Ország-Világ, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 1. szám
MOK •3 Mv/IQC o Szakmunkásképzés Emberformálás a Kőbányai úton A Ganz-MÁVAG az egyik legrégibb magyarországi gyár. Terebélyesedő falai között már a múlt század végén megindult a szakmai utánpótlás képzése. A ma is látható legrégibb osztálynapló 1896-os keltezésű. A régi falak, most újjáfestve, korukat feledtetik, és a folyosókon kamaszok lépései koppannak. Csupa fiú. A Kőbányai út 23. alatt 7- számú Ipari Szakmunkásképző Intézet a „férfias” szakmák iskolája. Egyes fémmunkás- és szerelőszakmákból országos viszonylatban, másokból fővárosi viszonylatban itt szerez a legtöbb fiatal szakmunkáslevelet. Annak a nyolcfajta szakmának a „létszáma”, amelyet itt tanítanak, országos gondokra és országos változásokra vet fényt. Hogyan oszlik meg az egyes tanévek között az a tízezernél is több szakmunkás, aki negyedszázad alatt kikerült az iskola falai közül? „Most ötszáz tanulója van intézetünknek, de volt idő, amikor ezerötszáz is volt. A legkedvezőbb létszám hétszáz lenne. Ennek elérésében egy darabig nem bizakodhatunk, mert az ipari szakmák iránti megcsappanó érdeklődéstől eltekintve, most demográfiai hullámvölgyben is vagyunk. A tizennégy-tizenhat évvel ezelőtt visszaesett születésszám nálunk most érezteti hatását” — mondja Nagy Ferenc igazgatóhelyettes, aki 25 éve dolgozik az iskolában. A sajátjukkal együtt mintegy harminc vállalat számára képeznek szakmunkásokat. A gyerekeknek körülbelül a fele a Ganz-MÁVAG tanműhelyeiben végzi gyakorlati foglalkozásait. A műszaki fejlődés hatása ezekben a „vállalathoz kapcsolt” szakmunkásképző intézetekben jobban lemérhető, mint a nem gyári környezetben működő intézetekben. Az oktatók állandóan járják az üzemeket, és — a tanterv hivatalos módosítását megelőzve — felveszik a tananyagba azokat az új ismereteket, amelyeket az adott szakma gyakorlatában már alkalmaznak. Jó példa erre a Ganz-MÁVAG legújabb konstrukciójú, ötezer lóerős Diesel-mozdonyának műszaki fejlesztése. Bizonyos szakmák „eltűnnek”, helyesebben egybeolvadnak. A korszerű szakmunkásképzés egyik alapelve, hogy sokoldalú szakemberek szülessenek. Az esztergályos, a marós és a köszörűs szakmát ezért forgácsoló néven egyesítették: a tanulók mindhárom ágazat gépeit megismerik, és az utolsó tanévben szakosodnak. A kazánkovács, a lemezlakatos és a gyalus szakma is ,,integrálódott” valamely rokonszakmába A fa- és a fémmintakészítők sem léteznek már külön. A tananyag egyéb irányban is fejlődik. A magyar szakmunkásképzés legújabb kortörténetében fordulatot jelentő 1969. évi IV. törvény középfokú iskolatípussá emelte azt a fajta oktatási intézményt, amelynek rendeltetése a kiegyezés kora óta szinte kizárólag a szakképzés volt. A közismereti tantárgyak anyaga bővült, és idővel el kell érnie a középiskola I. és II. osztályának színvonalát. A szakmunkásnak jelentkező fiatalok felkészültsége ennek egyelőre korlátot szab. Érdekes, hogy szakmunkássá válva — a műhely légkörének is köszönhetően — megjön a fiatalok tanulási kedve. A 7. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet végzett tanulóinak majdnem a fele a dolgozók szakközépiskolájába jelentkezik. Itt három év alatt szakmai és általános műveltségük ugrásszerűen emelkedik, és az érettségi után szabaddá válik az út előttük a főiskolákra és egyetemekre is. A Kőbányai úti iskola néhány tanulójától megkérdeztük: miért választotta azt a szakmát, amelyet tanul? Milyen anyagi és erkölcsi segítséget kap tanulóévei alatt? Mik a tervei a jövőre? Oszlányi Kálmán elsőéves felvonószerelő: — Kisgyerekkorom óta érdekelt a villamosság, szeretek barkácsolni. A tanulás jól megy. Jó tudni, hogy a mi szakmánk a Ganz-MÁVAG-ban, a felvonógyártás megindulásával, az egyik legfontosabb szakmává válik. Mezei Zoltán és Gál Ferenc harmadéves forgácsolók. Mezei: — Jártam középiskolába is, de abbahagytam. Nem mondhatnám, hogy az érdeklődés hajtott ide, de aztán megszerettem a szakmát. Esztergályos leszek. Az Orion kísérleti műhelyébe járok gyakorlati foglalkozásokra. Megmondom őszintén, az iskolában nem nagyon törjük magunkat, de a műhelyben félünk a leégéstől. A tanulmányi átlagom 3,4. Ösztöndíj-kiegészítéssel együtt 620 forint tanulmányi ösztöndíjat kapok havonta. Gál: — Én is esztergályos leszek, de szeretnék továbbtanulni. 