Ország-Világ, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-05 / 18. szám

Ahol a föld sírvé dobog HATALMAS BETONSOROM­PÓN öles betűkkel a felirat: „Sóhajt a föld e kapu mögött”. Élet és halál mezsgyéjét jelzi az óriási betongerenda. Rigától mintegy tizenhét kilo­méterre, a Daugavpils felé veze­tő út elágazásánál még a cári időkben katonai lőteret építet­tek. Itt tanították a katonákat arra, hogyan kell az embere­ket gyorsan a túlvilágra külde­ni. A lőtér még megvolt 1941- ben is, de a furnírból kivágott ember alakú céltáblákat élő em­berekkel helyettesítették. Akik itt gyakorlatoztak, már „szak­emberek” voltak, nagyon is jól ismerték az emberölés minden fortélyát. Salaspilsnek hívják ezt a helyet, és ez a név Lettor­szágban ugyanazt jelenti, mint valamivel nyugatabbra Ausch­witz, Dachau vagy Bergen-Bel­sen. A Baltikum leghírhedtebb haláltáborát rendezték be itt a fasiszták, hogy megvalósítsák a Führer elképzeléseit, amelyeket Himmler annak idején így fogal­mazott meg a „Deutsche Arbeit” hasábjain: „Gondoskodni kell arról, hogy Keleten csak tiszta germánfajú emberek éljenek”. Ez a „gondoskodás” Salaspils­­ben a következőképpen festett: A megszállás éveiben egyedül ebben a haláltáborban (összesen huszonkettő volt a Baltikum­ban) több mint százezer embert lőttek főbe, akasztottak fel, mér­geztek meg, éheztettek halálra a fasiszták. Letteken és oroszokon a kívül szinte hetenként érkeztek transzportok Ausztriából, Csehszlovákiából, Lengyelor­szágból, sőt Németországból is. A „germánosítás” eredménye­ként például, Riga nyolcvanezer zsidó lakosából a felszabadulás pillanatában már csak száznegy­venen voltak életben. A láger helyén ma a fasizmus áldozatainak emlékműve áll. Nem rendeztek be múzeumot jól konzervált barakkokban, nem láthatók itt kínzóeszközök, gúlá­ba rakott művégtagok, emberi hajból kötözött bálák. A hely maga az emlékmű. Többméteres, szögletes betonszobrok jelzik az egyes barakkok helyét; egymást támogató, büszke férfialakok emlékeztetnek a kivégzőhelyre, térdre roskadt női figura a lá­nyok, asszonyok, anyák szenve­déseire és egyetlen tömör beton­fal, rajta betonba karcolt pálci­kaemberkék, ház, fa, nap ott, ahol a kisgyermekek ezreit éheztették halálra. megismerkedtünk azon kevesek a egyikével, akik élve kerültek ki salaspilsi pokolból. Karlis Sausnitis ma már nyugdíjas, a várostól nem messze lakik ide.­ Riga huszonhét évvel később. A város főtere a testvérvárosok emblémáival ...hogy számukra mindörökre történelem maradjon Bojár Sándor felvételei RIGÁBAN . JÁRTUNKBAN

Next