Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-12-09 / 49. szám
PINTÉR ISTVÁN riportsorozata: SZEGÉNY KIS AUTÓSOK PANASZAI Mikor lesz nekünk is kocsink ? Az anekdota valamikor 1958, 1959 táján született. Sok változatban mesélték, de legtökéletesebben Karinthy Ferenc adta elő. Mégpedig nyilvánosan, először a Magyar Nemzetben, aztán kötetben is. Talán azért, mert — ha jól emlékszem — egy ütött-kopott Fiaton járt, s sokszor járhatott a „Bécsi út felé”... Szóval: „A szerelő egy Simca alatt fekszik, csak a lába lóg ki, deréktól fölfelé láthatatlan. Ám a belépő kuncsaft régi motoros lehet, hangjukról is megismerik egymást. — Mondja, Blaskovits úr, van magának tizennyolcas csapágya? — Almás — feleli a szerelő, ki se nézve a kocsi alól. — És nem tudja, hol lehet kapni? — A Bécsi úton. — Mátrainál? — Kijjebb. — Ja, a Hirlingernél? — Még kijjebb — hallatszik a Simca alól. — Hát hol a Bécsi úton? — A túlsó végén." Tíz esztendő legalább eltelt azóta, hogy ez az anekdota megszületett. Ki tudja, Karinthy Ferenc azóta milyen kocsin jár — amióta jócskán megszaporodtak a kocsik, valahogyan nem tartjuk úgy nyilván, ki min furikázik, mint azelőtt. A „Bécsi út másik vége” azért még gyakori sóhaj szegény, javításra, alkatrészre szoruló autók tulajdonosai körében. Sajnos, nálunk nemcsak a kocsi árát nehéz összegyűjteni, s aztán kocsihoz jutni, hanem a kocsit javíttatni, karbantartatni is. 15-ből 4-et Maradjunk például a Fiatnál. Tulajdonosa Bessenyei Gábor, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság gazdasági szakértője. Egyébként közlekedési mérnök, aki megbízást kapott az autóalkatrészek vizsgálatára. Mielőtt megkezdődött volna az országos vizsgálat, végigkísérte az 500-as Fiatját az utolsó garanciális átvizsgáláson. Az első meglepetés akkor érte, amikor azt akarta megtudni, hogy tulajdonképpen milyen munkát kell a szerviznek ezen a negyedik átvizsgáláson elvégeznie. Az AFIT garanciális osztálya — a hivatalos megkeresés ellenére — csak kisebb huzavona után volt hajlandó megmondani, mihez van joga az autótulajdonosnak ebben az esetben, és mihez nem. Talán úgy vélték, hogy az ilyen kíváncsi autótulajdonos esetleg a munkák elvégzésére is kíváncsi lehet, s akkor régen rossz a szervizeknek? Bessenyei kíváncsi volt, s kollégájával együtt a munkalapot kézbentartva, felkereste a Boldizsár utcai AFIT—Fiat-szerviz üzemvezető irodáját. Kiderült, hogy a 15- fajta kötelező műveletből csak négy műveletet végeztek el, ezek közül is egyet, a csapágyállítást, csak azért, mert a tulajdonosok ragaszkodtak hozzá. Kiderült, hogy rendkívül fontos dolgokat nem ellenőriztek, más előírások viszont teljesen feleslegesek. Az üzemvezetőség felelősségre vonta a felületes, hanyag munkát végzett szerelőt, s aztán ők mondták el a panaszaikat. Nagyjából elegendő szerelőjük van, de kevés kéziszerszámuk. Az egyetlen főművezető, akinek az ellenőrzést kellene végeznie, képtelen erre. A csoportvezetőknek ugyan szintén ellenőrizniük kellene, de ők maguk is szerelnek, méghozzá teljesítménybérben, s így a saját zsebükre tennék, ha tennék. Kiderült az is, mennyi zűrt okoznak az autótulajdonosok azzal, hogy bejárnak a műhelybe, mert okvetetlenkedéseikkel, fecsegésükkel feltartják a szerelőket. A tulajnak kint a helye? Hát igen, a budapesti Wartburg- és Trabant-szervizbe például nem mehetnek be a tulajdonosok. A munkafegyelem erősítése, s a borravaló-zsarolás ellen hozták ezt az intézkedést. Az eredménye? Az autótulajdonosok nagy többségének tiltakozása. Felháborodottan kifogásolják, hogy nem figyelhetik meg, tulajdonképpen mit is csinálnak a műhelyben az ő kocsijaikkal. Különböző rémtörténetek keringenek ellopott alkatrészekről, használtra, kopottra kicserélt tartozékokról. Ami pedig a borravalózást illeti: ha a tulajdonos nem mehet a szerelőhöz, a szerelő kimegy a tulajdonoshoz. A legtöbb autós belenyugodott már abba, hogy nemcsak Krisztus koporsóját, hanem az ő autóját sem őrizték ingyen. Csak akkor kezd őrjöngeni, amikor például hiába adja oda az ötven forintot a szerelőnek, hogy a többiekénél gondosabb munkát végezzen az ő kocsiján, mert közben letelt annak a műszakja, s a kocsi a következő műszakban dolgozó kollégájának jutott. Az egész borravalózás úgysem ér