Ország-Világ, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-05-20 / 20. szám

RENDHROVÚ ESET Amikor itt járt nálunk, a kiadó épületében, többen megkérdezték: - Ki ez? - Kelemen Márta, Márta Farkas. S az az érdekes, hogy Münchenben, Nürnbergben, Algírban, Varsó­ban és („végül, de nem utolsósorban”) Pé­csett talán el sem hangzott volna a kérdés a szőke Mártával kapcsolatban. Hogy ez ho­gyan lehetséges, mondja el a legilletékesebb — ő maga. - Konzervatóriumot végeztem, ének-szakos voltam. 1966-ban fejeztem be tanulmányai­mat s ekkor a Pécsi Nemzeti Színházhoz ke­rültem­­ színészi státuszba, olyan megha­gyással, hogy lesz alkalmam énekelni is. Va­lóban így lett: énekeltem és prózai szerepe­ket is kaptam. Különösen emlékezetes szá­momra a Julius Caesar Cornéliája, mert ez volt az első szerep, amelyet mint színésznőre rám bíztak. Énekeltem operettetet, voltam Stá­­zi a Csárdáskirálynőben és a Dunaparti ran­devú Lilianja. Még Shakespeare-t is játszot­tam ..., a Szeget szeggel Franciskáját. Na­­gyon-nagyon szeretem a színházat. Úgy ér­zem, jó kapcsolatom volt a közönséggel és a kollégákkal s a rendezők — Nógrádi Róbert, Dobai Vilmos, Sik Ferenc — is biztattak, di­csértek. Azt hiszem, joggal tűnt úgy akkori­ban, hogy hosszú időn át csak az új szerepek jelentenek majd változást az életemben. Ám egy napon beült a nézőtérre a „Véletlen és a Sors” egy hangversenyrendező személyé­ben. Ajánlatot kaptam néhány hónapos NSZK-beli szereplésre. Elfogadtam, elenged­tek és­­ két év lett belőle ... - Hogyan telt ez az idő? - A két esztendő alatt sokat utaztam, so­kat dolgoztam és nagyon sokat tanultam. Felléptem időközben Varsóban, Párizsban, Al­gírban és Oránban, de legtöbbször persze - a szerződés értelmében - az NSZK-ban. Olyan kitűnő menedzser szervezte meg a munkámat, mint Stefan von Baransky, aki már sok jónevű énekest indított el a pályán. Kintlétem egyik legszebb és legsikeresebb ál­lomása a januári Nürnbergi Sajtófesztivál volt, amelyen (a sajtóvisszhang szerint) igen jó eredménnyel szerepeltem és barátságot kötöttem a bűbájos Rita Pavone-val. - Rita? - Pontosan olyan, mint amilyennek a róla szóló írások és „legendák" alapján elképzel­tem. Természetes, közvetlen modorával min­denkit lefegyverez, s az a körülmény, hogy mama lett, mit sem változtatott kislányos al­katán, elragadó temperamentumán. Közös öl­tözőnk volt, gyakran ebédeltünk együtt Ritá­val és férjével, Teddy Reno-val. Kedves meghí­vást kaptam tőlük: ha olasz földön járok, fel­tétlenül látogassam meg őket. - Milyen élményt hozott még a „hosszúra nyúlt néhány hónap?" - Lehet, hogy egy kicsit gyerekesen hang­zik, de számomra nagy esemény volt minden utazás, egyáltalán a „világot látni” élménye. Az például, hogy megláttam a tengert, s ráadásul Afrikában láttam meg ... Jó „télen” napozni, nagyon jó örülni a sikernek, de egy idő után egyre gyakrabban vágyódik arra az ember, hogy otthon is szeressék, a hazai kö­zönség is elfogadja, befogadja. Hatvanban születtem, Pécset kezdtem a pályát. Végül is ... Azt hiszem érthető, hogy Márta Farkas hazajött Kelemen Mártának ... Nem mondom, egy-két hetes kis szereplésre mindig szívesen kiruccannék, de most már itthon is szeretnék dolgozni. - Példaképekről, tervekről hallhatnánk? - Nagyon tetszik nekem Shirley McLaine, mint színésznő, és a musical-ek elismert sztár­ja, Barbra Streisand a példaképem, jómagam nagyon szeretnék majd musical-ekben énekel­ni. Természetesen az a távolabbi célom, hogy visszatérjek a színházhoz... a SZÍNHÁZ­HOZ ... - Mi történt a hazatérés óta? 16

Next