Ország-Világ, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-27 / 26. szám

A sEEI sportja Az atlétáknak csak ezután kezdődik a nagy nemzetközi szezonjuk: Európa Kupa verse­nyek, ifjúsági Európa-bajnokság és számos nemzetek közötti via­dal. A sportág igaz hívei azt re­mélik, hogy most ezek a talál­kozók — az előző évek verse­nyeitől eltérően — kizárólag a kimagasló eredményeikért ke­rülnek be a krónikába és nem a különféle sportszergyárak ka­varta reklámháború miatt. Er­re annál is inkább szükség len­ne, mert az elmúlt évtizedben jó néhány botrányt jegyeztek fel ezzel kapcsolatban, és a külföl­di sajtóban ismét újra fel-fel­­tűnnek a „Puma” és az „Adi­das” tüskés cipők nyomai ... * A cipőháború — amely pél­dául a mexikói olimpián világ­raszóló bonyodalmakra vezetett — 28 év óta a nyugatnémet Dassler testvérek között folyik. Eleinte közösen gyártottak kü­lönféle cipőket, később azonban szétváltak. A gyártást külön végzik, mégpedig nagy sikerrel: az idők folyamán majdnem tel­jes egészében meghódították a világpiacot. Akármilyen furcsán hangzik, a sportnak ebből a családi vi­szálykodásból csak haszna volt! Mind az „Adidas” (Adolf Dass­ler), mind a „Puma” (Rudolf Dassler) rendkívül sokat tett a különböző sportcipők fejleszté­séért: a futballtól az atléták tüs­kés cipőjéig. Ha a futók, ugrók és dobók 35—40 évvel ezelőtti cipőire emlékezve egy mai mo­dellt kézbe veszünk (mely a ré­giektől nemcsak súlyban külön­bözik, hanem abban is, hogy kesztyűként simul a lábhoz, párnázattal rendelkezik és tüs­kéi tetszés szerint, a szükséges hosszúságnak és erősségnek megfelelően kicserélhetők), ak­kor még az atlétikában is érez­zük egy kissé a rakétakorszak szelét... A Dassler fivérek versengése mind jobb és jobb sportcipőket eredményezett, de közben e két testvér reklámháborúja is ve­szettül tombolt a pályák táján. Először az élsportolókat látták el ingyen a két cég termékeivel, s csupán arra ügyeltek, hogy a megajándékozott sztár csak „Adidas” vagy csak „Puma” ci­pőt viseljen. Az előbbi az olda­lán elhelyezett három csíkról, az utóbbi pedig egy szélesebb, ol­dalsó hosszú sávról ismerhető fel. Az 1956. évi melbourne-i olimpián sikerült először a vi­lágsztárok nagy részét a Dass­­ler-reklámhadjáratba befogni, anélkül, hogy „gázsit” kellett volna fizetni érte. Négy évvel később azonban a dolgok már más fordulatot vettek. Armin Hary az olimpia előtt „Adidas” cipőben állította fel 10 másod­perces új 100 méteres világcsú­csát. Rómában viszont már „Pu­ma” cipővel lett olimpiai baj­nok. És ennek magyarázata az, hogy az „Adidas” cég a világre­kord felállítása után nem fize­tett, s ezért Háry „istállót” vál­toztatott. Ez volt a kezdete annak az új korszaknak, amelyben a sporto­lóknak kifizetett összegek mind magasabbra szárnyaltak. E „fej­lődés” végállomását a „Sports Illustrated”, ismert amerikai sportfolyóirat így vázolta: „Mi­után a Dassler testvérek ezt a pénzforrást egyszer megnyitot­ták, azt elzárni többé nem lehe­tett. Felfedezték, hogy