Ország-Világ, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-09 / 19. szám

így lett a CIA bordélyos a szó szoros értelmében. Gottlie­­bék felkutatták a vagány és ka­landor hírében álló George White-ot, a New York-i kábító­szeriroda munkatársát, aki a második világháború idején a CIA elődjének, az OSS-nek szolgálatában maga ,is kísérlete­zett kábítószerekkel. White kapva-kapott az alkun, hogy a ,,nemzetbiztonság" szent ügye szolgálatában élet-halál ura lehet kísérleti nyulai felett. New York művésznegyedében, Greenwich Village-ban kibérelt két, egymásba nyíló lakást, s Morgan Hall, egykori matróz és gyakorló művész néven kezdett ismeretségeket kötni. A számlát a cég fizeti Kialakult a rutin: White pros­tituáltakat toborzott, többnyire kábítószereseket, akik némi morfium vagy kokain fejében házhoz szállították a palikat, többnyire kábítószerkereskedő­­ket. Ott a lányok LSD-vel pre­parált étellel, itallal, cigarettá­val kínálták őket, a kábult ál­lapotban tett vallomásokat pe­dig a szomszéd lakásból figyel­ték átlátszó tükrök segítségével, illetve rejtett kamerákkal és magnókkal rögzítették a jelene­teket. Mondanunk sem kell, a számlát az utolsó centig a CIA fizette, sőt a kémszervezet mun­katársai nem egy esetben in­gyen vették igénybe a White­­görlök szolgálatait. Amikor White-ot 1955 elején kinevezték San Francisco kábí­tószer-hivatala főnyomozójának, Gottlieb intézkedésére az egész stáb átköltözött a nyugati part­ra. A Telegraph Hill egyik szép régi házában — pompás kilátás a tengerre — már szabályos bordélyházat rendeztek be, négy rejtett mikrofonnal és két mag­netofonnal. A kíváncsi White külön megfigyelőállást készítte­tett magának — hordozható vé­cét, amelyet egy átlátszó tükör mögött helyezett el, s onnan fi­gyelte távcsővel a fejleménye­ket. White egyik alkalmazottja, Ira Feldmann nyomozó játszot­ta a strici szerepét, ő toborozta a prostituáltakat, akik szolgála­taik fejében szabályos bűnokat kaptak a főnöktől. Ha az er­kölcsrendészet egy razzia során elcsípte valamelyik White-görlt, s az felmutatta a bűnt: a rend­őrök futni hagyták ... A CIA csakhamar valóságos tanulmányi központtá építette ki a bordélyházat — a próba­idős ügynökök itt tanulmányoz­hatták (természetesen rejtett tükrök mögött) a kliensek nemi szokásait, valamint azt, hogy az ügyes prostituált, aki munkája végeztével nem siet le azonnal az utcára, hanem társalgásba kezd a palival, hogyan tud be­lőle meglepően rövid idő alatt bizalmas vallomásokat kicsalni. Amikor a bordélyház már túl­ságosan kicsinek bizonyult, a MKULTRA ügynökei úton-útfé­­len, bárokban és kocsmákban LSD-vel preparált itallal és ci­garettával kínálgatták a gya­orson, aki belehalt az LSD-be és White, a CIA bordélygazdája nútlan embereket, de csak a kezdeti hatásokat mérhették fel, s máig sem tudni, hogy mi lett a kába kísérleti nyulak későbbi sorsa. Castro hasonmása Míg kezdetben elsősorban ká­bítószer-kereskedőket csalogat­tak a CIA bordélyházába, ké­sőbb — Richard Helms — uta­sítására módosítottak ezen. A CIA „piszkos ügyek osztálya” ugyanis fantasztikus terveket dolgozott ki külföldi politikai vezetők LSD-kezelésére. E ter­vek között szerepelt az is, hogy Fidel Castrót LSD-vel prepa­rált havanna-szivarok segítsé­gével teszik tönkre. White te­hát parancsot kapott arra, hogy kerítsen elő egy Fidel Castró­­hoz hasonló külsejű és termetű polgárt — bárki lehet, csak ne a CIA munkatársa —, hogy az ő reagálása révén lehessen le­mérni a szükséges adag nagy­ságát ! Virult az üzlet, olyannyira, hogy rövidesen még két CIA- bordélyházat nyitottak, az egyi­ket New Yorkban, a másikat San Franciscóval szemben, Ma­i­ine Countyban. Ez utóbbi he­lyen akarták megrendezni a nagy LSD-partit, mert az egyik vegyész előállította az LSD- sprayt. Nagy társaságot hívtak meg, s a MKULTRA egyik mun­katársának kellő pillanatban ti­tokban be kellett volna perme­teznie a vendégeket. A kísérlet azonban nem sikerült — leg­alábbis David Rhodes ezt val­lotta később egy szenátusi vizs­gáló bizottság előtt —, mert a trópusi hőség miatt ki kellett nyitni az ajtókat és ablakokat, s ezzel elpárolgott a hallucino­gén anyag. „Jó hecc volt” Zavartalanul folytak a kísér­letek, mígnem John Barman, a TSS új vezetője egy rutinvizs­gálat során rá nem bukkant a CIA-bordélyházakra. Semmit sem tudott róluk, akárcsak John McCone, a CIA új vezetője, aki akkoriban már egy éve hivatal­ban volt­ Barman memorandu­mot írt főnökének, s ebben kö­vetelte a bordélyházak bezárá­sát, valamint a kísérletek be­szüntetését, mert egyrészt ki­pattanhat az ügy, másrészt „az emberi magatartás manipulálá­sának tervét sokan szörnyűsé­gesnek és erkölcstelennek te­kintenék”. Hiába próbálkozott Richard Helms, hosszú utóvédharc után 1965-ben bezárták a három CIA- bordélyházat, és leállították a MKULTRA-programot. Aligha­nem azért, mert a kísérletsoro­zat nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket: a CIA nem jutott a csodafegyver birtokába, nem sikerült megszereznie az emberi tudat ellenőrzésének, be­folyásolásának és átformálásá­nak megbízható kulcsát. Felte­hetően többen belepusztultak, sokan beleőrültek, de,a „nem­zetbiztonsági érdek” kicsire nem ad. Azt valószínűleg csak évek múlva tudjuk meg, hogy milyen vegyi és biológiai eszközökkel kísérletezik ma a CIA TSS- részlege, de a kísérletezők men­talitására kellő fényt vet az a levél, amelyet George White, a CIA kiérdemesült bordélygaz­dája írt évekkel később Gott­lieb professzornak, a MKULT­RA atyjának: „Jelentéktelen misszionárius voltam, de örömmel dolgoztam az Úr Szőlejében, mert ez jó hecc volt számomra. A Magas­­ságos áldásával hazudni, ölni, becsapni, lopni, erőszakolni és fosztogatni — hát hol másutt volt minderre egy igazi ameri­kainak lehetősége?” M. ««■ LSD-mámorban Kábítószeresek New Yorkban — ideális kísérleti nyulak

Next