Ország-Világ, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-05 / 18. szám
Ahol a föld sírvé dobog HATALMAS BETONSOROMPÓN öles betűkkel a felirat: „Sóhajt a föld e kapu mögött”. Élet és halál mezsgyéjét jelzi az óriási betongerenda. Rigától mintegy tizenhét kilométerre, a Daugavpils felé vezető út elágazásánál még a cári időkben katonai lőteret építettek. Itt tanították a katonákat arra, hogyan kell az embereket gyorsan a túlvilágra küldeni. A lőtér még megvolt 1941- ben is, de a furnírból kivágott ember alakú céltáblákat élő emberekkel helyettesítették. Akik itt gyakorlatoztak, már „szakemberek” voltak, nagyon is jól ismerték az emberölés minden fortélyát. Salaspilsnek hívják ezt a helyet, és ez a név Lettországban ugyanazt jelenti, mint valamivel nyugatabbra Auschwitz, Dachau vagy Bergen-Belsen. A Baltikum leghírhedtebb haláltáborát rendezték be itt a fasiszták, hogy megvalósítsák a Führer elképzeléseit, amelyeket Himmler annak idején így fogalmazott meg a „Deutsche Arbeit” hasábjain: „Gondoskodni kell arról, hogy Keleten csak tiszta germánfajú emberek éljenek”. Ez a „gondoskodás” Salaspilsben a következőképpen festett: A megszállás éveiben egyedül ebben a haláltáborban (összesen huszonkettő volt a Baltikumban) több mint százezer embert lőttek főbe, akasztottak fel, mérgeztek meg, éheztettek halálra a fasiszták. Letteken és oroszokon a kívül szinte hetenként érkeztek transzportok Ausztriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, sőt Németországból is. A „germánosítás” eredményeként például, Riga nyolcvanezer zsidó lakosából a felszabadulás pillanatában már csak száznegyvenen voltak életben. A láger helyén ma a fasizmus áldozatainak emlékműve áll. Nem rendeztek be múzeumot jól konzervált barakkokban, nem láthatók itt kínzóeszközök, gúlába rakott művégtagok, emberi hajból kötözött bálák. A hely maga az emlékmű. Többméteres, szögletes betonszobrok jelzik az egyes barakkok helyét; egymást támogató, büszke férfialakok emlékeztetnek a kivégzőhelyre, térdre roskadt női figura a lányok, asszonyok, anyák szenvedéseire és egyetlen tömör betonfal, rajta betonba karcolt pálcikaemberkék, ház, fa, nap ott, ahol a kisgyermekek ezreit éheztették halálra. megismerkedtünk azon kevesek a egyikével, akik élve kerültek ki salaspilsi pokolból. Karlis Sausnitis ma már nyugdíjas, a várostól nem messze lakik ide. Riga huszonhét évvel később. A város főtere a testvérvárosok emblémáival ...hogy számukra mindörökre történelem maradjon Bojár Sándor felvételei RIGÁBAN . JÁRTUNKBAN