Ország-Világ, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-24 / 30. szám

EGYMAGA MIMIK ZENEKAR n ,bármennyire bizarr is ez a cím, de L­I megfelel a valóságnak. Anatolij Bel­­ug­­ajev szovjet harmonikaművész egy­maga egy egész zenekart képvisel. Egyszer­re játszik zongorán is hegedűn, cselesz­tán és orgonán, gitáron és fagotton és még jó egynéhány más hangszeren is. Minderről tanúságot tesznek Francia­­ország, Anglia, Olaszország, Belgium, India, Ceylon, Irán, Ausztrália, Új-Zéland hang­versenylátogatói, nem szólván természete­sen a szovjet közönségről. Beljajev harmonikaművész egy barátjá­val, Jurij Volkovics tervezővel közösen, olyan különleges „elektronikus harmoni­kát” szerkesztett, amelyhez foghatót eddig még senki sem készített a világon. Az egész ötlet abból származott, hogy Beljajev sok évvel ezelőtt, egy nyugat-európai hang­­versenykörútja során megismerkedett az elektronikus orgonával. Lenyűgözte őt a hangszínek sokrétűsége, amit az orgonából előcsalt a hangversenyző művész. Ekkor tá­madt benne a gondolat: meg kellene szer­keszteni az elektronikus harmonikát. Beljajev így mondja el különleges, egész zenekart képviselő harmonikájának jelleg­zetességeit. — Az én harmonikám, amelynek sajnos még nincsen neve, több ezer hangszínt tar­talmaz és ebből vagy két tucatnyi a leg­különbözőbb hangszereket szólaltatja meg. Természetesen, nagy kísértés számomra az, hogy kihasználjam ezt a nagy lehetőséget és „brilírozzak” harmonikámon, külön-kü­­lön szólaltassam meg az egyes hangszereket. De én nem ezt teszem, mert igazi felada­tomnak azt tekintem, hogy ezzel az egy szál harmonikával, természetesen hangerő­sítő közbeiktatásával egy egész szimfonikus zenekart szerepeltessek. Nem utánozni aka­rok, nem varieté mutatványra vágyom, ha­nem olyan zenei produkcióra, amely kielé­gítheti a legigényesebb zenekritikust is. Szólóhangverseny — tizenhatezer ember előtt — Korunk az elektronika korszaka. Ma már létrehozták a „kozmikus zenét”. Meg­győződésem, hogy a közeljövőben az elekt­ronikus hangszerek jelentős helyet foglal­nak majd el a zeneművészetben. Hiszen fantasztikus távlatokat nyitnak meg előt­tünk. Az elektronikus harmonika, az én hangszerem, csak az első fecske. A többi jön hamarosan, csupán az kell, hogy a hang­szertervezők, a zeneszerzők és az előadó­­művészek megvalósítsák a jó összműkö­­dést. "— Még én sem mutattam meg igazán, mire képes az elektronikus harmonikám. Még csak aránylag kis nézőközönség előtt szerepelt a „kozmikus zenekarom”. Hang­­versenyteremben. Ezer-kétezer hallgató előtt. Most azt akarom bizonyítani, hogy ezzel az egy szál harmonikával tizenhat­­ezer nézőt befogadó sportpalotában olyan szimfonikus koncertet tudok előadni, amely a nézőtér legtávolabbi csücskében ülő hall­gató számára is zavartalan élvezetet nyújt. Szavainak alátámasztására idézzük a svéd Stockholms Tidningen című lap kri­tikájának néhány szavát Beljajev hangver­senyéről : „A szenzációt tegnap egy harmonika je­lentette. Bach Toccatája csodálatos művé­szettel csendült fel. Az ember azt hihette, hogy egy nagy templomi orgonát hall. Pe­dig csak egy harmonika volt. A közönséget valósággal lenyűgözte ez a varázslat...” J. Ivanov (APN) külföldi útjairól mindig hoz valami érdekes művészeti tárgyat magával. Lakása valóságos néprajzi múzeum Anatolij Beljajev „kozmikus zenekarával" , Moszkvában a Kalinyin-hídon. Háttérben a KGST-palota apa fotók 24

Next