Ország-Világ, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-10 / 10. szám
TUDOMÁNY-TECHNIKA Régi rejtélyek nyomában Az NSZK filmszínházai rövidesen bemutatják Danikén új filmjét Erich von Danikén amatőr régész könyvei eddig 22 millió példányban jelentek meg. Első filmje, „A jövő emlékei" nagy siker volt, s az NSZK-ban rövidesen bemutatásra kerül a második is. A film Danikén irodalmi munkásságát dolgozta fel. Három művéből („Vetés és kozmosz”, „Világom képekben" és „A jelenségek”) készült egy teljes estét betöltő új film, amelyben rejtély rejtélyt követ és állandóan nyitva marad a kérdés: jártak-e már Földünkön idegen civilizáció küldöttei? • Dr. Harald Reinl három hónapon át végigjárta Danikén útját földön, vízen és a levegőben. Elutazott Ecuadorba, Mexikóba, Kolumbiába, Peruba, Chilébe, Tahitiba, Mikronéziába és a Húsvét-szigetekre, hogy felvételeket készítsen mindarról, ami Danikén figyelmét felkeltette. A többi között pl. egy prehisztorikus bazaltvárosról Mikronéziában. Itt az a rejtélyes, hogy a legközelebbi bazaltlelőhely oly nagy távolságra van, hogy senki sem tudja elképzelni, miként kerülhetett a bazalt az őserdőn keresztül a városba. Igaz, némelyik rejtély időközben önmagától megoldódott. A Danikén által az új-zélandi álarcokon felfedezett „szárnyak” — füleknek bizonyultak. A rejtélyes kőgolyók helyén, amelyeket Costa Ricában figyelt meg, csak egy kupac kőszilánk maradt. Danikén azonban, aki — enyhén szólva — nem mindig ragaszkodik a pontossághoz, ha elméleteit kell alátámasztania, egész egyszerű magyarázatot adott: „Ha megérkezem valahova és valamit tüzetesebben megvizsgálok, ezt később a bennszülöttek szétverik, mert azt hiszik, aranyat találnak benne.” Mégis sok megmagyarázatlan rejtély maradt: sziklába vésett képek, amelyeket csak repülőgépről lehet felismerni, de amelyek már évszázadokkal korábban keletkeztek. A régi egyiptomiak és kínaiak „repülőgépeit” láthatjuk, valamint az arizonai és új-mexikói hopi indiánok bábuit. A kis figurák úgy festenek, mint szkafandert, öltözött űrrepülők. Ezek — mondja egy ősi legenda — olyan emberek, akik nagyon régen jártak ezen a tájon. Nehogy a kisgyerekek megijedjenek, ha az idegenek ismét jönnek, bábuvá formált hasonmásukkal játszanak, hogy megszokják őket. Az egyik ecuadori múzeumban egy kis figurát talált, amely a Chimu-korszakból származik. Danikén magyarázata szerint az ősrégi kőfigura asztronautát ábrázol, űrruhában. Danikén csak imitt-amott vett részt a film forgatásában. Időközben Bolíviában járt, vagy a NASA-nál Amerikában, ahol filmfelvételeket kért a repülő csészealjakról. Nagyobb jelentőségű anyagot azonban nem talált Danikon csoportja, feltevése szerint azért, mert „a NASA fél az igazságot nyilvánosságra hozni.” De itt is, ott is találhatók kutatók, akik merőben másképp értékelik a leleteket és elutasítják Danikén téziseit. A 3000 éves figurák — Danikén értelmezése szerint — a mai űrrepülők elődei HOZZÁSZÓLÁS AZ UFO - VITÁHOZ is megfigyelt, mintegy 110 méter átmérőjű repülő korongot és kísérőit, továbbá 1969. november 23-án Damir Gradis csillagász által lefényképezett, valamint 1967. november 22-én Jolintov Csucskovics csillagász által megfigyelt manőverező repülő testeket. A felsoroltakon kívül az UFO-kérdéssel számos nemzetközi hírű csillagász foglalkozik pozitív értelemben, így dr. Seymour Hess, Frank Halstead (Darlingi obszervatórium), dr. H. Percy Wilkins, az Angol Holdkutató Társaság elnöke és Bart Bck Nobel-díjas ausztráliai csillagász. Közleményeik ismertetésére itt nem áll elegendő hely rendelkezésre. A csillagászati folyóiratokban és szaklapokban — hogy régebbi megfigyeléseket ne említsek — csak 1900—1946 között az UFO-k körébe sorolt észlelésekről 107 jelentés látott napvilágot, a többi között a L’Astronomie Journal of the Astronomical Association of Canada című folyóiratban, valamint Jacques