Ország-Világ, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-28 / 4. szám

nak nyújtott és nyújtandó po­litikai és gazdasági támogatást — 1941 december elején — úgy­­ahogy még lehetett indokolni, de ami a katonai együttműkö­dést illeti, itt már csődöt mond a józan ész. Hiszen csak alig egy héttel azelőtt, 1941. decem­ber 4-én sikerült hazahozni a keleti frontról a Gyorshadtest maradványait,­­ elveszett a harci felszerelés háromnegyed része, elesett, eltűnt majd 5000 ember, pedig e harci csoport szinte csak utóvédharcokban vett részt. Ezek után már a ve­zérkar harctéri babérokra áhí­tozó tisztjei is belátták: a ma­gyar királyi honvédség teljes­séggel alkalmatlan a modern háborúra. De Bárdossy miniszterelnök — ha egyelőre csak deklará­ciókban is — még tovább óhaj­tott menni. Mentségére csak azt hozhatta volna fel, hogy e téren nem állt egyedül... A diplomáciai krimi folytatása December 11-én éjjel Sztójay berlini követ táviratban jelen­tette Bárdossynak: értesülése szerint Románia és Bulgária még tovább akar menni, és a diplomáciai viszony megszakí­tása után bejelentik a hadiálla­potot az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal. A vádirat leszögezte: „Ez a távirat egy igen súlyos és al­kotmányellenes és a magyar alkotmányjog teljes félredobá­­sát jelentő lépésre vezette a né­metek kegyeiért versenyt futó Bárdossy Lászlót. Másnap, de­cember 12-én ismét magához kérette Mr. Pellt, az amerikai követet (­ egyes források sze­rint a beszélgetés telefonon zajlott le­­ K. E.) és közölte vele, hogy a Háromhatalmi Egyez­mény szellemében jár el a ma­gyar kormány, amikor nemcsak a tegnapi napon közölt elhatá­rozása értelmében a diplomá­ciai viszonyt szakítja meg, ha­nem ma kijelenti előtte, hogy Magyarország a hadiállapot fennállását jelenti ki az Észak­­amerikai Egyesült Államok és Magyarország között. Az amerikai követ csodálko­zását fejezte ki azon, hogy Bárdossy László az előző napon még csak a diplomáciai viszony megszakítását jelentette ki ne­ki, s most önhatalmúlag már a hadiállapot beállását is közli vele és azt a megjegyzést tette, hogy Bárdossy miniszterelnök valószínűleg német presszióra tette meg a hadiállapot beáll­tának közlését. Bárdossy Mr. Pell ezen kijelentésére indig­­nálódva válaszolt az amerikai követnek, hogy Magyarország szuverén, önálló állam és mint ilyen, jelenti ki a magyar kor­mány azt, hogy Magyarország hadiállapotban levőnek tartja magát a mai naptól kezdődően az Észak-amerikai Egyesült Államokkal. December 12-én a kormány rendes heti Minisztertanácsán, amely délután 5 órától kezdve rövid megszakítással éjfélig, folyó ügyekkel foglalkozott, Bárdossy egyszerű bejelentést tett a Minisztertanácsnak: de­cember 16-án be fogja jelente­ni a Képviselőházban, hogy Magyarország hadiállapotban levőnek tekinti magát az Egye­sült Államokkal.” „Egyszerű” bejelentés ... „A tenger felé utat helyeztek neki kilátásba__” Horthy kormányzó emlékira­taiban az amerikai hadiállapot bejelentése ügyében minden fe­lelősséget volt miniszterelnö­kére hárít: „Bárdossy úgy vél­te, hogy a várható német köve­telést meg kell előznie. Ezért — anélkül, hogy a dolgot velem, aki éppen akkor gyomormérge­zéssel gyógyintézetben feküd­tem, megbeszélte és az Ország­­gyűlés hozzájárulását kikérte volna — az Egyesült Államok­kal megszakította a diplomá­ciai összeköttetést. Ez nem elé­gítette ki Berlint, de Rómát sem; erre aztán Bárdossy meg­tette, amit követeltek tőle.” Rassay Károly, liberális el­lenzéki képviselő élesen cáfolja Horthy állításait: Horthy már november 24-én meggyógyult, még idejében figyelmeztették az esetleges hadüzenet várható súlyos következményeire. „Az utolsó percekben aggódó ma­gyar képviselők kérték fel az amerikai követettel jó barát­ságban levő Pallavicini Györgyöt, hogy keresse fel Mr. Pellt. Mr. Pell eljárt Horthy­­nál és Pallavicinin keresztül