Ország-Világ, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)
1975-07-09 / 28. szám
több novella, elbeszélés, köztük Az első szerelem. — Hogyan, miként él, min dolgozik? — Hosszú ideje három regény témája foglalkoztat. Elsőként az 1944. augusztusát fejeztem be. A második regény is a háború idején játszódik, de ebben nem a történet az elsődleges, hanem az emberi érzések, mindennapi tetteik, gondolataik. Mintha szűkszavúságát magyarázná, megjegyzi: — Zárkózott természetű vagyok. Mióta leszereltem, az irodalomnak, a családomnak élek. Másoktól tudom azt is, hogy felesége főorvos, s nagy fiuk van. — Üzen valamit olvasóinknak az 1944 augusztusa megjelenése alkalmából? — Remélem, nem éri őket csalódás. * Befejezésül álljon itt Szergej Szmirnov Lenin-díjas író kijelentése az 1944 augusztusa című regényről: „Olyan regény ez, amely Vlagyimir Bogomolovot legjobb íróink első sorába emeli.” Hányász Béla gítségére is mindenütt szükség van a világon). A vér mindenütt vörös több mint hetven országban került közönség elé, igen nagy sikerrel, s az új Kárpátia Ener-film valószínűleg még sikeresebb jövő elé néz: ha lehet, még jobb, még meggyőzőbb elődjénél. Több népszerű-tudományos és televíziós filmünk is részt vett a versenyben, közülük a Magyar Televízió egyik alkotása, melyet a Nemzetközi Vöröskereszt Nap-A rajzfilm-kategóriában nagy sikert aratott a lengyel Josef Cwiertnia alkotása, a REXIE ÉS A TISZTASÁGára készítettek, kategóriájában ezüstérmet nyert. Egy másik filmünk rangos oklevelet kapott. Ugyancsak nagy sikert aratott Luttor Mara Jelbeszéd című játékfilmje is. Fenyves (Gyény KÖNYVESPOLC HARCOK, PARTIZÁNOK Az ország felszabadulásával kapcsolatos, vagy az azóta eltelt harminc szabad év eredményeit tárgyaló könyvek egész sora jelent meg az utóbbi hetekben. Szélesebb politikai összefüggésben elsőnek itt említjük meg Szabó János: Internacionalisták Kirgizföldön című dokumentum kötetét, amely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. E kis könyv azokról a munkásokról szól, akik Lenin felhívására a húszas évek közepén a Szovjetunióba települtek, hogy segítsenek a szovjet állam építésében. Ezek a munkások alakították meg az Interhelpo ipari szövetkezetét. Itt dolgozott Szabó János is, a könyv szerzője. A Magvetőnél látott napvilágot egy gyönyörű kötet: „Amíg szívünk dobog . . címmel. A könyv — válogatás a magyar szocialista irodalom 1932 és 1944 közötti alkotásaiból. Szerkesztők és válogatók — Benjámin László, Élés László és Markovics Györgyi — igen jó munkát végeztek. Avatott kézzel nyúltak a témához, s felelősséggel, szívvel válogattak a versek és prózai művek között. Igen érdekes gyűjtemény kerekedett így ki, amely a szokásosnál szélesebben mutatja a háború előtti és alatti magyar szocialista irodalom keresztmetszetét. Közvetlenül a felszabadulással több szakmunka, illetve dokumentumkönyv foglalkozik. A Corvina Kiadónál jelent meg a „Dokumentumok Magyarország felszabadulásáról 1944—1945” című gyűjtemény. A kötethez Kállai Gyula írt bevezetőt. A könyvben szereplő első dokumentum a Magyar Front 1944 szeptemberi memoranduma, amelyet Horthyhoz intézett — az utolsó pedig a Szabad Nép 1945. április 5-i vezércikke Magyarország felszabadulásáról. E két időpont között feszül az a döntő fél esztendő, amely a felszabadulást hozta meg. Igen tanulságos, érdekes könyv. A Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg Tóth Sándor katonai szakmunkája .„Budapest felszabadítása 1944—1945” címmel, amely a fővárosban zajlott hadműveletek teljes és pontos leírását, elemzését nyújtja. A budapesti harcokhoz kapcsolódik Földes Mihály könyve, amely a Kossuth Kiadónál jelent meg: „Virradat a város peremén” címmel. Földes Mihály hiteles dokumentumok alapján számol be az újpesti partizáncsoport tevékenységéről, megakadályozták az újpesti víztorony felrobbantását, negyvennyolc halálraítéltet szabadítottak ki az úgynevezett Apolló-házból, felrobbantották a nyilasok újpesti központját. A könyv bemutatja azokat az embereket, akik e partizáncsoport tagjai voltak. A Szőnyi-partizáncsoport harcairól, Szőnyi Márton életéről és haláláról számol be Földes Pál könyve „Két ugrás az ismeretlenbe” címmel, amely a Zrínyi és a Kossuth Kiadó közös gondozásában jelent meg. Földes Pál, aki maga is partizán volt, saját tapasztalatai és dokumentumok alapján írta meg izgalmas könyvét, amely méltó emléket állít a tragikus sorsú Szőnyi Mártonnak és csoportjának. Az Európa és a Kossuth Kiadó együttes kiadványa a „Magyar földön” című kötet, amely szovjet íróknak Magyarország felszabadításárólszóló elbeszéléseit tartalmazza. A Szépirodalmi Kiadó Olcsó Könyvtár sorozatában jelent meg G. K. Holopov visszaemlékezése a Budapest felszabadítása körüli eseményekről, akkori élményeiről, a harcokról, „Budapesti ballada” címmel. E könyvekben különösen az a megragadó, hogy írói, mint a Szovjet Hadsereg katonái, tisztjei, maguk is részt vettek a harcokban, és saját élményeiket elevenítik fel egyszerű, de irodalmi eszközökkel. A felszabadulással foglalkozik Urbán Ernő: „Eleven történelem” című posztumusz kötete, amely a Corvinánál jelent meg. Emlékezetes a nemrég elhunyt Kossuth-díjas írónak „Történelmi lecke” című televíziós dokumentumfilm-sorozata.