Ország-Világ, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-09 / 19. szám
így lett a CIA bordélyos a szó szoros értelmében. Gottliebék felkutatták a vagány és kalandor hírében álló George White-ot, a New York-i kábítószeriroda munkatársát, aki a második világháború idején a CIA elődjének, az OSS-nek szolgálatában maga ,is kísérletezett kábítószerekkel. White kapva-kapott az alkun, hogy a ,,nemzetbiztonság" szent ügye szolgálatában élet-halál ura lehet kísérleti nyulai felett. New York művésznegyedében, Greenwich Village-ban kibérelt két, egymásba nyíló lakást, s Morgan Hall, egykori matróz és gyakorló művész néven kezdett ismeretségeket kötni. A számlát a cég fizeti Kialakult a rutin: White prostituáltakat toborzott, többnyire kábítószereseket, akik némi morfium vagy kokain fejében házhoz szállították a palikat, többnyire kábítószerkereskedőket. Ott a lányok LSD-vel preparált étellel, itallal, cigarettával kínálták őket, a kábult állapotban tett vallomásokat pedig a szomszéd lakásból figyelték átlátszó tükrök segítségével, illetve rejtett kamerákkal és magnókkal rögzítették a jeleneteket. Mondanunk sem kell, a számlát az utolsó centig a CIA fizette, sőt a kémszervezet munkatársai nem egy esetben ingyen vették igénybe a Whitegörlök szolgálatait. Amikor White-ot 1955 elején kinevezték San Francisco kábítószer-hivatala főnyomozójának, Gottlieb intézkedésére az egész stáb átköltözött a nyugati partra. A Telegraph Hill egyik szép régi házában — pompás kilátás a tengerre — már szabályos bordélyházat rendeztek be, négy rejtett mikrofonnal és két magnetofonnal. A kíváncsi White külön megfigyelőállást készíttetett magának — hordozható vécét, amelyet egy átlátszó tükör mögött helyezett el, s onnan figyelte távcsővel a fejleményeket. White egyik alkalmazottja, Ira Feldmann nyomozó játszotta a strici szerepét, ő toborozta a prostituáltakat, akik szolgálataik fejében szabályos bűnokat kaptak a főnöktől. Ha az erkölcsrendészet egy razzia során elcsípte valamelyik White-görlt, s az felmutatta a bűnt: a rendőrök futni hagyták ... A CIA csakhamar valóságos tanulmányi központtá építette ki a bordélyházat — a próbaidős ügynökök itt tanulmányozhatták (természetesen rejtett tükrök mögött) a kliensek nemi szokásait, valamint azt, hogy az ügyes prostituált, aki munkája végeztével nem siet le azonnal az utcára, hanem társalgásba kezd a palival, hogyan tud belőle meglepően rövid idő alatt bizalmas vallomásokat kicsalni. Amikor a bordélyház már túlságosan kicsinek bizonyult, a MKULTRA ügynökei úton-útfélen, bárokban és kocsmákban LSD-vel preparált itallal és cigarettával kínálgatták a gyaorson, aki belehalt az LSD-be és White, a CIA bordélygazdája nútlan embereket, de csak a kezdeti hatásokat mérhették fel, s máig sem tudni, hogy mi lett a kába kísérleti nyulak későbbi sorsa. Castro hasonmása Míg kezdetben elsősorban kábítószer-kereskedőket csalogattak a CIA bordélyházába, később — Richard Helms — utasítására módosítottak ezen. A CIA „piszkos ügyek osztálya” ugyanis fantasztikus terveket dolgozott ki külföldi politikai vezetők LSD-kezelésére. E tervek között szerepelt az is, hogy Fidel Castrót LSD-vel preparált havanna-szivarok segítségével teszik tönkre. White tehát parancsot kapott arra, hogy kerítsen elő egy Fidel Castróhoz hasonló külsejű és termetű polgárt — bárki lehet, csak ne a CIA munkatársa —, hogy az ő reagálása révén lehessen lemérni a szükséges adag nagyságát ! Virult az üzlet, olyannyira, hogy rövidesen még két CIA- bordélyházat nyitottak, az egyiket New Yorkban, a másikat San Franciscóval szemben, Maiine Countyban. Ez utóbbi helyen akarták megrendezni a nagy LSD-partit, mert az egyik vegyész előállította az LSD- sprayt. Nagy társaságot hívtak meg, s a MKULTRA egyik munkatársának kellő pillanatban titokban be kellett volna permeteznie a vendégeket. A kísérlet azonban nem sikerült — legalábbis David Rhodes ezt vallotta később egy szenátusi vizsgáló bizottság előtt —, mert a trópusi hőség miatt ki kellett nyitni az ajtókat és ablakokat, s ezzel elpárolgott a hallucinogén anyag. „Jó hecc volt” Zavartalanul folytak a kísérletek, mígnem John Barman, a TSS új vezetője egy rutinvizsgálat során rá nem bukkant a CIA-bordélyházakra. Semmit sem tudott róluk, akárcsak John McCone, a CIA új vezetője, aki akkoriban már egy éve hivatalban volt Barman memorandumot írt főnökének, s ebben követelte a bordélyházak bezárását, valamint a kísérletek beszüntetését, mert egyrészt kipattanhat az ügy, másrészt „az emberi magatartás manipulálásának tervét sokan szörnyűségesnek és erkölcstelennek tekintenék”. Hiába próbálkozott Richard Helms, hosszú utóvédharc után 1965-ben bezárták a három CIA- bordélyházat, és leállították a MKULTRA-programot. Alighanem azért, mert a kísérletsorozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a CIA nem jutott a csodafegyver birtokába, nem sikerült megszereznie az emberi tudat ellenőrzésének, befolyásolásának és átformálásának megbízható kulcsát. Feltehetően többen belepusztultak, sokan beleőrültek, de,a „nemzetbiztonsági érdek” kicsire nem ad. Azt valószínűleg csak évek múlva tudjuk meg, hogy milyen vegyi és biológiai eszközökkel kísérletezik ma a CIA TSS- részlege, de a kísérletezők mentalitására kellő fényt vet az a levél, amelyet George White, a CIA kiérdemesült bordélygazdája írt évekkel később Gottlieb professzornak, a MKULTRA atyjának: „Jelentéktelen misszionárius voltam, de örömmel dolgoztam az Úr Szőlejében, mert ez jó hecc volt számomra. A Magasságos áldásával hazudni, ölni, becsapni, lopni, erőszakolni és fosztogatni — hát hol másutt volt minderre egy igazi amerikainak lehetősége?” M. ««■ LSD-mámorban Kábítószeresek New Yorkban — ideális kísérleti nyulak