4,4 a tanulmányi átlagom, 740 forint tanulmányi ösztöndíjat kapok. A második félévben meg fog ugrani a jövedelmem, mint minden harmadikosnak, mert teljesítménybérbe vesznek. A szabadulás utáni időtől nem félek, mert az első évben a felnőtt normának bizonyos hányadát kell csak teljesítenünk az alapbérünkért, és ha ennél többet dolgozunk, 2000 forintra is felmehet a fizetés. Volenik Ervin harmadéves járműszerelő. — Először autószerelő akartam lenni, de nem bántam meg, hogy így alakult. Nagyon érdekelnek a gépek. Az üzemben is jók a tapasztalataim, a Ganz-MÁVAG hídműhelyében vagyok a hét három napján, a szakmunkások megtanítanak a fogásokra, és sok mindenről elbeszélgetnek velem. Az én ösztöndíjam is annyi, mint társamé. Meglehet, kicsit egyoldalú vagyok, de a szabad időmben olvasok, legszívesebben a híradástechnikai könyveket bújom. Szilágyi Péter Fotó: Horváth Hmr/ SZÍNHÁZ Csillag a máglyán Utolsóként kászálódok ki a nézőtérről, a tizedik sorból. Továbbgondolom azt, amit a Madách Színházban láttam-hallottam. 1. Miféle csillag ez, hogy tűzhalálra alászáll, vagy éppen a máglya hamujából kél ki éghetetlenül, hogy az ég kárpitjáig emelkedjék? S miféle máglya végig kellene érjen, hogy csillagot tudjon elemészteni... Sütő András szívéhez, szavához mindig közel állott a jelkép. Már tizennégy eszdős magamagát, egy „mesésen gethes ló”vonta parasztszekéren a nagyenyedi Beth- Ien-kollégiumba tartva, így látja: „Az ember hasznos élete, akár a gabonamagvaké, azzal a törvényszerű — rendszerint mégis váratlan s némelykor a boldogsághoz hasonlatos — fordulattal indul, hogy a mindenkori szolgálatos kezek begyűjtik. Behordják valahová az eszmék szérűire.” Szép ez a szimbólum, „emberkalangyok, közösségi osztagok melegé”-vel folytatódik, s ha akkor, 1940-ben az íróság felé indult legénykéz az út mentéről, mondjuk, olyan tizedik sornyi távolságból láthattam volna, e jelkép jegyében semmiféle történelmi cséphadaréktól nem féltettem volna. Maholnap ötvenéves, de megindítóan hűséges ifjonti lelkéhez, maga is eszméket érlel, vagy másik, szép képével élve: fügevirág, „amelyről tudós emberek mondják, hogy virágját sohasem hullatja el, hanem — mint a reménység magzatát - körülnövi azt a gyümölcsével; bizonyára igenek vagyunk, akármily csekély értéknek a megőrzésére vállalkoztunk”. Ott, Nagyenyeden fogamzott meg, s aztán 1943-ban, a nyári szünidő esős napjaiban meg is született a Kálvin—Szervét dráma első változata. Azonnal emberszabású lett, mert — a jelek szerint — hosszú belső istápolásra és gyarapodásra szorult, hogy most, jó harmincasán, elénk álljon világolni és melegíteni. Ha előbb teszi, esetleg — maga is, mi is éretlenebbek lévén — könynyen Szervét Mihály sorsára juthatott volna, aki azt mondja a drámában: „Jaj annak, aki nagyobb sietséggel tanítja az embereket, mint ahogy tanulni képesek”. 2. Nagy értéke az egy drámának, ha ki senkiben más-más mondatai révén marad meg emlékezetesnek és elevennek, azt bizonyítja általuk, hogy mentes minden szerzői „eleve-elrendelés”-től. Ez a kifejezés egyébként egyik kulcsa Sütő drámájának. Igaz, a kálvini determinációt mindig is tagadta, most, a műben. MTI Fotó : Keleti Éva felv. Sztankay István és Huszti Péter