Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-12-09 / 49. szám
HPHKn Különös, új formájú repülőgép gördült végig a Ferihegyi repülőtér betonján. A felszállópálya elején megállt egy pillanatra, majd felbőgtek a motorok, s a gép — a jelenlevő szakemberek és laikusok általános meglepetésére — alig 300 méteres nekifutás után a magasba szökkent. Egymást követő éles fordulatok jelezték rendkívüli manőverező képességét, majd a leszállás újabb meglepetésekkel szolgált. A gép alig 400 méteres gurulás után megállt, lassan a főépület elé gördült, ahol a gépkocsiknál megszokott, ám a repülőtechnikában szokatlan manőverbe kezdett: „rückwärts”ben, azaz hátramenetben állt be parkírozóhelyére. A világhírű Tupoljev tervezőiroda újabb konstrukcióját, a TU—154-et láttuk. A gépet L. L. Szeljakov, az iroda főkonstruktőr-helyettese mutatta be a meghívott szakembereknek és újságíróknak. Három hajtóművel is csendesebb A sugárhajtóműves személyszállító repülőgépek harmadik nemzedékéhez tartozó géptípusban szerencsésen ötvöződnek a korszerű utasszállító gépek építésének eddigi tapasztalatai: mind repülési tulajdonságaiban, mind gazdaságosságban fölülmúlja elődeit. Utasok tömeges szállítására 500-tól 4500 kilométeres távolságig kiválóan alkalmas. Tizenhat tonnányi hasznos teherrel megrakodva is csak rövid kifutópályát igényel. A TU —104-esekhez hasonlóan nyilazott szárnyú gépet három, a farokrészben elhelyezett turbóreaktív hajtómű emeli 13 ezer méteres magasságba. A motorok hátsó elhelyezéséből adódik, hogy az utastérben összehasonlíthatatlanul kisebb a zaj, mint a megelőző géptípusokban. hajtóművek egyenként 9500 kilogrammos tolóereje oly nagy, hogy a maximálisan megterhelt gépjét is pillanatok alatt emeli a magasba, így a felszállás zaja a repülőtér környékét is csak rövid ideig zavarja. A hajtóművek nagy tolóereje megnöveli a repülés biztonságát is: a gép egy motorjának meghibásodása esetén változatlan magasságban, két hajtómű leállásakor pedig alacsonyabb magasságban, de ugyancsak zavartalanul folytathatja útját. A két szélső hajtóművet sugárfordítóval is ellátták. Ez leszálláskor a kilövellt gázsugarat ellenkező irányba fordítja, ezáltal fékezőhatást fejt ki. Ennek köszönhető, hogy a gép ilyen rendkívül rövid kifutópályát igényel, s ha szükséges — amint magunk is láttuk —, hátrafelé is haladhat. Mindemellett a gép fedélzetén kisegítő hajtómű-egység is található. Ez szolgáltatja a sűrített levegőt a hajtóművek beindításához, energiát az elektromos generátor és az utastér légkondicionáló berendezésének működéséhez — a gép álló helyzetében is! Robotpilóta segít Újdonságot jelent a gép modern navigációs felszerelése, amely gyakorlatilag zavartalan repülést biztosít csaknem a legrosszabb időjárási viszonyok között is. A vezérlőrendszerhez olyan robotpilóta berendezés is tartozik, amely automatikusan végzi a gép irányítását felszálláskor, menetközben és leszálláskor. Az automatikus leszálló berendezés igen rossz időjárás esetén is biztonságossá teszi leszállást, így a repülés rendszeressége, a menetrend betartása csaknem százszázalékos lehet. A pilóták munkáját jelentősen megkönnyíti, hogy a gép kézi vezérlése teljesen hidraulikus, tehát fizikai erő kifejtését nem igényli. A repülőterek személyzetének általában sok gondot okoz az utasok csomagjainak s egyéb szállítmányoknak a gyors ki- és berakása. A TU-154 e tekintetben is korszerűbb lehetőséget kínál: olyan csomagtartó konténerekkel látták el, amelyek csomagostól ki-, illetve beemelhetők. Hogy milyen a gép belülről, ezt a bemutató során a részvevők személyesen is tapasztalhatták. A habszivaccsal bélelt ülések rendkívül kényelmesek. Két ruhatár, négy W. C., büfé és konyha egészíti ki az utastér felszerelését. A belső tér kialakítása, az ülések száma és elrendezése a megrendelők kívánsága szerint variálható. A látottak mind csak alátámasztották a tájékoztató megállapítását: a TU–154-gyel napjaink egyik legkorszerűbb géptípusa áll a nemzetközi légiforgalom szolgálatába. De vajon mikor veheti a magyar utazóközönség is a birtokába? — ezzel a kérdéssel fordultunk Kiss Jánoshoz, a MALÉV főmérnökéhez. 1972-73-ban a MALÉV vonalain is — A szovjet Aviaexporttal folyó tárgyalások eredményeképpen talán 1972—73-ra várható, hogy a MALÉV vonalain mi is üzembe állíthatjuk a TU—154- eseket. — A mi repülőtéri viszonyaink lehetővé teszik-e a TU— 154 üzemeltetését? — A Ferihegyi repülőtér 3010 méteres kifutópályája bőségesen elegendő a TU—154 számára. Ami a technikai felszerelést illeti: most tanulmányozzuk, hogy a gép modern navigációs rendszere milyen új követelményeket támaszt a repülőtérrel szemben. A gép üzemeltetésének nálunk előreláthatóan nem lesz komolyabb akadálya. — A TU–154 felszerelésének tanulmányozásakor mi ragadta meg legjobban a szakemberek figyelmét? — Az első: a szárny mechanizációja. repülőgép A nagy teljesítményű hajtóműveken kívül ugyanis elsősorban ennek köszönhető, hogy a gép igen rövid pályán is képes végrehajtani a fel-, illetve leszállást. — A másik: a sugárfordító, amely a gép erőteljes fékezésével biztonságossá teszi a leszállást jeges, havas, vizes pályán is. — Meglepően egyszerű és praktikus a pilótafülke felszerelése. A pilótaülések előtt csak a gép vezetéséhez feltétlenül szükséges műszerek vannak. A hajtómű és más fontos fedélzeti berendezések ellenőrzése a hajózómérnök feladatkörébe tartozik. Az ehhez szükséges műszerek a mérnök ülése előtt sorakoznak. A gépet irányító pilótákat így csak azoknak a műszereknek a figyelése terheli, amelyek ellenőrzése a repülés irányításához elengedhetetlenül szükséges. A gép navigációs rendszeréhez tartozik egy olyan térképező lokátor berendezés is, amelyben — a repülőgép sebességével összhangban — egy térkép ha rom/.iurg.g .ggr ■•***, __t 8