-T nos, az ott megszólaltatott személyekről, felidézett eseményekről vallott ebben a könyvben az író. Hihetetlenül szuggesztív e kötetben az, hogy Urbán Ernő írása a dokumentum hangján, szinte eszköztelenül tárja elénk, hogyan emlékeznek az emberek. Battonyától Nemesmedvesig, a felszabadulás sorsdöntő napjaira. Nagyszerű könyv. Tévé-levél a Véleményről Mindig is abból indultunk ki, hogy a tévéműsorok átlagos színvonalát nem az ún. „értelmiségi műsorok” színvonalához kell mérni. Legalábbis nem a gondolati intenzitást illetően, hiszen a kifejezetten szórakoztató műsoroknak is maguk nemében gondosaknak, minden ízlésficamtól menteseknek kell lenniük. A „Vélemény” azok közé a műsorok közé tartozott — és fog tartozni a jövőben is —, amelynek szükségképpen kevesebb a nézője, mint — mondjuk — a „Frédi és Béni”-nek. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a Hernádi Miklós által vezetett kultúrkritikai műsornak nem kell arra törekednie, hogy — intellektuális nívójából mit sem engedve, ügyes formai eszközökkel — tágítsa azoknak a körét, akik nézik, igénylik ezt a műsort. A legutóbbi „Vélemény” ilyen értelemben részben „körtágítás” volt, részben azonban — valljuk meg — unalmasan „intellektuális”. Telitalálat volt elővenni azt a régi tévéinterjút, amelyben a néhány éve elhunyt Ascher Oszkár a már ugyancsak eltávozott Devecseri Gábornak a versmondásról vallott, és ezzel „illusztrálni” Zelle Zoltán érdekes — Ascher emlékét is felelevenítő — szavait a versmondás és a „szavalás” ég-föld különbségeiről. Tanulságos volt Voigt Vilmos — plakátokkal „képített” — vallomása május elseje bennünk élő ősi-új jelrendszeréről, a plakátok „modern mágiájá”-ról. De már egy kicsit fárasztó volt a jeles dramaturg, Czimer József hosszú beszélgetése — mozdulatlan kamerával, a szöveget meg-megszakító, frissítő kérdések „dramaturgiája” híján. És Nemes Nagy Ágnest — aki pedig nemcsak kiváló költő, hanem nagyszerűen ért a verssel kapcsolatos ismeretek terjesztéséhez is — „tévesebb” módon kellett volna megszólaltatni. Zelk — mint tudjuk — színésznek is beválik: ő az elvontabb mondanivalót is el tudja „adni”. Nemes Nagy Ágnesnek viszont jobb „trambulin”-t kellett volna biztosítani, hogy fontos gondolatai valóban áttörjenek. Kettőt mondok Trisztán — kétszer Thomas Mann születésének századik évfordulóján a Magyar Televízió — Szinetár Miklós rendezésében — az író egyik korai novella-remekéből, a Trisztánból készült tévéjátékot mutatta be. Ha voltak is vitatható megoldásai, egészében véve jól sikerült ez az adaptáció. Mint értesültünk róla, ugyanebben az időben az NSZK-ban, a mainzi tévéstúdióban Herbert Ballmann rendező is megfilmesítette a Trisztánt. Ha hinni lehet a Spiegel kritikusának, a „páros versenyt” alighanem a mi televíziónk nyerte. A kétórás tévéjátékról szóló kritikájában Gunar Ortlepp annak a gyanújának ad hangot, hogy a rendező talán nem is akart mást, mint bebizonyítani, mennyire idejétmúlt a Klöterjahnné és Spinell mester tragikomikus történetében megfogalmazott század végi problematika, s hogy ma már mindez mennyire az idegeinkre megy. „Ha ezt akarta, hát elérte - fejezi be nem minden malícia nélkül a cikket. — De illik-e így ünnepelni egy hétszázadik születésnapján?” A magányos harcos Minek tagadjuk, otromba hirdetések között élünk. Úgy tűnik, vállalataink felismerve az idők szavát, egyre többet költenek antipropagandára. Egy-egy plakát esetében bizony nehéz lenne eldönteni, mi kelti inkább a riasztó hatást: a gyermeteg ötlet, a silány grafikai kivitel vagy a nyomda produkálta dermesztő színek. Az egyik legújabb díszpéldánnyal villamoson, buszon találkozni. Antik női szobor fölött a felirat: ÖLTÖZTETI... az Aranypók kötöttáru. S a jobb sorsra érdemes istennő Aranypók kötöttáru fügefalevéllel fedi szemérmét. A magányos harcost egy Váci úti villamoson láttam. Középkorú férfi volt, cekkerrel a kezében, még a szemüvegét is föltette, úgy vizsgálgatta hitetlenkedve az Aranypók-istennőt. - Hát ez már mégiscsak sok - morogta, s egy hirtelen mozdulattal letépte a plakátot. Nem hiszek az egyéni terror hasznában, rokonszenvemet mégsem tagadhatom meg a magányos harcostól. ( fonta ) A.