ér­tesített bennünket, hogy kihall­gatása eredménytelenül végző­dött. Mint mondotta: Nem ér­tem, mivel tudták a németek Horthyt rávenni erre a kétség­­beesett lépésre. Az volt az ér­zésem, hogy a tenger felé utat helyeztek neki kilátásba. (Ras­say Károly feljegyzéseiből.) Az MTI jelentette 1941. december 13-án ... „A magyar királyi külügymi­niszter tisztelettel a követke­zőket hozza tudomására az Amerikai Egyesült Államok budapesti követe önagyméltó­­ságának. A magyar királyi kormány az 1940. szeptember hó 27-én kelt úgynevezett Háromhatalmi Egyezmény, illetőleg Magyaror­szágnak 1940. évi november hó 20-án ehhez az egyezményhez történő csatlakozása alapján, valamint a folyó évi december hó 11-én megállapított szolida­ritás elvének megfelelően egy­felől az Amerikai Egyesült Ál­lamok, másfelől a Német Bi­rodalom, Olaszország és Japán között fennálló háborús állapo­tot Magyarországgal szemben is fennállónak tekinti. Budapest, 1941. évi december hó 12-én.” A diplomáciai jegyzéket a Magyar Távirati Iroda 1941. de­cember 13-án 19 óra 15 perc­kor adta ki, így értesült a ma­gyar nép a Bárdossy-kormány újabb hadüzenetéről. Ugyanezen a napon a Ma­gyar Távirati Iroda bizalmas — egykorú elnevezés, megjelölés szerint: „házi” — tájékoztatója jelentette, szovjet hadijelenté­sek alapján, a moszkvai csatá­ról: „A szovjet csapatok a kö­zépső frontszakaszon december 8-tól 10-ig 400 községet foglal­tak vissza. A szovjet hadvezető­ség jelentése szerint a német csapatok Moszkva előtt novem­ber 16. és december 10. között több mint 25 000 halottat, 1434 harckocsit, 5416 tehergépkocsit, 575 ágyút, 339 aknavetőt és 870 géppuskát vesztettek. A német csapatok — a szovjet csapatok nyomására — minden fronton, és különösen a két szárnyon meg­kezdték a visszavonulást, hátra­hagyva hadianyagukat és nagy veszteségeket szenvedve.” Ha Bárdossy és minisztertár­sai nem hallgatták is a külföl­di, a londoni vagy a moszkvai rádió adásait, a Magyar Táv­irati Iroda „házi” tájékoztatói már nem igen kerülték el fi­gyelmüket, s a németek moszkvai csatavesztéséről szó­ló hírek meglehetősen rossz időpontban érkeztek. Talán mégsem kellett volna engedni Bárdossy sürgetésének és a „rugalmas és fejlesztő” ha­tározat helyett meg kellett volna maradni a diplomáciai viszony megszakításánál... De akkor még hittek a Ber­lin—Róma—Tokió „házasság” győzelmében, s abban, hogy a moszkvai vereséget ellensúlyoz­zák a távol-keleti japán győzel­mek ... „Súlyos bűncselekmény és alkotmánysértés” Bárdossy tehát deklarálta a hadiállapotot — a december 11-i „rugalmas és fejleszthető” mi­nisztertanácsi határozat alap­ján — mégpedig úgy, hogy még csak vitára sem bocsájtotta, sem a december 12-i Minisz­tertanácson, sem a Képviselő­ház december 16-i ülésén. A vádirat megállapította: „Mindezek alapján Bárdossy László bűnössége minden két­séget kizáróan fennáll. Olyan súlyos bűncselekményt és al­kotmánysértést követett el, amilyenre példa nem csupán a magyar­, hanem az egész világ­­történelemben nem található. Bárdossy védekezése szerint a Képviselőház 1941. december 16-i ülésén bejelentette, hogy a Kormány megállapította: egy­felől az Amerikai Egyesült Ál­lamok, másfelől a Német Biro­dalom, Olaszország és Japán között bekövetkezett hadiálla­potot Magyarországgal szem­ben is fennállónak tekinti. Ezen cselekménye nem mentesíti őt az alól a súlyos felelősség alól, hogy a fennálló alkotmány ha­tározott és világos rendelkezé­sét sértette meg akkor, amikor az 1920. évi I. tc. 13 §-ának 5. bekezdése ellenére önhatalmú­lag gyakorolta a kormány és a kormányzó jogkörét, továbbá elmulasztotta az Országgyűlés előzetes hozzájárulásának kiké­rését.” A vádirat itt, e ponton azon­ban nemcsak Bárdossy fele­lősségét tette vád­­tárgyává, ha­nem utalt a Képviselőház fele­lősségére is: „Az a tény, hogy az orosz ha­diállapot bejelentésének körül­ményeivel ellentétben