Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-13 / 11. szám
ÖSSZEFOGÁS AZ IMPERIALIZMUS ELLEN A politika a lehetőségek művészete — tartja a mondás, s a kommunista és munkáspártok Budapesten megtartott konzultatív értekezlete kétségkívül jelesre vizsgázott ebből a művészetből. Az évek óta folyócetei többoldalú megbeszélések, regionális tanácskozások meghozták a maguk gyümölcsét, méghozzá egy rendkívül bonyolult és ellentmondásos nemzetközi helyzetben. Kudarcot vallottak azok a nyugati sajtóban oly nagy buzgalommal hirdetett tézisek, amelyek a nemzetközi munkásmozgalom elmélyülő válságát hangoztatva eleve kilátástalannak ítélték a közös álláspont kialakítását a budapesti tanácskozáson. A kommunista és munkáspártok képviselőinek nagy felelősségérzetét és széles látókörét bizonyította, hogy felismerték: a teljes egység hiányának túlzott hangsúlyozása, a teljes egység ölhetett kézzel való várása megbénítaná az imperialistaellenes erőket, kiszolgáltatná őket az amerikai imperializmus offenzívájának. A realitások azt követelték, hogy a meglevő egységet kell megszilárdítani, hisz ez a későbbi teljes egység megvalósításának a kulcsa. A budapesti tanácskozáson azonban több történt ennek a realitásnak az egyszerű felismerésénél. Szemtanúi lehettünk annak a rendkívül érdekes folyamatnak, hogy a különböző országok küldöttei saját hazájuk specifikus helyzetének és a mozgalom helyi feladatainak elemzéséből kiindulva egytőlegyig arra a következtetésre jutottak, hogy az adott körülmények között a legfontosabb: megteremteni a kommunista és munkáspártok, mi több, az öszszes antiimperialista erő egységét a vietnami nép védelmében, a világuralmi célokra törekvő washingtoni politika megfékezésére. Ezt vallották a hatalmon levő kommunista pártok, a nagy tömegbázissal rendelkező nyugat-európai pártok, a harmadik világ egyes országaiban illegalitásba kényszerített pártok, s a kis országok egészen kis kommunista szervezetei, amelyeknek tevékenységéről szinte csak most értesültünk a budapesti tanácskozás során. És mennyire eltérő ezeknek a pártoknak a tevékenysége! Van, ahol a legfontosabb feladat a szocialista gazdasági rendszert hatékonyabbá tevő új mechanizmus sikeres átültetése a gyakorlatba, van, ahol a központi feladat az antiimperialista népi háború kiszélesítése, másutt éppen ellenkezőleg, a legalitás kereteit kell tömegakciókkal kiszélesíteni, támadást indítva a monopóliumok bástyái ellen, ismét másutt az ellenforradalom viharában kell összegyűjteni a megtizedelt kádereket, vagy kísérletet kell tenni az illegalitásból a legalitásba történő átlendülésre. És mindennek ellenére összefűzi ezeket a pártokat a közös eszme, a közös cél, egyetlen hatalmas világmozgalomban tömörülnek, minden különbözőségük ellenére. Minden győzelemben mindenkinek van valami része, s minden vereségért mindegyikük érez valami felelősséget. Mintha a tanácskozás mottója lett volna John Donne, a nagy angol költő híres mondása: — Sohase kérdezd, hogy kiért szól a harang — a harang érted szól! És az események véletlen, de kissé mégis törvényszerű egybeesése folytán éppen Budapesten ünnepelhették a kommunista és munkáspártok képviselői a vietnami nép offenzívájának látványos eredményeit, amelyekben része volt a Szovjetunió és a szocialista országok sokoldalú segítségének, de a tőkés országokban, s magában az Egyesült Államokban tevékenykedő kommunisták és hazafiak bátor tiltakozó akcióinak is. Éppen a vietnami események mutatták, hogy az antiimperialista összefogás még nehéz körülmények, a nem teljes egység alapján is komoly eredményeket hozhat. Mennyivel nagyobb sikerek születhetnek nemcsak Vietnamban, de másutt is egy még szélesebb egység alapján! Ezt a még szélesebb egységet hivatott előkészíteni az idén november—decemberre meghirdetett nagy nemzetközi találkozó, amelynek színhelyéül a küldöttek Moszkvát javasolták. Jó érzés számunkra, hogy Budapesten fogadhattuk a kommunista és munkáspártok képviselőit, s az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy április 24-én ugyancsak Budapesten tartja meg első ülését a nagy találkozó előkészítő bizottsága. És nem kis büszkeséggel tölt el bennünket az, hogy még jó ideig »budapesti szellem« néven emlegetik a testvéri szolidaritásnak, az őszinte és teljes egységre törekvésnek azt a légkörét, amely a nálunk tartott konzultatív értekezleten oly ígéretes módon bontakozott ki... A NAGY LÉPÉS A FELSZÓLALÁSOKBÓL A kommunista és munkáspártok újabb nemzetközi tanácskozása vitassa meg valamennyi kommunista és antiimperialista erő összefogásának kérdését a munkásosztály, a béke és a szocializmus érdekében. Lehetőséget kell nyújtani minden kommunista pártnak, a találkozón képviselt pártoknak éppúgy, mint az összes többi pártnak, hogy részt vehessen a tanácskozáson, illetve annak előkészítésében. Képünkön: M. A. Szuszlov és B. N. Ponomarjov az Országházban rendezett fogadáson. M. A. SZUSZLOV a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára. ZENÓN KLISZKO, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának ki kell dolgoznia a kommunista mozgalom egységének új alapjait a mozgalom jelenlegi fejlődési szakaszának megfelelően. BORISZ VELCSEV, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára: Megértek a feltételek, hogy ez év végéig hívják össze a kommunista és munkáspártok újabb tanácskozását. Minden további várakozás kárt okozna a nemzetközi kommunista mozgalom és az egyes pártok érdekeinek és általában az imperializmus elleni harcnak. GUS HALL az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára: Pártunk a nemzetközi értekezletért száll síkra. Részünkről nem merül föl sem »has, sem »és», sem -de- az ilyen értekezleten való részvételünkkel kapcsolatban. Képünkön: Gus Hall (jobbról) sajtókonferenciája