra kérik: írna nekik egy pár sort... Olasz újságírók és szociológusok megállapították: mostaná­ban egyes olasz filmszínészeket, tv-sztárokat és sportolókat ■minden elképzelést felülmúló, bár nem tartós kultusz■ övezi. Mario Riva, a neves milánói tv-színész azonban­­idejében« halt meg, dicsősége csúcspontján, és temetésén nemcsak hatalmas tö­meg jelent meg, hanem olyan jelenetek voltak, amelyek — mint azt egy szociológus megállapította —­­a pogány korok istentisz­teleteire emlékeztettek«. Több asszony vetkőzni kezdett a ha­talmas tömegben és a földre vetve magát, valóságos szerelmi őr­jöngésbe fogott az «isteni Mario« emlékére.’Az 1950-ben feltűnt Sophia Loren változatlanul tartja «istennői« rangját, bár a ki­tűnő — valóban nagy tehetségű — színésznő nagy kultúrával és erőfeszítéssel igyekszik elhárítani, hogy rajongói botrányokat rendezzenek. A török származású Aiché Naná, egy fiatal ero­tikus táncosnő viszont egyenesen büszke arra, hogy kedvéért az emberek valósággal letapossák egymást, hogy nincs olyan fel­lépése, amelyhez nem kellene kihitnni legalább három mentő­autót. Amikor Mario Riva halála után egy virágzó, 18 éves torinói lány, bizonyos Maria Tomasicchi öngyilkos lett, Bruno Piovene, az érdekes író és újságíró — így foglalta össze véleményét: ».Annak idején, amikor a Werther elolvasása után öngyilkosok lettek ifjú emberek, e szörnyűségben volt legalább valami, bár hazug, de vonzó romantika. Egyes élő és halott sztárok minden határt elmosó, mai kultusza mögött azonban még torz eszmény sincs. Csak pszichózis, csak ostobaság. Mikor gyógyultak ki eb­ből, fiúk, lányok M­OZAIK I MOZAIKI MOZAIKj M Egy komoly felnőtt komolytalan gyerekességei V­­­annak napok, amikor a komoly felnőttekről is­­kiderül, hogy mindenféle gyerekségre hajlamosak. Ilyen a Szil­veszter, az április 1, és bármelyik nap, amikor egy kissé elen­gedjük magunkat és nem vigyázunk annyira, hogy FELNŐT­TEK legyünk, így, csupa nagy betűvel és némi nagyképűség­gel. Én nem szégyellem bevallani, hogy boldogan vagyok gye­rek, mikor csak tehetem, és nem szégyellem bevallani, hogy nemcsak a csinos hölgyekről jutnak eszembe bizonyos illet­lenségek, hanem néha más tárgyakról is, igaz, hogy másféle illetlenségek, mint a hölgyekről. Nem tudok elképzelni mu­latságosabbat például, mint a félig égő neonokat A minap például, azt olvashattam egy áruház felett:­­Központi Áru ... Női­ Férfi és a többi­. De ez még kevésbé ihlet meg, mint oly­kor egy-egy fénykép. Ránézek az újságokban a képekre, s mindjárt eszembe jut valami,­ amit rájuk, vagy beléjük raj­zolhatok. Néha egészen furcsa dolgok adódnak, aminek semmi értelmük sincs, máskor viszont váratlanul egész találóak a rajzok. Züignieth St­nt­rrn — Maga menjen arrébb! Hosszú előadás .. . Mit láthatnak? AZ ÚJSÁGÁRUS Mindig az utcán ... Nyáron a forró aszfalton olvadozva, vagy a szekrény nagy­ságú árudában, ahol csak a címlapok strand­fotóinak látványa nyújt felfrissülést... őszi szélben, kő­ nehezékkel, és őszi esőben nylon-lepellel védve az újságokat... Télen, hatalmas csizmákban, állig bugyolálva , de kesztyű nélkül... Kedves ismeretlen ismerősünk a budapesti utcán. Ragasz­kodunk hozzá, s ha hűségesen látogatjuk, idővel már kérés nél­kül is tudja, mit akarunk. Szereti a vevőt. Szereti az újságot is, vigyáz rá, úgy tudja kiolvasni, hogy el lehet azt adni utána, nyugodtan ... A portékát mindig másképp rendezi el. Metódusában eszté­tikai és üzleti szempontok keverednek — szubjektív elemek­kel ... mert az újságárusnak is van kedvenc lapja. Készlet­ gazdagon morc, és kifosztva boldog. Mindig az utcán ... ő adja a lapokat az Olvasó kezébe... Egy a sok közül: Lendvai Ferencné, újságárus (Farkas Tibor felv.)

Next