Ország-Világ, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-10 / 10. szám

TUDOMÁNY-TECHNIKA Régi rejtélyek nyomában Az NSZK filmszínházai rövidesen bemutatják Danikén új filmjét Erich von Danikén amatőr régész könyvei eddig 22 millió példányban jelentek meg. Első filmje, „A jövő emlékei" nagy siker volt, s az NSZK-ban rö­videsen bemutatásra kerül a második is. A film Danikén irodalmi munkásságát dolgozta fel. Há­rom művéből („Vetés és koz­mosz”, „Világom képekben" és „A jelenségek”) készült egy teljes estét betöltő új film, amelyben rejtély rejtélyt követ és állandóan nyitva marad a kérdés: jártak-e már Földün­kön idegen civilizáció küldöt­tei? • Dr. Harald Reinl három hó­napon át végigjárta Danikén útját földön, vízen és a leve­gőben. Elutazott Ecuadorba, Mexikóba, Kolumbiába, Peru­ba, Chilébe, Tahitiba, Mikro­néziába és a Húsvét-szigetek­­re, hogy felvételeket készítsen mindarról, ami Danikén fi­gyelmét felkeltette. A többi között pl. egy prehisztorikus bazaltvárosról Mikronéziában. Itt az a rejtélyes, hogy a leg­közelebbi bazaltlelőhely oly nagy távolságra van, hogy sen­ki sem tudja elképzelni, mi­ként kerülhetett a bazalt az őserdőn keresztül a városba. Igaz, némelyik rejtély idő­közben önmagától megoldó­dott. A Danikén által az új-zé­­landi álarcokon felfedezett „szárnyak” — füleknek bizo­nyultak. A rejtélyes kőgolyók helyén, amelyeket Costa Ricá­ban figyelt meg, csak egy ku­pac kőszilánk maradt. Dani­kén azonban, aki — enyhén szólva — nem mindig ragasz­kodik a pontossághoz, ha elmé­leteit kell alátámasztania, egész egyszerű magyarázatot adott: „Ha megérkezem vala­hova és valamit tüzetesebben megvizsgálok, ezt később a bennszülöttek szétverik, mert azt hiszik, aranyat találnak benne.” Mégis sok megmagyarázat­lan rejtély maradt: sziklába vésett képek, amelyeket csak repülőgépről lehet felismerni, de amelyek már évszázadok­kal korábban keletkeztek. A régi egyiptomiak és kínaiak „repülőgépeit” láthatjuk, vala­mint az arizonai és új-mexikói hopi indiánok bábuit. A kis figurák úgy festenek, mint szkafandert, öltözött űrrepü­lők. Ezek — mondja egy ősi legenda — olyan emberek, akik nagyon régen jártak ezen a tájon. Nehogy a kisgyerekek megijedjenek, ha az idegenek ismét jönnek, bábuvá formált hasonmásukkal játszanak, hogy megszokják őket. Az egyik ecuadori múzeum­ban egy kis figurát talált, amely a Chimu-korszakból származik. Danikén magyará­zata szerint az ősrégi kőfigura­­ asztronautát ábrázol, űrru­­hában. Danikén csak imitt-amott vett részt a film forgatásában. Időközben Bolíviában járt, vagy a NASA-nál Ameriká­ban, ahol filmfelvételeket kért a repülő csészealjakról. Na­gyobb jelentőségű anyagot azonban nem talált Danikon csoportja, feltevése szerint azért, mert „a NASA fél az igazságot nyilvánosságra hoz­ni.” De itt is, ott is találhatók kutatók, akik merőben más­képp értékelik a leleteket és elutasítják Danikén téziseit. A 3000 éves figurák — Danikén értelmezése szerint — a mai űrrepülők elődei HOZZÁSZÓLÁS AZ UFO - VITÁHOZ is megfigyelt, mintegy 110 méter átmérőjű repülő korongot és kí­sérőit, továbbá 1969. november 23-án Damir Gradis csillagász által lefényképezett, valamint 1967. november 22-én Jolintov Csucskovics csillagász által meg­figyelt manőverező repülő teste­ket. A felsoroltakon kívül az UFO-kérdéssel számos nemzet­közi hírű csillagász foglalkozik pozitív értelemben, így dr. Sey­mour Hess, Frank Halstead (Darlingi obszervatórium), dr. H. Percy Wilkins, az Angol Holdkutató Társaság elnöke és Bart Bck Nobel-díjas ausztrá­liai csillagász. Közleményeik is­mertetésére itt nem áll elegen­dő hely rendelkezésre. A csillagászati folyóiratokban és szaklapokban — hogy régeb­bi megfigyeléseket ne említsek — csak 1900—1946 között az UFO-k körébe sorolt észlelések­ről 107 jelentés látott napvilá­got, a többi között a L’Astrono­mie­ Journal of the Astronomi­cal Association of Canada című folyóiratban, valamint Jacques