Vallée: Anatomy of a Phenomenom (Newille Spermann, London, 17. old.) című könyvében. Hasonló a helyzet a radarészlelésekkel is: teljesen hitelesnek tűnő megfigyelések százairól tesznek említést különböző külföldi publikációk, ezen belül sok olyanról, ahol a megfigyelést két vagy több radarállomás egyidejű jelentése alapján végezték, mely esetben kizárt a műszaki hiba, vagy tévedést csak példaként említem meg: 1952. augusztus 13-án Washington felett az Amerikai Polgári Repülési Igazgatóság hivatalos jelentése szerint, 1964. májusában a hollomani White Sands rakétaállomáson, 1965. augusztusában a Keweenov félszigeten levő radarállomáson). Ide kell sorolnunk ismert szovjet tudósok és szakemberek, a többi között Feliksz Ziget, Fjodor Gyemidov, Vlagyimir Saronov és Anton Kopejkin őrnagy rendkívül érdekes észleléseit is. Hogy csak a legjelentősebbeket említsem: az egyik észlelés Zigel professzor dokumentációi szerint 1961. április 27-én reggel az Onyega tavon történt. Az esetet, amely huszonöt szemtanú előtt zajlott le, Fjodor Gyemidov és Anton Kopejkin vezetésével polgári és katonai együttes bizottság vizsgálta. A jelentések tanúsága szerint egy kékeszöld ovális objektum tűnt fel, amely hangtalanul és nagyon gyorsan repült kelet felé. A szemtanúk szerint az objektum olyan mélyen repült, hogy alsó része erősen horzsolta a jeget, majd lassítás nélkül, irányát s megtartva tovább repült. Az objektum nyomaként a jégen mintegy 17 méter hosszú és 3 méter széles, két kisebb vájat 1 Előre kell bocsátanom, hogy nem láttam még „nem azonosítható” repülő tárgyat és magam sem vagyok meggyőződve annak létezéséről. A kérdés azonban érdekel, ismerem a vonatkozó cikkeket, pro és kontra véleményeket, híradásokat és ennek alapján elindítója voltam a Lobogó című lapban. 1968—1969-ben sok hónapon át folyt vitának Itt is azt az álláspontot képviseltem, hogy a jelenség mibenlétére vonatkozó megfigyeléseket tárgyilagosan, mindenoldalú elfogultság nélkül kell vizsgálni és nem úgy, mint — az UFO-k létezését eleve tagadó — szerzők teszik. E szerzők a tudománytalan, misztikus alapokon álló, vagy pszichopata képzelődök és csalók bárgyúságait, vagy jóhiszemű laikusok téves észleléseit hozzák fel kizárólagos példának, és ezen az alapon eleve úgy állítják be az eddigi megfigyeléseket, mintha csak ilyen „hívők” ilyen „észlelései” léteznének. Mindehhez hozzátartozik, hogy a megfigyelés tudományos, lehetősége is lényegesen bonyolultabb, mint más esetekben, mivel nem előre kiszámított helyen és időpontban és nem a megfigyelésre váró szakemberek gondosan kiválogatott csoportja előtt lehet az UFO-k feltűnését tudományosan vizsgálni. Mindezek előrebocsátásával — ismeretanyagom alapján — szeretném cáfolni egyes cikkírók állításait, hangsúlyozva, hogy amikor az ő kategorikus „nem’’-ükre az „igen’’-eket sorolom fel, valójában csak a „lehelt” álláspontját kívánom bizonyítani, ami feltétlenül reálisabbnak tűnik, mint a megfellebbezhetetlen elutasítás. Ez vonatkozik nemcsak az UFO-kra, hanem a többi ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokra is (Földön kívüli civilizációk nyomai, a Tunguz meteor rejtélye). Nézzük tehát sorjában ... A dogmatikus „ellenhívők” (sajnos így kell neveznem az illetőket) véleménye az, hogy UFO-kat eddig csillagászok és radarállomások soha nem észleltek és repülő csészealjakat egyetlen obszervatóriumban sem láttak. Ide tartozik továbbá az az állítás, hogy csészealj-észleléseket csak a nyugati bulvárlapok tudománytalan híradásaiban lehet találni. Engedtessék meg, hogy ellenkező előjellel, de helyszűke miatt csak néhány megfigyelést, és az UFO-kkal nem tapadó értelemben foglalkozó csillagászt soroltak fel. Mindenekelőtt az ogrei megfigyelő állomáson 1965. július 26- án három szovjet csillagász — a Nemzetközi Csillagászati és Geodéziai Társaság tagjai — által teleszkópon 21.35-től 22 óra