a sporto­lók, akik a túlhaladott amatőr szabályoktól és ,alvó­­szövetsé­gektől függtek, habozás nélkül mentek bele különböző pénz­ügyekbe. S ennek híre ment! A pénzjuttatások rohamosan növe­kedtek. A sportcipőkészítők le­alacsonyító és mind drágábbá váló üzletekbe keveredtek. A sportolók némelyike pedig egyik céget a másik ellen játszotta ki.” A lap a mexikói olimpia idején például ezt írta: „Egy amerikai versenyző különböző manipulációkkal 10 000 dollárt harcolt ki magának. Ő volt az olimpiai játékok legjobban fize­tett amatőrje.” A lap szerint mintegy kétszáz sportoló fogadott el Mexikóban pénzt. Ha az olimpiai érmeket az — állítólag — megfizetett ame­rikaiaktól visszakövetelik, akkor közülük csak öt tarthatta volna meg az érmet. Ilyen körülmények között a Nemzetközi Atlétikai Szövetség reakciója nem maradhatott el. A testvér-konkurrencia elfaju­lása fölött semmiképpen nem hunyhattak szemet. De az IAAF határozata, amely szerint három év óta csak minden cégre való utalás­ nélküli sportcipők hasz­nálhatók, a nemzetközi verse­nyeken nem jelentette és nem jelenti az utolsó szót ebben az ügyben. Legalábbis erre utal, hogy még a müncheni olimpián is csak nagy nehezen lehetett eltussolni az egyik többszörös olimpiai bajnok reklámízű ma­gatartását. A két Dassler tisztában van azzal, hogy az IAAF rendeleté­nek szigorú betartása alaposan megrendítheti a sportcipőgyár­tás nyugatnémet hegemóniáját (a japánok és amerikaiak máris reménykednek), ezért a jövőben is mindent elkövetnek a hírnév megőrzéséért. Nem riadnak vissza semmi­lyen anyagi áldozattól, sőt talán mástól sem ... Egy időben még az a gondolat is felmerült ben­nük, hogy pellengérre állítják az egész sportvilágot. Mert Dass­­lerék a nyugati világ verseny­zőinek nemcsak kaptafa-mére­teiről vezetnek kartotékot, ha­nem a sztároknak kifizetett ösz­­szegekről is. Pedig végre a tüs­­késcipő-há­borúban sem ártana a teljes leszerelés! Kálin­­ Imre tüskéscipő-háborút JLee Evans, a 400 méteres síkfutás győztese, Mexikóban a cipőbotrány gyújtópontjában állt. Miután a Pumával tartan-pályán szenzációs re­kordokat futott, cipőjét még a győzelmi emelvényre is magával vitte. Céghűség vagy reklám? Az „Adidas-ellenfél” (jobb oldalt) második lett Ez a „Tahoe” kefecipő a Puma ter­méke volt tartan­ pályákra. Időköz­ben hivatalosan betiltották Szabályos „Sacramento” Puma-cipő, aszimmetrikus rövid tüskékkel, ame­lyet a sprinterek kedvelnek TOTÓSOROK Totótippek a 26. hétre 1. Kecskemét—Dorog 1 2 2. K. KFSE—G.­MÁVAG 1 3. Szegdi Dózsa—Vác 1x2 4. Kiskunh.—FÖSPED 1 2 5. KOMÉP—Gy. Elektr.1 6. Mázasz.­—K. Rákóczi 1 2 7. DEAC—Békéscs. VTSK1 2 8. Gyula—MGM Debr. 1x2 9. ÉPGÉP—Esztergom1 10. L. Vasas—III., TTVE 1 2 11. Kistext—Kecsk. TC1 12. BVSC—Pécsi VSK 1 2 13. Szp.MÁV—Sz.-fv.MÁV 1 2 Pótmérkőzések: 1 2 x, 1 2, 1 2. AUTÓTULAJDONOSOK! JÚLIUSBAN ESEDÉKES A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS 1973. II. FÉLÉVI DÍJA. A biztovslág« dija július 1-től ill-ig pótlékmentesen fizethető.

Next