Ország-Világ, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-16 / 7. szám

It RADNÓTI MIKLÓS KÖNYVESBOLT AJÁNLJA KICSIKNEK, ISKOLÁSOKNAK! ....... pld. ANDERSEN LEGSZEBB MESÉI — — — 36,— Ft ....... pld. Jean de Brunhoff: BABAR ÉS A TÉLAPÓ — — 32,— Ft ....... pld. CSUPA ÚJ MESE. Negyvenkilenc új magyar mese 39,— Ft ....... pld. A DESZKAVÁRI KIRÁLYFI: Magyar népmesék — — — 55,— Ft ...... pld. MÁSODIK MESEKÖNYVEM: Mesék, versek — — — — 28,— Ft ....... pld. MESEVONAT — — — — 29,— Ft ....... pld. A. A. Milne: MICIMACKÓ — 20,— Ft ....... pld. Arany János: TOLDI — — 23,— Ft ....... pld. Petőfi Sándor: JÁNOS VITÉZ 23,— Ft ....... pld. Varga Katalin: MICSODA ESZTENDŐ — — 24,— Ft ...... pld. Arthur Ransome: FECSKE-VÖLGY — — — 39,— Ft . ..... pld. Aliverti—Ciccioli—Laudi: ÉLET A MIKROSZKÓP ALATT — 80,— Ft ..... pld. Megay László —Gaál Domokos: VARÁZSFÜVEK Bölcs Bagoly sorozat — — 18,— Ft ..... pld. Trencsényi-Waldapfel Imre: GÖRÖG REGÉK — — — 35,— Ft ..... pld. Antalffy Gyula: ÉDES HAZÁNK — — — 35,— Ft ..... pld. Fekete Sándor: A NAGY FRANCIA FORRADALOM Képes történelem sorozat — 33.— Ft .... pld. Márkus István: FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 1848—49 — — — — — 33.— Ft .... pld. Ruffy Péter: HAZÁNK SZIVE BUDAPEST 35.— Ft 1911----1976 A felsorolt kötetek egyenként is megrendelhetők. Postán utánvéttel szállítunk, magánszemélyeknek 200,— Ft felett portamentesen. Kérjük, szíveskedjék a megrendelőszelvényt ki­tölteni és borítékban címünkre elküldeni. CÍMÜNK: ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT RADNÓTI MIKLÓS KÖNYVESBOLTJA 1077 Budapest VII., Baross tér 22. A MEGRENDELŐ NEVE: ........................................... PONTOS CÍME (irányítószámmal):........................... Kirakatnézőben Január közepére kihe­vertük a karácsonyi ünne­peket (anyagilag), s ha nincs jobb dolgunk, ven­dégeskedni kezdünk. Mint minden dolognak a világon, ennek is van egy jó, meg egy rossz oldala. Ha az embert meghívják, minden finommal traktál­­ják, az a jó oldala, ha a vendégséget viszonozni kell — fáradság, költség —, az az árnyoldala. Ám az élelmiszer- és vendéglátó­­ipar egyre inkább az el­foglalt háziasszony segít­ségére siet. Néha megle­pő és váratlan módon. A múltkor, egészen ponto­san három kerek nappal a Kálvin téri aluljáró meg­nyitása után, az új aluljá­róban bolyongtam. Beval­lom, az égvilágon semmi keresnivalóm nem volt ott, csupán látni akartam a nagyszerű, vadonatúj léte­sítményt, s örülni annak, hogy a főváros megint gazdagabb lett. Bekukkan­tottam a lent nyílt üzletek­be: tíz deka valamit vet­tem a szép, ízléses édes­ségboltban, egy kicsi cse­rép tulipánt a virágüzlet­ben, s egy kávét kértem az ugyancsak megnyílt eszp­resszóban. Mikor nagy üggyel-bajjal felkószálód­­tam a végtelenül kényel­metlen bárszékre, megállt mellettem egy felszolgáló, s mivel felismerte bennem az érdeklődő embert, az üzlet sokoldalúságára hív­ta fel a figyelmemet. Nemcsak kávét kaphatok, nemcsak rövid és hosszú italokat, de mindenféle — gyorsan elkészíthető — éte­leket. És