Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-02 / 36. szám
E HETI KIS TÖRTÉNETÜNK 26 F. KAMOV Egy kisfiú panaszai Anyu folyton ezt hajtogatja: — Ne barátkozz Péterrel. Ő csak rosszra tanít téged. — A jó gyerekek ezt nem csinálják, biztosan Pétertől tanultad ... Régebben figyelemre sem méltattam Pétert, de most, hogy anyu annyit emlegeti,kíváncsiság fogott el. Vajon milyen lehet egy igazi rossz gyerek. Mert én magamat igenis jónak tartom ... Mindenképpen meg kell tudnom, hogy csinálja azt a sok rosszaságot. Kíváncsi vagyok, mit mond majd, anyu, ha igazán rossz leszek. — Péter — kérdeztem akadozva —, meg tudnál te tanítani engem a rosszra? — Nem én! — felelte kurtán. Másnap újra megszólítottam. — Tudod mit, Péter? Cseréljünk! Én neked adom ezt a szép üveggolyót, cserébe te megtanítasz engem a rosszra. — Jó? — Nem, nem akarom — felelte és elhúzódott tőlem. Biztosan kevesli az üveggolyót. Talán azért, mert valami nagyon rosszat tud. Harmadnap újra meglestem. — Péter, tudod mit? Legyünk barátok. — Rendben van — mondta örömmel. — De az igazi jó barátok megtanítják egymást mindenfélére. — Ahogy akarod, de én nem tudok semmi jót. — Annál jobb — mondtam örvendve. — Taníts meg akkor valami rosszra. Csodálkozva nézett rám, aztán faképnél hagyott. Negyednap már fenyegetőztem. Beszorítottam egy sarokba és mérgesen rákiáltottam: — Megtanítasz engem valami rosszra, vagy ...! — és felemeltem az öklöm. — Mit akarsz tőlem — pityeredett el —, én jó kisfiú vagyok. — Én nem tudok semmi rosszat. — Megint hazudsz, hallod-e? — támadtam rá újra. — Az én anyukám tudja, mit beszél! S mert hallgatott, nem haboztam, összeverekedtem Péterrel. A házmester választott szét minket. Engem felkapott csuda nagy mancsával, s hiába rúgkapálóztam, hazavitt a hóna alatt. Amikor anyu meglátott, összecsapta a kezét és elkezdett kiabálni: — Hányszor megmondtam már neked, hogy ne barátkozz Péterrel. Azzal a rossz, gonosz gyerekkel . . . Fordította: KOVÁS IVÁN — Nyugodjon meg, Péter úr. Nem önre vonatkozott a prédikációm ... •vv (Schw. ra. z.) OV-V-V-V-v Észre sem vették, hogy leeresztettük a vizet — Mit szól hozzá, milyen intelligens kutyám van? A Természettudományi Múzeumba jár! (Wie Nuove) — Lenne szives megismételni az utolsó mondatot? (Sie und Er)