Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-02 / 36. szám

Viharfelhők H­a hatalmas vagy, jól állsz a Gallupban. Hollywoodban nemcsak a pénz a siker igazi jele, hanem a Gallup Intézet — Amerika leg­híresebb közvéleménykutató és statisztikai irodájának jelen­tései. Amikor 1955-ben az amerikai televíziós társaságok először kö­zölték, hogy az eladott készülé­kek száma meghaladja a 40 mil­liót. Jimmy Durante, a nálunk is ismert öreg filmepizodista, át­szerződött a televíziókhoz. Har­madnaponként lépett fel egy re­­vüben, amely kezdetben hatal­mas sikert aratott, de 1957-ben, a hetven felé közeledő művész feje fölött is viharfelhők kezd­tek gyülekezni. A Gallup Intézet reggelente kiadott jelentései, a Durante­­iránt tanúsított érdeklődés csökkenését mutatták, a havon­ta egyszer kiadásra kerülő­­-Gal­lup Entertainment Commercial Report- pedig már e kudarc sza­vakba foglalt indoklásait is kö­zölte: — Kiismertük a vicceit. — Túl sokszor látjuk ezt az öreg kecskét a televízióban, mu­tassanak inkább csinos fiatal lányokat. — Halálosan ráuntunk, hogy mindig kiabál és favicceket me­sél. — Miért nem keresnek új ar­cokat? Más csatornára megyünk át, ha nem változtatnak. Ilyen és ehhez hasonló közön­ségvélemények láttak napvilá­got e jelentésben. Jimmy Durante nem habozott. Noha szerződése, magas pönálé mellett, még hosszú ideig a há­romnaponkénti fellépésre szólt, önkényesen felbontotta azt, in­kább kifizette a pönálét, de le­mondott a szereplésről. Kolléganőjének, Ethel Mer­­mannak, mondotta ekkoriban: — öreg róka vagyok ezen a pályán. A veszély sokkal na­gyobb, mint hinné. Akit megun­tak — azt elvetik. Nem szabad hagyni, hogy ránk unjanak. Egy színész — legyen az bár a leg­nagyobb is — skálája hamar ki­merül, a variációk elenyésző le­hetőségét tudja eljátszani. Ne­kem olcsóbb volt egy millióért szakítani a TV-vel, mint lejárat­ni magam és elveszteni a még megkereshető többi milliókat. Jimmy Durante, azonban nem szakított végleg a televízióval, 1957-től ismét vállalt fellépést,­­ nem többet, mint havi egyet — és 1960-ban népszerűsége már ismét a régi, megszokott szin­ten állott... A Gallup Intézet kimutatásait azonban nemcsak a színészek, hanem a producerek és a rek­lámfőnökök is reszketve várják. Ma már új szokás jött divatba Hollywoodba. A növekvő bi­zonytalanság és az egyre drágu­ló, egyre látványosabb filmek, az egyre növekvő sztárgázsik követ­keztében, a filmek egy jelentős részét, még forgatásuk előtt »lá­bon«, vagyis forgatókönyvi for­mában, csupán témájuk és sze­reposztásuk alapján adják el. A producer így akar bizonyosságot szerezni, hogy nem hiába fekteti be nem is kevés millióit... Ha azután, a forgatás alatt ál­ló film valamelyik sztárjának népszerűsége a Gallup »poll«­­jaiban, heti vagy havi összefog­laló jelentéseiben, csökken, ak­kor a film forgatását leállítják, HOLLYWOODBAN illetve az egészet más sztárral, vagy sztárokkal újra kezdve folytatják. A színész számára tehát ma már nem minden eset­ben garancia egy filmszerződés! Ha egy színész népszerűség­mutatói esnek, a Gallup-jelenté­­sekben­­ bizonyos időt kap a gyártótól, hogy javítson helyze­tén, ha pedig nem tud azon ja­vítani , félrelökik, elvetik sze­mélyét, kiesik a szakmából menthetetlenül. És ezután már nagyon nehéz a visszatérés ... Ezen a területen egész külö­nös esete volt Louis Armstrong­nak, a világhírű néger jazz-ze­­nésznek, aki néhány évvel ez­előtt Danny Kaye-jel közösen készített egy filmet »­Five pen­nies« címen. Javában forgatták a produk­ciót, amely színes volt, énekes, táncos, tehát sem nem olcsó, sem nem egyszerű, amikor Arm­strong rémülten látta, hogy a Gallup-jelentéseiben rohamosan rosszabbodni kezd népszerűségi mutatója. Noha lemezei, rádió és TV- felvételei, filmjei és videomag­­netofon-műsorai változatlanul Mit kellett tennie Louis Armstrongnak a népszerűségért? Louis Armstrong a »Five pennies­ főszerepében ... 22

Next