Ország-Világ, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)

1975-08-13 / 33. szám

s­ z­álasz Athéné védőszárnyai alatt „Létrejöttének évében — ol­vashatjuk A százesztendős Athenaeum című akadémiai ki­adványban — még szinte friss volt a tinta Ferencz József aláírásán, mellyel »magyar, cseh stb. országi uralkodásunk tizenkilencedik évében« a ki­egyezési törvényeket szentesí­tette, s mire három nemzedék után a negyedik vette kezébe a munka eszközeit, szabad éle­tének huszonhammadik évfor­dulóját ünnepelte a magyar nép”. Megalakulásának idejé­re esik egy, akkoriban kor­szakalkotó találmány, a rotá­ciós nyomógép első üzembehe­lyezése Londonban, alig egy évszázaddal később pedig az Athenaeum Nyomda vezette be először hazánkban a legkor­szerűbb fényszedést, indította meg a képeslapjaink előállítá­sához nélkülözhetetlen színes­ rotációs mélynyomást. Viharos évszázad volt ez, amelyben a legdinamikusabb fejlődést — miként egész né­pünk, így a nyomda dolgozói­nak életében is — a felszaba­dulást és államosítást követő évek hozták. A fasiszta dúlás csak üszkös romokat hagyott hátra. A nyomda dolgozói puszta kézzel kaparták ki a szétszóródott betűket a törme­lékek közül, hogy mielőbb megindulhasson a termelés. — Dolgozóink — emlékezik vissza Soproni Béla vezérigaz­gató — a hetekig tartó nélkü­lözések után az első hívó szó­ra jelentkeztek a vállalat szovjet katonai parancsnoká­nál. a romok eltakarítása után fűtés és villamos energia nél­kül is hozzákezdtek a külön­böző nyomtatványok elkészí­téséhez. Ők állították elő a háború utáni első, szabad saj­tóterméket, a Szabadság cí­mű napilapot és a Vörös Had­sereg magyarországi napilap­ját, az Új Szó­t is. Gyertyák fényénél szedték és tördelték az oldalakat, a gépteremben pedig kézzel forgatták a nyo­mógép hengereit, hogy az igazság szava eljusson az em­berekhez ... Az Athenaeum neve elvá­laszthatatlanul összefonódott egész újkori kultúrtörténe­tünkkel. Az itt készült művek szerzői között ott szerepelnek irodalmi és politikai életünk legkiválóbbjai, mint Petőfi és Arany, Kossuth és Széchenyi, Madách, Jókai, Babits, Heltai, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Móricz, T­ersánszky és még hosszan folytathatnánk a sort a hazai és külföldi irodalom legnagyobbjaival. E hagyomá­nyokra támaszkodva munká­jával a nyomda ma is a hala­dó irodalom legjobbjainak nép­szerűsítését segíti elő, de — az államosítás előtti évekéhez viszonyítva — összehasonlít­hatatlanul nagyobb méretek­ben, magasabb technikai szín­vonalon. — Vállalatunk — hangsú­lyozza Soproni Béla — az el­múlt harminc év alatt alapve­tően könyveket, napilapokat és folyóiratokat állított elő. Az üzem termelése — a feldolgo­zott papír mennyiségét tekintve — meghétszereződött. Az elő­állított könyvek példányszáma az 1948-as évi 1 millióról csaknem 10 millióra, a folyóiratok száma tízszeresére, a napilapoké pedig négyszere­sére emelkedett, miközben a Több mint egy évszázad telt el létrejötte óta. Amikor megalapították, omnibusz döcögött Budapesten, amikor fennállásának 100. évfordulójára emlékeztek, a földalatti gyorsvasút első szakaszának építkezési munkálatai már a befejezéshez közeledtek. A 100 évvel ezelőtti Athenaeum Felszabadulásunk 30. évfordulóján a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki az Athenaeum Nyomdát Színes munkákat nyomó Rembrandt mélynyomó gép Már mutatja impozáns mére­teit az új üzemcsarnok Kő­bányán ORSZÁG-VILÁG

Next