Ország-Világ, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-29 / 5. szám
FÉLISTENEK A TV-ERNYŐN 4 képen Maurizio Arena, a nemrégiben feltűnt, de immár hisztTXtorikusanimádott olasz tv-sztár autogramot ad egy ifjú hölgy keblére. A nem annyira jeles színészi képességeiről, inkább izmos termetéről ismert Arena naponta több ezer levelet kap, amelyben ifjú vagy nem ifjú hölgyek arra kérik: írna nekik egy pár sort... Olasz újságírók és szociológusok megállapították: mostanában egyes olasz filmszínészeket, tv-sztárokat és sportolókat ■minden elképzelést felülmúló, bár nem tartós kultusz■ övezi. Mario Riva, a neves milánói tv-színész azonbanidejében« halt meg, dicsősége csúcspontján, és temetésén nemcsak hatalmas tömeg jelent meg, hanem olyan jelenetek voltak, amelyek — mint azt egy szociológus megállapította —a pogány korok istentiszteleteire emlékeztettek«. Több asszony vetkőzni kezdett a hatalmas tömegben és a földre vetve magát, valóságos szerelmi őrjöngésbe fogott az «isteni Mario« emlékére.’Az 1950-ben feltűnt Sophia Loren változatlanul tartja «istennői« rangját, bár a kitűnő — valóban nagy tehetségű — színésznő nagy kultúrával és erőfeszítéssel igyekszik elhárítani, hogy rajongói botrányokat rendezzenek. A török származású Aiché Naná, egy fiatal erotikus táncosnő viszont egyenesen büszke arra, hogy kedvéért az emberek valósággal letapossák egymást, hogy nincs olyan fellépése, amelyhez nem kellene kihitnni legalább három mentőautót. Amikor Mario Riva halála után egy virágzó, 18 éves torinói lány, bizonyos Maria Tomasicchi öngyilkos lett, Bruno Piovene, az érdekes író és újságíró — így foglalta össze véleményét: ».Annak idején, amikor a Werther elolvasása után öngyilkosok lettek ifjú emberek, e szörnyűségben volt legalább valami, bár hazug, de vonzó romantika. Egyes élő és halott sztárok minden határt elmosó, mai kultusza mögött azonban még torz eszmény sincs. Csak pszichózis, csak ostobaság. Mikor gyógyultak ki ebből, fiúk, lányok MOZAIK I MOZAIKI MOZAIKj M Egy komoly felnőtt komolytalan gyerekességei Vannak napok, amikor a komoly felnőttekről iskiderül, hogy mindenféle gyerekségre hajlamosak. Ilyen a Szilveszter, az április 1, és bármelyik nap, amikor egy kissé elengedjük magunkat és nem vigyázunk annyira, hogy FELNŐTTEK legyünk, így, csupa nagy betűvel és némi nagyképűséggel. Én nem szégyellem bevallani, hogy boldogan vagyok gyerek, mikor csak tehetem, és nem szégyellem bevallani, hogy nemcsak a csinos hölgyekről jutnak eszembe bizonyos illetlenségek, hanem néha más tárgyakról is, igaz, hogy másféle illetlenségek, mint a hölgyekről. Nem tudok elképzelni mulatságosabbat például, mint a félig égő neonokat A minap például, azt olvashattam egy áruház felett:Központi Áru ... Női Férfi és a többi. De ez még kevésbé ihlet meg, mint olykor egy-egy fénykép. Ránézek az újságokban a képekre, s mindjárt eszembe jut valami, amit rájuk, vagy beléjük rajzolhatok. Néha egészen furcsa dolgok adódnak, aminek semmi értelmük sincs, máskor viszont váratlanul egész találóak a rajzok. Züignieth Stntrrn — Maga menjen arrébb! Hosszú előadás .. . Mit láthatnak? AZ ÚJSÁGÁRUS Mindig az utcán ... Nyáron a forró aszfalton olvadozva, vagy a szekrény nagyságú árudában, ahol csak a címlapok strandfotóinak látványa nyújt felfrissülést... őszi szélben, kő nehezékkel, és őszi esőben nylon-lepellel védve az újságokat... Télen, hatalmas csizmákban, állig bugyolálva , de kesztyű nélkül... Kedves ismeretlen ismerősünk a budapesti utcán. Ragaszkodunk hozzá, s ha hűségesen látogatjuk, idővel már kérés nélkül is tudja, mit akarunk. Szereti a vevőt. Szereti az újságot is, vigyáz rá, úgy tudja kiolvasni, hogy el lehet azt adni utána, nyugodtan ... A portékát mindig másképp rendezi el. Metódusában esztétikai és üzleti szempontok keverednek — szubjektív elemekkel ... mert az újságárusnak is van kedvenc lapja. Készlet gazdagon morc, és kifosztva boldog. Mindig az utcán ... ő adja a lapokat az Olvasó kezébe... Egy a sok közül: Lendvai Ferencné, újságárus (Farkas Tibor felv.)