semmit a gyakorlatban. Az autószervizzel, a szerelővel ugyanaz a helyzet, mint minden hiánycikkel. A megvesztegetés természetessé válik, s többé már nem tölti be eredeti funkcióját, csak azt eredményezi, hogy bizonyos emberek az átlagnál jóval nagyobb jövedelemhez jussanak. Aki borravalót ad, nem élvez semmiféle előnyt. Viszont, aki nem ad, kiteszi magát annak, hogy „kiszúrnak vele”... Nagy kontármunka Gyenge vigasz, hogy — a közhiedelemmel ellentétben — nemigen van ez másképpen a „Bécsi út másik végén” sem. Bessenyei Gábornak éppen az a nagy vizsgálat adta az ötletet a maga szerényebb kísérletéhez, amelyet a Hamburgban megjelenő Stern végzett a legnagyobb nyugatnémet autóklubbal, a müncheni ADAC-kal együtt. Húsz nyugatnémet városban, húsz szerződéses műhelyben, amelyek a BMW, Mercedes, Ford, Opel, Volkswagen és Fiat márkát kezelik, próbát hajtottak végre. Szándékosan hibákat helyeztek el különböző autókban, s a próbakocsikat különböző szervizeknek adták oda „nagy átvizsgálásra, olajcsere nélkül”. A mérnökök megállapították, hogy a 120 autójavító közül hibamentesen a munkát egyik sem végezte el. A hibáknak mindössze 59 százalékát javították meg kifogástalanul. Viszont olyan munkákért is kiállítottak egyes helyeken külön számlákat, amelyek az általános átvizsgálás díjában már benne szerepeltek. A végösszegek is a lehető legváltozatosabb képet mutatták. Az egyik helyen például egy stop lámpaizzó pótlásáért 3 márkát kértek, egy másik helyen ugyanezért a munkáért 7,33 márkát fizettettek. Különféle bérek, különféle anyagárak szerepeltek a számlákon. Sok helyütt azokat a hibákat sem javították ki, amelyek az autóst életveszélybe sodorhatták volna. Nem pótolták például a hiányzó fékolajat, nem vették észre a kormány tenyérnyi holtjátékát. Kiderült, hogy bizony nagy kontármunka folyik a nyugatnémet szervizekben. Nem sokkal a Stern vizsgálata előtt, csaknem emberéletet követelt a szervizek és szerelők kontársága. Egy hamburgi üzletember, Wolfgang Wessel, jókedvűen utazott az autópályán Osnabrück irányába. Biztonságban érezte magát, mert kocsiját akkor hozta ki a műhelyből, ahová átvizsgálásra adta be. Sejtelme sem volt arról, hogy az északnémet rádióállomás második programjában állandóan ismételte a rendőrség felhívását: „A ... forgalmi rendszámú kocsi vezetője azonnal álljon meg. Életveszély áll fenn. A műhely elfelejtette a keréken az anyacsavarokat meghúzni ...” Ez az ismétlődő rádiófelhívás pedig Wolfgang Wessel úr kocsijára vonatkozott. Nagy szerencséje volt. A riadóztatott rendőrség egyik rádióskocsija leállította. Wolfgang Wessel úr megmenekült a biztos haláltól... Felháborító tapasztalatok Mi nem szeretnénk megvárni, amíg ilyen látványos és izgalmas történetek irányítják rá a figyelmet a tennivalókra. Az illetékesek már most jól látják: a forgalom biztonságának is egyik előfeltétele, hogy megfelelő szervizhálózat álljon rendelkezésre, s az autósok megkapják a megfelelő alkatrészeket. Meg kell mondani, hogy ma még sok tekintetben felemás a helyzet. A hatóságok előírják, hogy csak kifogástalan állapotban levő gépjárművek vehetnek részt a forgalomban, s ebben tökéletesen igazuk van. Viszont a szervizek nem vállalnak kötelezettséget arra, hogy csak kifogástalan állapotban levő autót engednek ki a kapujukon. Nem egy autótulajdonos, akinek hibás járművét „elbuktatják” a három esztendőnként esedékes műszaki vizsgákon, elkeseredetten érvel: ő most csináltatta meg a kocsiját, s mégis rossznak találják. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy kicserélnék ők szívesen a hibás alkatrészt, vagy pótolnák a hiányzót, de mondják meg nekik, hol lehet kapni... A népi ellenőrzés hatalmas arányú vizsgálata, amely az autóalkatrész-ellátásról folyik, kiterjed a szervizek munkájára is. Természetesen nemcsak a magánautók karbantartásának, javításának és alkatrészellátásának helyzetét vizsgálják, hanem az állami, vállalati tulajdonban levőkét is. Sőt, nemcsak és nem elsősorban a személyautókról van szó. A valóságban az egész gépjárműforgalom összefügg. A szervizhelyzetet és az alkatrészellátást együtt kell megoldani. Most, hogy a vizsgálat már számos tényt, adatot, tapasztalatot felszínre hozott (bár még hetekig, hónapokig tart), B 10