Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)

1970-12-09 / 49. szám

PINTÉR ISTVÁN riportsorozata: SZEGÉNY KIS AUTÓSOK PANASZAI Mikor lesz nekünk is kocsink ? Az anekdota valamikor 1958, 1959 táján született. Sok változatban mesélték, de legtökéletesebben Karinthy Ferenc adta elő. Mégpedig nyilvánosan, először a Ma­gyar Nemzetben, aztán kötetben is. Talán azért, mert — ha jól emlékszem — egy ütött-kopott Fiaton járt, s sokszor járha­tott a „Bécsi út felé”... Szóval: „A szerelő egy Simca alatt fekszik, csak a lába lóg ki, deréktól fölfelé láthatatlan. Ám a belépő kuncsaft régi motoros lehet, hangjukról is megismerik egymást. — Mondja, Blaskovits úr, van magának tizennyolcas csapágya? — Almás — feleli a szerelő, ki se nézve a kocsi alól. — És nem tudja, hol lehet kapni? — A Bécsi úton. — Mátrainál? — Kijjebb. — Ja, a Hirlingernél? — Még kijjebb — hallatszik a Simca alól. — Hát hol a Bécsi úton? — A túlsó végén." Tíz esztendő legalább eltelt azóta, hogy ez az anekdota megszületett. Ki tudja, Ka­rinthy Ferenc azóta milyen kocsin jár — amióta jócskán megszaporodtak a kocsik, valahogyan nem tartjuk úgy nyilván, ki min furikázik, mint azelőtt. A „Bécsi út másik vége” azért még gyakori sóhaj sze­gény, javításra, alkatrészre szoruló autók tulajdonosai körében. Sajnos, nálunk nem­csak a kocsi árát nehéz összegyűjteni, s aztán kocsihoz jutni, hanem a kocsit ja­víttatni, karbantartatni is. 15-ből 4-et Maradjunk például a Fiatnál. Tulajdo­nosa Bessenyei Gábor, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság gazdasági szakértője. Egyébként közlekedési mérnök, aki meg­bízást kapott az autóalkatrészek vizsgála­tára. Mielőtt megkezdődött volna az or­szágos vizsgálat, végigkísérte az 500-as Fiatját az utolsó garanciális átvizsgáláson. Az első meglepetés akkor érte, amikor azt akarta megtudni, hogy tulajdonképpen mi­lyen munkát kell a szerviznek ezen a ne­gyedik átvizsgáláson elvégeznie. Az AFIT garanciális osztálya — a hivatalos megke­resés ellenére — csak kisebb huzavona után volt hajlandó megmondani, mihez van joga az autótulajdonosnak ebben az esetben, és mihez nem. Talán úgy vélték, hogy az ilyen kíváncsi autótulajdonos eset­leg a munkák elvégzésére is kíváncsi le­het, s akkor régen rossz a szervizeknek? Bessenyei kíváncsi volt, s kollégájával együtt a munkalapot kézbentartva, felke­reste a Boldizsár utcai AFIT—Fiat-szerviz üzemvezető irodáját. Kiderült, hogy a 15- fajta kötelező műveletből csak négy műve­letet végeztek el, ezek közül is egyet, a csapágyállítást, csak azért, mert a tulajdo­nosok ragaszkodtak hozzá. Kiderült, hogy rendkívül fontos dolgokat nem ellenőriz­tek, más előírások viszont teljesen feles­legesek. Az üzemvezetőség felelősségre vonta a felületes, hanyag munkát végzett szerelőt, s aztán ők mondták el a pana­szaikat. Nagyjából elegendő szerelőjük van, de kevés kéziszerszámuk. Az egyetlen főművezető, akinek az ellenőrzést kellene végeznie, képtelen erre. A csoportvezetők­nek ugyan szintén ellenőrizniük kellene, de ők maguk is szerelnek, méghozzá teljesít­ménybérben, s így a saját zsebükre tennék, ha tennék. Kiderült az is, mennyi zűrt okoznak az autótulajdonosok azzal, hogy bejárnak a műhelybe, mert okvetetlenke­­déseikkel, fecsegésükkel feltartják a szere­lőket. A tulajnak kint a helye? Hát igen, a budapesti Wartburg- és Tra­­bant-szervizbe például nem mehetnek be a tulajdonosok. A munkafegyelem erősítése, s a borravaló-zsarolás ellen hozták ezt az intézkedést. Az eredménye? Az autótulaj­donosok nagy többségének tiltakozása. Fel­háborodottan kifogásolják, hogy nem fi­gyelhetik meg, tulajdonképpen mit is csi­nálnak a műhelyben az ő kocsijaikkal. Kü­lönböző rémtörténetek keringenek ellopott alkatrészekről, használtra, kopottra kicse­rélt tartozékokról. Ami pedig a borravaló­­zást illeti: ha a tulajdonos nem mehet a szerelőhöz, a szerelő kimegy a tulajdonos­hoz. A legtöbb autós belenyugodott már abba, hogy nemcsak Krisztus koporsóját, hanem az ő autóját sem őrizték ingyen. Csak akkor kezd őrjöngeni, amikor például hiába adja oda az ötven forintot a szerelő­nek, hogy a többiekénél gondosabb munkát végezzen az ő kocsiján, mert közben letelt annak a műszakja, s a kocsi a következő műszakban dolgozó kollégájának jutott. Az egész borravalózás úgysem ér