Ország-Világ, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-24 / 30. szám
EGYMAGA MIMIK ZENEKAR n ,bármennyire bizarr is ez a cím, de LI megfelel a valóságnak. Anatolij Belugajev szovjet harmonikaművész egymaga egy egész zenekart képvisel. Egyszerre játszik zongorán is hegedűn, cselesztán és orgonán, gitáron és fagotton és még jó egynéhány más hangszeren is. Minderről tanúságot tesznek Franciaország, Anglia, Olaszország, Belgium, India, Ceylon, Irán, Ausztrália, Új-Zéland hangversenylátogatói, nem szólván természetesen a szovjet közönségről. Beljajev harmonikaművész egy barátjával, Jurij Volkovics tervezővel közösen, olyan különleges „elektronikus harmonikát” szerkesztett, amelyhez foghatót eddig még senki sem készített a világon. Az egész ötlet abból származott, hogy Beljajev sok évvel ezelőtt, egy nyugat-európai hangversenykörútja során megismerkedett az elektronikus orgonával. Lenyűgözte őt a hangszínek sokrétűsége, amit az orgonából előcsalt a hangversenyző művész. Ekkor támadt benne a gondolat: meg kellene szerkeszteni az elektronikus harmonikát. Beljajev így mondja el különleges, egész zenekart képviselő harmonikájának jellegzetességeit. — Az én harmonikám, amelynek sajnos még nincsen neve, több ezer hangszínt tartalmaz és ebből vagy két tucatnyi a legkülönbözőbb hangszereket szólaltatja meg. Természetesen, nagy kísértés számomra az, hogy kihasználjam ezt a nagy lehetőséget és „brilírozzak” harmonikámon, külön-külön szólaltassam meg az egyes hangszereket. De én nem ezt teszem, mert igazi feladatomnak azt tekintem, hogy ezzel az egy szál harmonikával, természetesen hangerősítő közbeiktatásával egy egész szimfonikus zenekart szerepeltessek. Nem utánozni akarok, nem varieté mutatványra vágyom, hanem olyan zenei produkcióra, amely kielégítheti a legigényesebb zenekritikust is. Szólóhangverseny — tizenhatezer ember előtt — Korunk az elektronika korszaka. Ma már létrehozták a „kozmikus zenét”. Meggyőződésem, hogy a közeljövőben az elektronikus hangszerek jelentős helyet foglalnak majd el a zeneművészetben. Hiszen fantasztikus távlatokat nyitnak meg előttünk. Az elektronikus harmonika, az én hangszerem, csak az első fecske. A többi jön hamarosan, csupán az kell, hogy a hangszertervezők, a zeneszerzők és az előadóművészek megvalósítsák a jó összműködést. "— Még én sem mutattam meg igazán, mire képes az elektronikus harmonikám. Még csak aránylag kis nézőközönség előtt szerepelt a „kozmikus zenekarom”. Hangversenyteremben. Ezer-kétezer hallgató előtt. Most azt akarom bizonyítani, hogy ezzel az egy szál harmonikával tizenhatezer nézőt befogadó sportpalotában olyan szimfonikus koncertet tudok előadni, amely a nézőtér legtávolabbi csücskében ülő hallgató számára is zavartalan élvezetet nyújt. Szavainak alátámasztására idézzük a svéd Stockholms Tidningen című lap kritikájának néhány szavát Beljajev hangversenyéről : „A szenzációt tegnap egy harmonika jelentette. Bach Toccatája csodálatos művészettel csendült fel. Az ember azt hihette, hogy egy nagy templomi orgonát hall. Pedig csak egy harmonika volt. A közönséget valósággal lenyűgözte ez a varázslat...” J. Ivanov (APN) külföldi útjairól mindig hoz valami érdekes művészeti tárgyat magával. Lakása valóságos néprajzi múzeum Anatolij Beljajev „kozmikus zenekarával" , Moszkvában a Kalinyin-hídon. Háttérben a KGST-palota apa fotók 24