szendvicseket, hi­degtálakat látványosan el­rendezve, ha két nappal előbb megrendelem. Ház­hoz is küldik — ha így kí­vánom, leszállva a busz­ról, az aluljárón átrohan­­tamban csak beszólek, hogy a hétvégi vendég­séghez ez meg az kell, és ők időre elkészítik. Hát nem nagyszerű?! Gasztrofolék már kissé fukarabban bánnak az emberrel. Ez a valóban korszerű készétel, amelyet csak melegíteni kell, elvi­leg tizennégyféle változat­ban található a boltokban. Nincs kizárva, hogy csak az én pechem, de akár­hányszor gasztrofolt akar­tam venni, mindig sertés­­pörkölt és sertéspörkölt között válogathattam. Va­jon hol lehet kapni a 14- féle Gasztrofolt? Talán ugyanott, ahol a tizenhét­féle kenyeret. Mert állító­lag ennyifélét sütnek. És ebben nincsen benne a rossz, a rosszabb, a még rosszabb kenyér: ebben tizenhét különböző ke­nyérféleségről van szó. Hallottam tájjellegű ke­nyerekről. Ez állítólag más elvek alapján készül, mint például a „gyulai jellegű" kolbász. Arról a kolbászról beszélek, amelyik nem annyira gyulai, mint in­kább rágógumijellegű, és többfelé gyártják az or­szágban — Gyulát kivéve. (Gyulán is készítenek „gyulai" kolbászt, de az semmiféle rokonságot nem tart a fent nevezett „jellegűvel".) Egyszóval, a tájjellegű kenyér rozsból, vagy krumplival ízesítve készül, némelykor viszont búzalisztből, rendesen megkelesztve, szép, piro­sasbarnára kisütve. De, hogy milyen tájakon áru­sítják ezeket a tájjellegű kenyereket, azt bizony nem tudom. Attól tartok, elő kell venni hozzá a térképet. . . Évek óta bírálják a ma­gyar tejtermékek minősé­gét. Sokszor hallott kifo­gás, hogy kevésféle ma­gyar sajtot készítenek. Ez utóbbi már nem érvényes, úgyszólván havonta új sajtmárka jelenik meg az élelmiszerüzletek pultjain. Más a neve, más a cso­magolása , csak az íze ugyanaz. Néha árulnak szlovák brinzát, kiváló tú­rószerű juhsajt, és a franciák legfigyelemre­méltóbb találmányának, a Camembert sajtnak Her­melin elnevezésű cseh­szlovák mását. Ez is remek. Az utóbbi hónapokban különösen sok és különö­sen magasztaló hangú közlemény jelent meg cu­korrépahozamunkról. Még azt is olvastam, hogy az idei cukorrépának 20 szá­zalékkal magasabb a cu­kortartalma, mint az előző évinek. Hát ha ilyen jól ál­lunk a cukorrépával, akkor ideje a cukorkaüzletek kínálatára is gondolni. Az édességboltok árai alapo­san megváltoztak az utób­bi időben: lehet kapni kávét, teát, tokaji bort, Boszorkányvért, száraz Martinit, kesernyés likőrt, sós süteményt, talán sava­nyú uborkát is, de se cu­korkából, se csokoládéból nincs megfelelő választék. És volna egy tiszteletteljes kérésem: ugyan, vizsgálják már meg, hogy a néhány éve még olyan kitűnő (és híres) magyar csokoládéba mit tesznek, vagy mit nem tesznek, amitől így elrom­lott? A Boci csokoládé, amely korábban annyi sok édes órát szerzett a gyere­keknek, miért vált ilyen el­szomorítóvá? A múltkor találkoztam egy síró kisfiú­val. Szerettem volna meg­vigasztalni, a kezébe nyomtam hát egy darab Szerencsi tejcsokoládét. Még keservesebb sírásra fakadt.­ ­ A VÁSÁRLÓK ÉRDEKÉBEn IS □

Next