Ország-Világ, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-14 / 24. szám

Kultúrtörténeti szenzáció, vagy szenzációs hamisítvány! Petőfi Sándorról van szó. Mint ismeretes, 1973-b­an ünnepeljük a költő születésének 150-ik évfordulóját. A minap levelet kaptam az ország egy távoli csücskéből. Feladója arról értesített, hogy a birtokában van egy eddig ismeretlen, Petőfi Sándort ábrázoló fénykép, s amen­­­nyi­ben érdekel bennünket, szívesen bemutatja, de a kezéből ki nem adja. Mondanom sem kell, egy percnyi gondolkodás nélkül felkerestük az idős hölgyet. (Nevét kérésére nem közöljük). Amikor egy parányi nylon-tokból kihúzta a csokoládébarna fényké­pet, úgy tűnt, a talbotypiáról valóban a húsz-huszonegy éves Petőfi Sándor néz velünk szembe. A kép hátára ceruzával a következőket írta fel hajdani tulajdonosa: Petőfi 1844. A barna színű fényképet az 1800-as években szokásos kemény kartonra ragasztot­ták fel, amelynek hátlapján nyomdai úton a fényképet készítő mesterek neve és a fel­vétel helye olvasható. N. Stockmann és L. Troche „fényképíró” mesterek készítették Temesváron. A volt tulajdonos, mint említettem, 1844-es számot jelöl meg. Ennyit a képről, s a jelenlegi tulajdonos közléséből még annyit tudnánk segíteni ne­ves Petőfi-kutatóinknak, a tulajdonos férje ötven-hatvan évvel ezelőtt vásárolta egy 80 éves idős ember hagyatékával együtt, akire viszont az édesapja hagyta a rendkívül nagy becsen tartott kópiát. A közölt adatok talán elegendőek ahhoz, hogy megállapít­hassák: van-e értéke a képnek, vagy ügyes másolatot készítettek a fényképíró meste­rek. Következő számunkban szívesen közölnénk Petőfi-kutatóink véleményét, s kí­vánságukra átadnánk nekik a fénykép tulajdonosának nevét és címét is. StoiloHi Héja KALANDOZÁS CÍNIVEL A Kalandozás című rádió­műsor legutóbbi vendége­ként Zalatnay Sarolta a marton­vásári Beethoven­parkba látogatott el. Nem­csak a kellemes környezet vonzotta, hanem az is, hogy itt hallgatni kedvenc klas­­­szikus zeneszerzőjének mu­zsikáját — valami egészen sajátos hangulati többletet jelent. Fotóriporterünknek nem volt könnyű dolga, amikor a rádióadást követő napok­ban Cinire ,,vadászott". Népszerű táncdalénekesnőnk nyári prog­ramja ugyanis a szokásosnál is zsúfoltabb. Nemrégiben ért véget a Fuss, hogy utol­érjenek című film forgatása (ebben játszot­ta első szerepét), s most fejezte be új nagy­lemezét is. Épp hogy hazatért egy kéthe­tes csehszlovákiai turnéról (a Lokomotív együttessel), s már utazik a pozsonyi fesz­tiválra. Ezt követi egy öthetes balatoni sze­replés, majd a spliti fesztivál és egy lemez­­felvétel Amszterdamban. 8 aztán a mün­cheni olimpia, ahol a magyar rádiós kül­döttség tagjaként lép fel egy nagyszabású műsorban. Mint azt képeink bizonyítják, végül is létrejött a találkozás — Zalatnay Sarolta otthonában. fWi: Arm­trim 22 Az idei évzáróval öt esztendős lett az MSZBT nyelviskolája. A társasággal egy időben alakult tanulókörökből 1967-ben iskolává nőtt intézmény Gorkij nevét vi­seli. Azóta rendszeressé vált az évenként megrendezett tanulmányi verseny, mely­nek legjobb eredményt elérő résztvevői jutalomképpen a Szovjetunióba utazhat­nak. Az idén az 1800 hallgató közül 250- en vettek részt a versenyben, 85 hallgató kapott kitüntetést, ajándékot, heten ju­talom és öten hozzájárulásos kéthetes moszkvai utat nyertek. De ezen túl az ötödik tanéves záró iskola az idén is ho­zott újat, mindenekelőtt színvonalban. Az MSZBT főtitkára, Nagy Mária sze­rint: — A Gorkij iskola eredményeit ma már elismeri pártunk, a Művelődésügyi Minisztérium, a baráti társaság és az orosz nyelvtanárok nemzetközi szövetsége, melynek moszkvai központja jelentős se­gítséget ad. Általuk jutunk az idén új tankönyvekhez, diafilmekhez, lehetővé teszik az orosz nyelvtanárok továbbkép­zését, és élményt adó, tudást gyarapító le­hetőség, hogy a jutalomút résztvevői Moszkvában kéthetes nyelvoktatást kap­nak. Legnagyobb öröm persze, hogy a hallgatóknak volt erejük, kitartásuk vé­gigdolgozni a tanévet. Az iskola igazgatója, Pócs Ilona értéke­lése: — Először értük el, hogy nemcsak szép, hibátlan kiejtéssel, jól beszélnek a hallgatók, de a nehéz szövegek fordításá­ban is jeleskedtek. A nyelvvizsgára elő­készítő tanfolyamok mellett az idén tel­jesült egy régi kérés is: magyar nyelvok­tatás kezdődött az itt élő orosz anya­nyel­vűek számára. Előrelépés a kandidátusi fokozat elérésére felkészítő tanfolyam. Az MSZBT tagcsoportok kérésére több kihelyezett „iskolánk” működött, ezt a fontot jövőre újabb megyékre is kiter­jesztjük. A hallgatók véleményéből: — Egyre szélesednek kapcsolataink a KGST-ben — mondja Juhász József vegyészmérnök — és a KGST hivatalos nyelve az orosz. Mégis kevesen tudnak jól oroszul. Életem első moszkvai útja, a kinti tanfolyam az élményeken túl ösztönzést ad, hogy ősszel nekivágjak a középfokú vizsgának. — Tanítónő vagyok, napközi otthoni nevelő, olyan iskolában, ahol a gyerekek első osz­tálytól tanulják az oroszt. Jó érzés, hogy tudok nekik segíteni. Tanítani? Azt majd még meglátjuk — meditál Légrádi Anna. — Egyelőre 3—4 évig én akarok tanulni. Sokat várok a moszkvai úttól. Készülök az első „élő” orosz mondatváltásokra. A Gorkij nyelviskola évzáróján a ta­nulással végzett munkának, az eredmé­nyeknek szólt az elismerés, s egy meg nem fogalmazott, ki nem mondott néma kö­szöntő, öt szál rózsaszín szegfű, talán az iskolának. (k­ Az ötödik évzáró Nagy Mária, az MSZBT főtitkára üdvözli az iskola hallgatóit

Next