Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
FELFEDEZTÉK A LEUKÉMIA VÍRUSÁT! Újsághír: „A glasgow-i egyetem tudósai bejelentették: felfedezték a fehérvérűség vírusát" Félreértés ne essék: nem kívánunk vitába szállni a szerzővel,akinek ez év november 15-én megjelent cikkéből idéztük a fenti sorokat. Csupán tanúsítani kívánjuk, hogy amikor október 31-én Szuhumiban jártunk, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája Patológiai és Terápiás Kísérleti Intézetének igazgatója, Borisz Lapin professzor, az Akadémia levelező tagja részletesen ismertette, hogyan sikerült a vezetése alatt álló kutatócsoportnak felfedeznie a leukémia vírusát! Az orvostudomány történetében számos olyan esetet ismerünk, amikor a párhuzamosan folyó kutatások közben, különböző helyeken, csaknem egyidőben sikerült a tudósoknak valami fontosat felfedezniük. Nem feladatunk, hogy eldöntsük: végül is kinek a nevéhez fűződik majd a leukémia vírusának felfedezése. A lényeg az, hogy a kutatók „versengése” — most már bizonyosak lehetünk benne — felmérhetetlen jelentőségű eredményre vezetett — az egész emberiség javára. Talán nem esünk túlzásba, ha leírjuk: ez az eddigi legnagyobb jelentőségű esemény a rákkutatás történetében. A fehérvérűséget (latinul: leukémia) ugyanis a rákbetegség egyik fajtájának tekintik, a fehérvérsejtek kóros elburjánzása miatt „vérráknak” is nevezik. A tudósok a betegség okait kutatva különböző feltevésekből indultak ki. Tudományos körökben közismert, hogy Lapin professzor hosszú évek óta a vírusos elmélet híveként végezte kutatómunkáját s elméletét az eredmények most messzemenően igazolták. Hogyan történt mindez, arról Lapin professzor és helyettese, Eteri Dzsikidze a következőképpen számolt be. — Az intézetben évtizedek óta majmokon vizsgáljuk a rosszindulatú daganatos betegségeket. Az onkológiai laboratóriumban Lapin professzor és közvetlen munkatársa, dr. Jakovleva, az orvostudományok doktora, leukémiában szenvedő betegek vérét majmokba oltotta. Ennek nyomán a majmokon olyan betegség fejlődött ki, amely kifejezetten megegyezik az emberi leukémiával. Amikor a fertőzött majomtól vett vért speciális szűrőn átszűrték, amely csak vírusokat enged át, sejteket nem, s a szűrleményt egészséges majomba oltották, ez is ugyanilyen betegségbe esett. A betegség ezután szinte járványszerűen kezdett elterjedni a majmok között. Nyilvánvalóvá vált, hogy a beteg majmok vére fertőző. Most már csak az volt hátra, hogy megtaláljuk a kórokozót. Bonyolult és hosszadalmas eljárással, a vérminták többszöri átszűrésével addig „szűkítettük a kört”, amíg a szűrleményben végül is megtaláltuk a bűnöst, egy vírust. Az elektronmikroszkóp segítségével készített fényképeket az Egyesült Államokban tartott tudományos konferencián is bemutattuk. Ennek eredményeképpen több javaslatot is kaptunk amerikai kutatóintézetektől az együttműködésre. — De vajon ez azt is bizonyítja — tettem fel a kérdést —, hogy a rák általában vírusos eredetű betegség? — Ezt ma még nem állíthatjuk — hangsúlyozta a professzor —, annál is inkább, mivel ismeretes, hogy a rákbetegségnek több fajtája is létezik. Most csak a leukémia vírusos eredetét kívánjuk bizonyítani, de valószínűnek tartjuk, hogy más rákbetegségek kórokozói is vírusok. A rák vírusos eredetének legnevesebb propagálója Zilber akadémikus, aki Moszkvában dolgozik, de nálunk végezte majomkísérleteit. (Zilber profeszszor egyébként a WHO, az Egészségügyi Világszervezet rákkutató csoportjának vezetője. A szerk.) Ma már egyre több követője van ennek az elméletnek, a mi intézetünk kutatói valamennyien ezt a nézetet vallják. Néhány állatbetegségeknél (tyúk-szarkóma, egerek, házinyulak rosszindulatú, daganatos betegségei esetében) már korábban is sikerült bebizonyítani, hogy a kórokozók vírusok. A majmokkal végzett kísérletek azért jelentősek, mert szervezetileg ezek az állatok állnak a legközelebb az emberhez. Ismeretes, hogy a majmokon természetes körülmények között, külső beavatkozás nélkül sohasem fejlődik ki rosszindulatú daganatos betegség. Mesterséges úton, radioaktív besugárzással, s különböző kémiai rákkeltő anyagokkal sikerült ugyan e betegséget kiváltani a majmokon is, az állatok elpusztultak, de betegségük sohasem volt fertőző. Csak amikor leukémiás ember vérét oltották beléjük, fejlődött ki bennük az a betegség, amely azután már egészséges majmokra is fertőzően hatott. Az a tény, hogy a beteg véréből vett szűrlemény átvitele betegséget okoz, világosan utalt arra, hogy a betegségnek valamilyen élő kezdete van. Ez is a vírusos elmélet mellett szólt. — Sikerülhet-e e felfedezés nyomán az eddig gyógyíthatatlannak bizonyult fehérvérűséget leküzdeni? — Úgy tűnik, jó úton járunk. Először azonban meg kell oldanunk a vírus elkülönítését és továbbtenyésztését, hogy a tenyészetet átadhassuk más kutatóknak is a betegség kiváltására kísérleti állatokon. Csak amikor a bizonyítási eljárás befejeződött, kerülhet sor a gyógykezelés módszerének kidolgozására. Az is vizsgálatra szorul, miért nem bizonyult eddig a heveny fehérvérűség embereknél fertőzőnek. Amikor elbúcsúztunk Lapin professzortól és munkatársaitól, arra gondoltunk: hosszú évtizedek áldozatos kutatómunkájával elért felfedezésük talán az eddigi legjelentősebb lépés a rákbetegség leküzdéséhez vezető úton. őszintén kívánjuk újabb sikereiket, hogy az emberiség minél előbb megszabadulhasson egyik legszörnyűbb, legpusztítóbb ősi ellenségétől, a ráktól. Lukács Tibor Borisz Lapin professzor, a Szovjet Orvostudományi Akadémia levelező tagja, a leukémia vírusának felfedezője a szerző felvételei Csehszlovák gyártmányú elektronmikroszkópon vizsgálják a leukémia vírusát a szuhumi kutatóintézetben .