Ország-Világ, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 4. szám

EMLÉK PAPLAN KOMAROV KUTATÓHAJÓ A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája „flottá­jának” legnagyobb ku­tatóhajóját láthatják ké­pünkön. A Komarov űrha­jósról elnevezett hajó 18 ezer tonnás, hossza 156 méter A képen látható Viola Rossing édesanyja, kislánya születésétől - 1889- től -, annak minden ruhácskáját eltette. Viola néni paplant varrt egy­kori ruháiból, s így most emlékeibe takarózhat „VAGYTOK: A MA, „VAGYTOK: A HOLNAP" sAz olvasók szavazata Az Ország-Világ, a Budapesti Fényszöv, valamint a vidéki Fényképész Szövetkezetek vetélkedőjére az 5. és a 6. elődöntő olvasó szavazata az alábbiak szerint alakult: Beérkezett 2504, szavazólap. Érvénytelen 3. Az utolsó két forduló legtöbb szavazatát az ötödik elődöntőbe jelölt 46-os számjelű­ versenyzője Papucsek Márton, 21 éves sorkatona kapta, 180-at. Második szavazattal Antal Gabriella, 17 éves tanuló. Harmadik Török József, 18 éves általános lakatos 125, negyedik és ötödik Kovács Ágnes, 18 éves szakközépiskolai tanuló, és Csorba Rozália, 18 éves óvónőképzős hallgató, egy­aránt 122—122 szavazattal (43 és 53 számjelű­ pályázók). A további szavazatok megoszlása: Mozsár György (19-es sz.) 17 éves férfiszabó 120. Bajusz Ferenc (60-as sz.) 17 éves eszter­gályos 118. Nagy Katalin (45-ös sz.) 18 éves tanuló 117. Kovács Ilona (41-es sz.) 16 éves tanuló 114. Pege Gyula (30-es sz.) 21 éves mérnökhallgató 113. és Hegedűs Alice (44-es sz.) 17 éves adminisztrátor 110 szavazattal. Az ötödik és hatodik elődöntő mind a húsz jelöltjére jutott szavazat. Olvasóink szavaztak a korábbi elődöntők jelöltjeire is. Közülük a legtöbb szavazatot , 95-öt az 5-ös számú jelölt kapta. Szavaztak még a 7-es, a 24-es, a 27-es, a 32-es, a 36-os és a 37-es versenyzőre. A szavazatok az ország minden részéből érkeztek, de számo­san küldték el szavazólapjukat a Szovjetunióból, Csehszlová­kiából, Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából és Lengyel­­országból. Svédországból is érkezett szavazólap. A szavazás véget ért. Köszönjük olvasóinknak a nagy érdek­lődést. A nyertesek nevét a január 30-i nyilvános sorsoláson hirdetjük ki. A nők egyenjogúságáért vívott harc, úgy látszik, még korántsem ért véget. Szomorú történetet mesél el az egyik nyugati képes­lapban egy bécsi fiatalasszony. Az eset a következő: A huszonöt éves Sieglinde és a huszonhat éves Peter megházasodtak. Peter, mint ifjú családfő, úgy vélte, hogy némi kereset után kell néznie. Abbahagyta tanulmányait az orvosi karon, és az írógépügynöki pályán helyezkedett el. Keresett is annyit, hogy a lakbérre éppen firtatta. Nagy baj azért nem történt, mert Sieglinde, mint egy éjjeli mulatóhely konferansziéja, éppen a két és félszeresét kereste ennek. A baj csak akkor kezdődött, amikor megszületett a kicsi. Sieglinde nem maradhatott otthon, mert a férj keresetéből nem tudtak volna megélni. Elhatározták tehát, hogy szerepet cserél­nek. A feleség dolgozni járt, a férj pedig otthon maradt. Mosott, főzött, takarított, és ellátta az ifjú trónörököst. Neje pedig, aki ismerte az otthonülő feleségek lélektanát, időnként apró ajándékokkal — virággal, hímzett papuccsal, újfajta borotvakrémmel — kedveskedett neki. A háziasszonyi élet nem egészen három hónapig tartott. Peter unatkozni, majd, mint a legtöbb háziasszony, szomszédolni kezdett. A szomszéd történetesen egy csinos fiatalasszony volt. Egy szép napon a mun­kából hazatérő Sieglinde levelet talált a konyhaasztalon: „Elmentem, nem bírtam tovább". A kislányt azóta a nagymama neveli. — Ebből az a tanulság — mondá ha ne­jem, bepillantva a kéziratba —, hogy egy férj adjon mindig sok pénzt haza. — Vagy inkább az — feleltem ugyan­ilyen elmééiről téve tanúbizonyságot —•, hogy amelyik férj túl sok házimunkát vé­gez, az előbb-utóbb megszökik. A vita lapzártakor még tart. (h. j. j.) 21

Next