Ország-Világ, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-14 / 24. szám
Kultúrtörténeti szenzáció, vagy szenzációs hamisítvány! Petőfi Sándorról van szó. Mint ismeretes, 1973-ban ünnepeljük a költő születésének 150-ik évfordulóját. A minap levelet kaptam az ország egy távoli csücskéből. Feladója arról értesített, hogy a birtokában van egy eddig ismeretlen, Petőfi Sándort ábrázoló fénykép, s amennyiben érdekel bennünket, szívesen bemutatja, de a kezéből ki nem adja. Mondanom sem kell, egy percnyi gondolkodás nélkül felkerestük az idős hölgyet. (Nevét kérésére nem közöljük). Amikor egy parányi nylon-tokból kihúzta a csokoládébarna fényképet, úgy tűnt, a talbotypiáról valóban a húsz-huszonegy éves Petőfi Sándor néz velünk szembe. A kép hátára ceruzával a következőket írta fel hajdani tulajdonosa: Petőfi 1844. A barna színű fényképet az 1800-as években szokásos kemény kartonra ragasztották fel, amelynek hátlapján nyomdai úton a fényképet készítő mesterek neve és a felvétel helye olvasható. N. Stockmann és L. Troche „fényképíró” mesterek készítették Temesváron. A volt tulajdonos, mint említettem, 1844-es számot jelöl meg. Ennyit a képről, s a jelenlegi tulajdonos közléséből még annyit tudnánk segíteni neves Petőfi-kutatóinknak, a tulajdonos férje ötven-hatvan évvel ezelőtt vásárolta egy 80 éves idős ember hagyatékával együtt, akire viszont az édesapja hagyta a rendkívül nagy becsen tartott kópiát. A közölt adatok talán elegendőek ahhoz, hogy megállapíthassák: van-e értéke a képnek, vagy ügyes másolatot készítettek a fényképíró mesterek. Következő számunkban szívesen közölnénk Petőfi-kutatóink véleményét, s kívánságukra átadnánk nekik a fénykép tulajdonosának nevét és címét is. StoiloHi Héja KALANDOZÁS CÍNIVEL A Kalandozás című rádióműsor legutóbbi vendégeként Zalatnay Sarolta a martonvásári Beethovenparkba látogatott el. Nemcsak a kellemes környezet vonzotta, hanem az is, hogy itt hallgatni kedvenc klasszikus zeneszerzőjének muzsikáját — valami egészen sajátos hangulati többletet jelent. Fotóriporterünknek nem volt könnyű dolga, amikor a rádióadást követő napokban Cinire ,,vadászott". Népszerű táncdalénekesnőnk nyári programja ugyanis a szokásosnál is zsúfoltabb. Nemrégiben ért véget a Fuss, hogy utolérjenek című film forgatása (ebben játszotta első szerepét), s most fejezte be új nagylemezét is. Épp hogy hazatért egy kéthetes csehszlovákiai turnéról (a Lokomotív együttessel), s már utazik a pozsonyi fesztiválra. Ezt követi egy öthetes balatoni szereplés, majd a spliti fesztivál és egy lemezfelvétel Amszterdamban. 8 aztán a müncheni olimpia, ahol a magyar rádiós küldöttség tagjaként lép fel egy nagyszabású műsorban. Mint azt képeink bizonyítják, végül is létrejött a találkozás — Zalatnay Sarolta otthonában. fWi: Armtrim 22 Az idei évzáróval öt esztendős lett az MSZBT nyelviskolája. A társasággal egy időben alakult tanulókörökből 1967-ben iskolává nőtt intézmény Gorkij nevét viseli. Azóta rendszeressé vált az évenként megrendezett tanulmányi verseny, melynek legjobb eredményt elérő résztvevői jutalomképpen a Szovjetunióba utazhatnak. Az idén az 1800 hallgató közül 250- en vettek részt a versenyben, 85 hallgató kapott kitüntetést, ajándékot, heten jutalom és öten hozzájárulásos kéthetes moszkvai utat nyertek. De ezen túl az ötödik tanéves záró iskola az idén is hozott újat, mindenekelőtt színvonalban. Az MSZBT főtitkára, Nagy Mária szerint: — A Gorkij iskola eredményeit ma már elismeri pártunk, a Művelődésügyi Minisztérium, a baráti társaság és az orosz nyelvtanárok nemzetközi szövetsége, melynek moszkvai központja jelentős segítséget ad. Általuk jutunk az idén új tankönyvekhez, diafilmekhez, lehetővé teszik az orosz nyelvtanárok továbbképzését, és élményt adó, tudást gyarapító lehetőség, hogy a jutalomút résztvevői Moszkvában kéthetes nyelvoktatást kapnak. Legnagyobb öröm persze, hogy a hallgatóknak volt erejük, kitartásuk végigdolgozni a tanévet. Az iskola igazgatója, Pócs Ilona értékelése: — Először értük el, hogy nemcsak szép, hibátlan kiejtéssel, jól beszélnek a hallgatók, de a nehéz szövegek fordításában is jeleskedtek. A nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamok mellett az idén teljesült egy régi kérés is: magyar nyelvoktatás kezdődött az itt élő orosz anyanyelvűek számára. Előrelépés a kandidátusi fokozat elérésére felkészítő tanfolyam. Az MSZBT tagcsoportok kérésére több kihelyezett „iskolánk” működött, ezt a fontot jövőre újabb megyékre is kiterjesztjük. A hallgatók véleményéből: — Egyre szélesednek kapcsolataink a KGST-ben — mondja Juhász József vegyészmérnök — és a KGST hivatalos nyelve az orosz. Mégis kevesen tudnak jól oroszul. Életem első moszkvai útja, a kinti tanfolyam az élményeken túl ösztönzést ad, hogy ősszel nekivágjak a középfokú vizsgának. — Tanítónő vagyok, napközi otthoni nevelő, olyan iskolában, ahol a gyerekek első osztálytól tanulják az oroszt. Jó érzés, hogy tudok nekik segíteni. Tanítani? Azt majd még meglátjuk — meditál Légrádi Anna. — Egyelőre 3—4 évig én akarok tanulni. Sokat várok a moszkvai úttól. Készülök az első „élő” orosz mondatváltásokra. A Gorkij nyelviskola évzáróján a tanulással végzett munkának, az eredményeknek szólt az elismerés, s egy meg nem fogalmazott, ki nem mondott néma köszöntő, öt szál rózsaszín szegfű, talán az iskolának. (k Az ötödik évzáró Nagy Mária, az MSZBT főtitkára üdvözli az iskola hallgatóit