Vallée: Anatomy of a Pheno­­menom (Newille Spermann, London, 17. old.) című könyvé­ben. Hasonló a helyzet a radarész­lelésekkel is: teljesen hitelesnek tűnő megfigyelések százairól tesznek említést különböző kül­földi publikációk, ezen belül sok olyanról, ahol a megfigyelést két vagy több radarállomás egy­idejű jelentése alapján végezték, mely esetben kizárt a műszaki hiba, vagy tévedés­t csak példa­ként említem meg: 1952. augusz­tus 13-án Washington felett az Amerikai Polgári Repülési Igaz­gatóság hivatalos jelentése sze­rint, 1964. májusában a hollo­­mani White Sands rakétaállomá­son, 1965. augusztusában a Ke­­weenov félszigeten levő radar­állomáson). Ide kell sorolnunk ismert szovjet tudósok és szakemberek, a többi között Feliksz Z­iget, Fjodor Gyemidov, Vlagyimir Sa­­ronov és Anton Kopejkin őrnagy rendkívül érdekes észleléseit is. Hogy csak a legjelentősebbe­ket említsem: az egyik észlelés Zigel professzor dokumentációi szerint 1961. április 27-én reggel az Onyega tavon történt. Az ese­tet, amely huszonöt szemtanú előtt zajlott le, Fjodor Gyemi­dov és Anton Kopejkin vezeté­sével polgári és katonai együt­tes bizottság vizsgálta. A jelen­tések tanúsága szerint egy ké­keszöld ovális objektum tűnt fel, amely hangtalanul és nagyon gyorsan repült kelet felé. A szemtanúk szerint az objektum olyan mélyen repült, hogy alsó része erősen horzsolta a jeget, majd lassítás nélkül, irányát s megtartva tovább repült. Az objektum nyomaként a jégen mintegy 17 méter hosszú és 3 méter széles, két kisebb vájat­ 1 Előre kell bocsátanom, hogy nem láttam még „nem azono­sítható” repülő tárgyat és ma­gam sem vagyok meggyőződve annak létezéséről. A kérdés azonban érdekel, ismerem a vo­natkozó cikkeket, pro és kont­ra véleményeket, híradásokat és ennek alapján elindítója vol­tam a Lobogó című lapban. 1968—1969-ben sok hónapon át folyt vitának Itt is azt az álláspontot kép­viseltem, hogy a jelenség mi­benlétére vonatkozó megfigyelé­seket tárgyilagosan, minden­oldal­ú elfogultság nélkül kell vizsgálni és nem úgy, mint — az UFO-k létezését eleve tagadó — szerzők teszik. E szerzők a tu­dománytalan, misztikus alapo­kon álló, vagy pszichopata kép­zelődök és csalók bárgyúságait, vagy jóhiszemű laikusok téves észleléseit hozzák fel kizáróla­gos példának, és ezen az ala­pon eleve úgy állítják be az ed­digi megfigyeléseket, mintha csak ilyen „hívők” ilyen „ész­lelései” léteznének. Mindehhez hozzátartozik, hogy a megfigyelés tudományos, lehetősége is lényegesen bonyo­lultabb, mint más esetekben, mivel nem előre kiszámított he­lyen és időpontban és nem a megfigyelésre váró szakembe­rek gondosan kiválogatott cso­portja előtt lehet az UFO-k fel­tűnését tudományosan vizsgálni. Mindezek előrebocsátásával — ismeretanyagom alapján — szeretném cáfolni egyes cikk­írók állításait, hangsúlyozva, hogy amikor az ő kategorikus „nem’’-ükre az „igen’’-eket so­rolom fel, valójában csak a „le­helt” álláspontját kívánom bizo­nyítani, ami feltétlenül reá­li­­sabbnak tűnik, mint a megfel­lebbezhetetlen elutasítás. Ez vo­natkozik nemcsak az UFO-kra, hanem a többi ezzel kapcsola­tos megnyilatkozásokra is (Föl­dön kívüli civilizációk nyomai, a Tunguz meteor rejtélye). Néz­zük tehát sorjában ... A dogmatikus „ellenhívők” (sajnos így kell neveznem az il­letőket) véleménye az, hogy UFO-kat eddig csillagászok és radarállomások soha nem ész­leltek és repülő csészealjakat egyetlen obszervatóriumban sem láttak. Ide tartozik továbbá az az állítás, hogy csészealj-észle­­léseket csak a nyugati bulvár­lapok tudománytalan híradá­saiban lehet találni. Engedtessék meg, hogy ellen­kező előjellel, de helyszűke miatt csak néhány megfigyelést, és az UFO-kkal nem tapadó ér­telemben foglalkozó csillagászt soroltak fel. Mindenekelőtt az ogrei megfi­gyelő állomáson 1965. július 26- án három szovjet csillagász — a Nemzetközi Csillagászati és Geodéziai Társaság tagjai — ál­tal teleszkópon 21.35-től 22 óra­

Next