Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-13 / 11. szám

ÖSSZEFOGÁS AZ IMPERIALIZMUS ELLEN A politika a lehetőségek mű­vészete — tartja a mondás, s a kommunista és munkáspártok Budapesten megtartott konzul­tatív értekezlete kétségkívül je­lesre vizsgázott ebből a művé­szetből. Az évek óta folyó­­cet­ei többoldalú megbeszélések, re­gionális tanácskozások meghoz­ták a maguk gyümölcsét, még­hozzá egy rendkívül bonyolult és ellentmondásos nemzetközi helyzetben. Kudarcot vallottak azok a nyugati sajtóban oly nagy buzgalommal hirdetett té­zisek, amelyek a nemzetközi munkásmozgalom elmélyülő válságát hangoztatva eleve kilá­tástalannak ítélték a közös ál­­­­láspont kialakítását a budapesti tanácskozáson. A kommunista és munkáspár­tok képviselőinek nagy felelős­ségérzetét és széles látókörét bi­zonyította, hogy felismerték: a teljes egység hiányának túlzott hangsúlyozása, a teljes egység ölhetett kézzel való várása meg­bénítaná az imperialistaellenes erőket, kiszolgáltatná őket az amerikai imperializmus offen­­zívájának. A realitások azt kö­vetelték, hogy a meglevő egysé­get kell megszilárdítani, hisz ez a későbbi teljes egység megva­lósításának a kulcsa. A budapesti tanácskozáson azonban több történt ennek a realitásnak az egyszerű felisme­résénél. Szemtanúi lehettünk annak a rendkívül érdekes fo­lyamatnak, hogy a különböző országok küldöttei saját hazá­juk specifikus helyzetének és a mozgalom helyi feladatainak elemzéséből kiindulva egytől­­egyig arra a következtetésre ju­tottak, hogy az adott körülmé­nyek között a legfontosabb: megteremteni a kommunista és munkáspártok, mi több, az ösz­­szes antiimperialista erő egysé­gét a vietnami nép védelmében, a világuralmi célokra törekvő washingtoni politika megfékezé­sére. Ezt vallották a hatalmon levő kommunista pártok, a nagy tömegbázissal rendelkező nyu­gat-európai pártok, a harmadik világ egyes országaiban illegali­tásba kényszerített pártok, s a kis országok egészen kis kom­munista szervezetei, amelyek­nek tevékenységéről szinte csak most értesültünk a budapesti ta­nácskozás során. És mennyire eltérő ezeknek a pártoknak a tevékenysége! Van, ahol a leg­fontosabb feladat a szocialista gazdasági rendszert hatékonyab­bá tevő új mechanizmus sikeres átültetése a gyakorlatba, van, ahol a központi feladat az anti­­imperialista népi háború kiszé­lesítése, másutt éppen ellenke­zőleg, a legalitás kereteit kell tömegakciókkal kiszélesíteni, tá­madást indítva a monopóliumok bástyái ellen, ismét másutt az ellenforradalom viharában kell összegyűjteni a megtizedelt ká­dereket, vagy kísérletet kell ten­ni az illegalitásból a legalitásba történő átlendülésre. És minden­nek ellenére összefűzi ezeket a pártokat a közös eszme, a közös cél, egyetlen hatalmas világmoz­galomban tömörülnek, minden különbözőségük ellenére. Min­den győzelemben mindenkinek van valami része, s minden ve­reségért mindegyikük érez vala­mi felelősséget. Mintha a ta­nácskozás mottója lett volna John Donne, a nagy angol költő híres mondása: — Sohase kér­dezd, hogy kiért szól a harang — a harang érted szól! És az események véletlen, de kissé mégis törvényszerű egybe­esése folytán éppen Budapesten ünnepelhették a kommunista és munkáspártok képviselői a viet­nami nép offenzívájának látvá­nyos eredményeit, amelyekben része volt a Szovjetunió és a szocialista országok sokoldalú segítségének, de a tőkés orszá­gokban, s magában az Egyesült Államokban tevékenykedő kom­munisták és hazafiak bátor til­takozó akcióinak is. Éppen a vietnami események mutatták, hogy az antiimperialista össze­fogás még nehéz körülmények, a nem teljes egység alapján is komoly eredményeket hozhat. Mennyivel nagyobb sikerek szü­lethetnek nemcsak Vietnamban, de másutt is egy még szélesebb egység alapján! Ezt a még szélesebb egységet hivatott előkészíteni az idén no­vember—decemberre meghirde­tett nagy nemzetközi találkozó, amelynek színhelyéül a küldöt­tek Moszkvát javasolták. Jó ér­zés számunkra, hogy Budapes­ten fogadhattuk a kommunista és munkáspártok képviselőit, s az a megtiszteltetés ért bennün­ket, hogy április 24-én ugyan­csak Budapesten tartja meg első ülését a nagy találkozó előkészí­tő bizottsága. És nem kis büsz­keséggel tölt el bennünket az, hogy még jó ideig »budapesti szellem« néven emlegetik a test­véri szolidaritásnak, az őszinte és teljes egységre törekvésnek azt a légkörét, amely a nálunk tartott konzultatív értekezleten oly ígéretes módon bontakozott ki... A NAGY LÉPÉS A FELSZÓLALÁSOKBÓL A kommunista és munkáspártok újabb nemzetközi tanácskozása vi­tassa meg valamennyi kommunista és antiimperialista erő összefo­gásának kérdését a munkásosztály, a béke és a szocializmus érde­kében. Lehetőséget kell nyújtani minden kommunista pártnak, a ta­lálkozón képviselt pártoknak éppúgy, mint az összes többi pártnak, hogy részt vehessen a tanácskozáson, illetve annak előkészítésében. Képünkön: M. A. Szuszlov és B. N. Ponomarjov az Országházban rendezett fogadáson. M. A. SZUSZLOV a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára. ZENÓN KLISZKO, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a központi bi­zottság titkára. A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanács­kozásának ki kell dolgoz­nia a kommunista mozga­lom egységének új alap­jait a mozgalom jelenlegi fejlődési szakaszának meg­felelően. BORISZ VELCS­EV, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, a központi bizottság tit­kára: Megértek a feltételek, hogy ez év végéig hívják össze a kommunista és munkás­pártok újabb tanácskozá­sát. Minden további vára­kozás kárt okozna a nem­zetközi kommunista moz­galom és az egyes pártok érdekeinek és általában az imperializmus elleni harc­nak. GUS HALL az Amerikai Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjá­nak főtitkára: Pártunk a nemzetközi ér­tekezletért száll síkra. Részünkről nem merül föl sem »has, sem »és», sem -de- az ilyen értekezleten való részvételünkkel kap­csolatban. Képünkön: Gus Hall (jobb­ról) sajtókonferenciája

Next