semmit a gyakorlatban. Az autószervizzel, a szerelő­vel ugyanaz a helyzet, mint minden hiány­cikkel. A megvesztegetés természetessé vá­lik, s többé már nem tölti be eredeti funk­cióját, csak azt eredményezi, hogy bizonyos emberek az átlagnál jóval nagyobb jövede­lemhez jussanak. Aki borravalót ad, nem élvez semmiféle előnyt. Viszont, aki nem ad, kiteszi magát annak, hogy „kiszúrnak vele”... Nagy kontármunka Gyenge vigasz, hogy — a közhiedelemmel ellentétben — nemigen van ez másképpen a „Bécsi út másik végén” sem. Bessenyei Gá­bornak éppen az a nagy vizsgálat adta az ötletet a maga szerényebb kísérletéhez, amelyet a Hamburgban megjelenő Stern végzett a legnagyobb nyugatnémet autó­klubbal, a müncheni ADAC-kal együtt. Húsz nyugatnémet városban, húsz szerző­déses műhelyben, amelyek a BMW, Mer­cedes, Ford, Opel, Volkswagen és Fiat már­kát kezelik, próbát hajtottak végre. Szán­dékosan hibákat helyeztek el különböző au­tókban, s a próbakocsikat különböző szer­vizeknek adták oda „nagy átvizsgálásra, olajcsere nélkül”. A mérnökök megállapí­tották, hogy a 120 autójavító közül hiba­mentesen a munkát egyik sem végezte el. A hibáknak mindössze 59 százalékát javí­tották meg kifogástalanul. Viszont olyan munkákért is kiállítottak egyes helyeken külön számlákat, amelyek az általános át­vizsgálás díjában már benne szerepeltek. A végösszegek is a lehető legváltozatosabb ké­pet mutatták. Az egyik helyen például egy stop lámpaizzó pótlásáért 3 márkát kértek, egy másik helyen ugyanezért a munkáért 7,33 márkát fizettettek. Különféle bérek, különféle anyagárak szerepeltek a számlá­kon. Sok helyütt azokat a hibákat sem ja­vították ki, amelyek az autóst életveszélybe sodorhatták volna. Nem pótolták például a hiányzó fékolajat, nem vették észre a kor­mány tenyérnyi holtjátékát. Kiderült, hogy bizony nagy kontármunka folyik a nyugat­német szervizekben. Nem sokkal a Stern vizsgálata előtt, csak­nem emberéletet követelt a szervizek és szerelők kontársága. Egy hamburgi üzlet­ember, Wolfgang Wessel, jókedvűen utazott az autópályán Osnabrück irányába. Bizton­ságban érezte magát, mert kocsiját akkor hozta ki a műhelyből, ahová átvizsgálásra adta be. Sejtelme sem volt arról, hogy az északnémet rádióállomás második prog­ramjában állandóan ismételte a rendőrség felhívását: „A ... forgalmi rendszámú kocsi vezetője azonnal álljon meg. Életveszély áll fenn. A műhely elfelejtette a keréken az anyacsavarokat meghúzni ...” Ez az ismét­lődő rádiófelhívás pedig Wolfgang Wessel úr kocsijára vonatkozott. Nagy szerencséje volt. A riadóztatott rendőrség egyik rádiós­kocsija leállította. Wolfgang Wessel úr megmenekült a biztos haláltól... Felháborító tapasztalatok Mi nem szeretnénk megvárni, amíg ilyen látványos és izgalmas történetek irányítják rá a figyelmet a tennivalókra. Az illetéke­sek már most jól látják: a forgalom bizton­ságának is egyik előfeltétele, hogy megfe­lelő szervizhálózat álljon rendelkezésre, s az autósok megkapják a megfelelő alkatré­szeket. Meg kell mondani, hogy ma még sok tekintetben felemás a helyzet. A ható­ságok előírják, hogy csak kifogástalan álla­potban levő gépjárművek vehetnek részt a forgalomban, s ebben tökéletesen igazuk van. Viszont a szervizek nem vállalnak kö­telezettséget arra, hogy csak kifogástalan állapotban levő autót engednek ki a kapu­jukon. Nem egy autótulajdonos, akinek hibás járművét „elbuktatják” a három esz­tendőnként esedékes műszaki vizsgákon, el­keseredetten érvel: ő most csináltatta meg a kocsiját, s mégis rossznak találják. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy kicserélnék ők szívesen a hibás alkatrészt, vagy pótol­nák a hiányzót, de mondják meg nekik, hol lehet kapni... A népi ellenőrzés hatalmas arányú vizs­gálata, amely az autóalkatrész-ellátásról fo­lyik, kiterjed a szervizek munkájára is. Természetesen nemcsak a magánautók kar­bantartásának, javításának és alkatrész­­ellátásának helyzetét vizsgálják, hanem az állami, vállalati tulajdonban levőkét is. Sőt, nemcsak és nem elsősorban a személy­autókról van szó. A valóságban az egész gépjárműforgalom összefügg. A szerviz­helyzetet és az alkatrészellátást együtt kell megoldani. Most, hogy a vizsgálat már szá­mos tényt, adatot, tapasztalatot felszínre hozott (bár még hetekig, hónapokig tart), B 10

Next