a Kép­viselőház a miniszterelnök be­jelentését ebben az esetben tu­domásul vette, nem teszi azt törvényessé, hanem ez a tudo­másulvétel jogilag éppen olyan alkotmányellenes és semmis, mint a miniszterelnök ezirá­­nyú bejelentése.” Az, hogy Bárdossy miniszter­­elnök is, a kormány is, a Kép­viselőház is — és persze Hor­thy kormányzó is megsértette az ország törvényeit, már akkor, 1941 decemberében nyilvánva­ló volt mindazok előtt, akik is­merték az alkotmányt. Volt, aki ezen álláspontjának lega­lább szűk körben hangot is adott, mint például Dr. Bölöny József jogászprofesszor, aki Mr. Pell amerikai követnek meg­küldött jogi véleményében ki­fejtette, hogy Bárdossy lépése alkotmányellenes, ezért de jure (jogilag) nem eredményezheti a hadiállapot bekövetkeztét Ma­gyarország és az Egyesült Álla­mok között,­­ de nyíltan senki nem állt ki ezen újabb alkot­mánysértés ellen. Van valami elgondolkoztató abban, hogy az 1919 augusztu­sában az antant szuronyok se­gítségével uralomra jutott ellen­­forradalmi rendszer, mely oly kínos igyekezettel próbálta bi­zonygatni, hogy uralma az al­kotmány tiszteletére és meg­tartására épül, még saját maga törvényeit, így az elsőnek tör­vénybe iktatott 1920. I. törvény­cikk („az alkotmányság helyre­­állításáról” — ez volt a tör­vénycikk címe) előírásait sem vette figyelembe. Bárdossy külpolitikai „mérlege” 1941. április 3-tól, miniszter­­elnöki kinevezése napjától 1941. december 12-ig Bárdossynak si­került az országot belevinnie a második világháborúba, — megtámadni Jugoszláviát, dek­larálni a hadiállapotot két vi­lághatalommal, a Szovjetunió­val és az Egyesült Államokkal szemben, kikényszeríteni Nagy- Britannia hadüzenetét. S mind­ezt — alkotmányellenesen. Ezért a külpolitikai „mérle­gért” kellett számot adnia Bár­dossynak a magyar nép bíró­sága előtt 1945 késő őszén. (Folytatjuk) b*l»4rtW a tsAWial­terUlctcUttlrt vtvo« tarcat. legjobb «act. *•«?»* stmtoikoAiaval él»» «ll«BC».b»D él 1c mdurtilt b*coUl»t­c­­«atlk. jolaa ». Jógii«« 1«. »rt01o.ll** t. »«dfcet.dlaa iuiayoat. kosi «alfrS 9»s*ati4gh»l »»le h3a4goak Oogglito« gcaatoaAval »«licit*«t­r. ,a\ ^r­eafc a^»lkOr»tk»rf n4a«t Om»e*Ut b61. fill»« »«»El»*: sierlstM . a»­­jt iMUtl wonin u tammemuuuM. .15 «el* l««rBa*10» es n**yap ni tor eo»l—Win. .ala fea*5upl «tdedik. ott Is veriCdlt. Al BoriyArr\ r.%­­**M ktnutti baajént ölesé d­él­anb» bel. a«a roiadíood­­■tmk. U 3.A. alakulatok hl.ataloa lapja aár nyílt« SMab*»a4llott **•'* »«él»»»l»al, *1 aagjrarok »ajjo* a*ddl* akarjuk aaokat tcríbb »»aj­­íaalT A rl­kjrl nnKaitln «■ --akoraok aosdrapalail­ rondáiér» két 30- o*fdt Adott Sri'«11 a felnlkarokalCb** t*b a­at* ata ».Alit Trace1 nor itf “U* “*W||PJ 'Mp­ riaivt.laaaeglaak h»iy.» a* glat OM. petain aarTMll »«lat . MUtiauW«. aiat aaaglaaor a rllác háborukaa, t»lj**a4«i»l *■ nkalt * brit »rfltt»l e* a­ brit »laaAatae**al. a aaartlu, a norrt- 1*1, a bailaaAlal M*ae.r«l •lbmtlk a ködig! .4a» t »4g» t árnyékét.. •a fo* aor karosul arra, hogy a néaatak aas probálhaaták garépa a»«Uf­rva­­*•**• u**1* Btaaf »«P «lttaitt, tCt­wttaitC »»»ggd laaaat arajt uai­­lator*' ^t y*^**1** 1***• b»l*S • ll«nél lApunk aags.llerdl táoa 3BCTtB«aa a Uitaj^ I*»»! a»aa»tkdl aa*»catuéa» 4a jwaatl­­•4a»k aaalkBdáB* la Itt koaASAlk. Ka aa érdak poctoaw Oaaaará* uocrél »Aaer»*0Bk aladaAroa rali apaiak al.pr.t5 4a alB«aaa4l foatooaM iMM. *4* eB^aaaylt: --«okkal több», sod­olkodunk l*y, ,»«z afd­akapa .at aba*y jpWOM. kapába* a kormánypártbaa la,4a aoodbatni, noa a '5a*4bb alaa. Mögött*« laaaaak aladnyéjan. ha klaoaAoá a aa*jramaatC !■*•«*• To*aáá »érlek l»*Soalat4bt tlaatalataa 4a aafirrabeoaUlóoea kl­>J. ataét. Hired: rt 1 iga4Kéaé«i ■rdaapf LA»áld­ornák. klr^lal.st.r.1 Sk Hifim KÜLUGYMINISTER.__ «Ma. Gbrart •»roMtilT --Süü---------------­tr4"T/ I0.ókao4l rtM. y .______________|f, «A°____ 'J'3 k- - h +-+-) i 3' ~~~ r^— W/ M

Next