Ország-Világ, 1980. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-19 / 12. szám
S & PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMSOROZATA Nagy tettek krónikája *: 112. „Velünk, s vagy ellenünk!" Száznegyvennyolc ülést tartott az 1945 őszén megválasztott országgyűlés. 1947. június 25-én 12 óra 10 perckor nyitották meg az utolsó tanácskozást, amelyen az elnök felolvasta a nemzetgyűlést feloszlató köztársasági elnöki kéziratot. Öt perc után az elnök az ülést berekesztette. Az új választásokat 1947. augusztus 31-re írták ki. Mennyire más körülmények között készült az ország ezekre a választásokra, mint az 1945 őszire! 1947. augusztus 1-én, amikor a korteshadjárat megindult, éppen egy esztendeje volt annak, hogy megszűnt az infláció, és megteremtették a szilárd forintot. Azok az elemek, akik inspirációikat elsősorban a nagybankoktól és a tőkésektől kapták, s akik azon mesterkedtek, hogy az ország a háború előtti útra, a régi rendszerhez térjen vissza, annak idején egyszerűen agyrémnek nevezték a kommunisták stabilizációs terveit. Úgy vélték, hogy számukra jól jön, ha az MKP megpróbálkozik a stabilizációval, hiszen ennek csak súlyos és csúfos kudarc lehet a vége. Ezzel szemben a forint megteremtése sikerült, a kommunisták tekintélye nőtt. A másik oldal viszont súlyos vereséget szenvedett. Hol voltak már azok az idők, amikor az egész jobboldal egységesen a Kisgazdapárt zászlaja mögött tömörülhetett! A reakció hiába próbált már egységet teremteni. Egyik fő reménysége, a Sulyok-párt már az előző parlament feloszlatása előtt szétesett, a pártvezér és a legexponáltabb képviselők Nyugatra szöktek. Más, a Kisgazdapártból, mint a jobboldal gyűjtőpártjából kiszorított politikusok különböző ellenzéki pártokat alakítottak. A Függetlenségi Front négy pártján kívül még hat másik szerepelt a szavazócédulákon. 1947. augusztus 1-én, a választási harc megindulásának napján kezdődött meg a hároméves terv. A tervtörvényt a kommunisták dolgozták ki, s még az előző parlament fogadta el. A megnyitó ünnepségre a földig leégett Ganz gyári hajóműhely helyén került sor. A hajógyárat néhány héttel előbb fasiszta diverzánsok felgyújtották. Most ott állították fel az emelvényt, amelyről Dinnyés Lajos, a kisgazdapárti miniszterelnök így beszélt: — Politikai kalandorok, összeesküvők, gyújtogatók fogtak össze, hogy megakadályozzák az újjáépítést, a stabilizációt, a hároméves tervet. A dolgozó nép azonban széberen őrködik, és ma elkezdi a hároméves tervet, amely emelni fogja a nép életszínvonalát. Velünk, vagy ellenünk, ez itt a kérdés! Aki szembehelyezkedik a tervvel, azt kitaszítjuk körünkből, s ha kell, ki is irtjuk ... Kemény szavak ezek, különösen egy polgári politikus szájából. Pedig hát Dingnyés Lajost mindenki, aki hosszú, változatos, de mindig tisztességes politikai pályafutása során kapcsolatba került vele, úgy ismerte, mint kedves, joviális, jóindulatú vidéki gazdaembert. Már 1931-ben parlamenti képviselő lett, 1938-ig mint Alsódabas kisgazdapárti képviselője vett részt a parlamenti munkában. A keszthelyi gazdasági akadémián végzett gazdász és középbirtokos a felszabadulás után ismét visszatérhetett a politikai küzdőtérre, ahonnan annak idején a magyarországi németbérencek előretörésekor szorult ki. Most, amikor pártjával együtt a választók bizalmáért folyamodott, nem aspirált a nép ellenségeinek szavazataira. Amiben egyetértett a munkáspártiakkal, azt következetesen képviselte. S alig volt olyan kérdés, amiben Dinnyési és a kommunisták, a baloldali szociáldemokraták ne értettek volna egyet. Ezen a választáson beigazolódtak a kommunisták reményei. A szavazatok 22 százalékát kapta az MKP, amely így — nem egészen három évvel azután, hogy negyedszázados illegalitás után ismét nyíltan a politikai küzdőtérre léphetett — az ország legnagyobb parlamenti pártja lett. Az 1 082 597 szavazat kereken 100 képviselőt jelentett. A Kisgazdapártból 68, a Szociáldemokrata Pártból 67, a Parasztpártból 36 képviselő jutott be az országgyűlésbe. A választási törvény úgy rendelkezett, hogy ha valamelyik párt vagy pártszövetség megszerzi a szavazatok 60 százalékát, akkor prémium mandátumokat kap, hogy szilárdabb parlamenti többséggel biztosabban kormányozhasson. A Függetlenségi Front négy pártjára pedig a szavazatok 60,8 százaléka esett, ez pedig a mandátumok 66 százalékát jelentette. TITOKBAN KÉSZÜL A VÁLLALATVEZETŐK LISTÁJA Szuverén, függetlenségét visszanyert Magyarország nevében ült össze ez a parlament; a választások előtti éjszakán a szovjet kormány bejelentette, hogy ratifikálja a magyar békeszerződést. Ezzel megszűnt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tevékenysége. A magyar kormány nyilatkozatot adott ki: „A szuverén és független Magyarország politikája ugyanaz lesz, ami a felszabadulás óta eltelt három éven át volt: kölcsönös bizalmon és tartós barátságon alapuló együttműködés a békét aláíró nagyhatalmakkal, szomszédainkkal, és elsősorban a szomszédos nagyhatalommal, a Szovjetunióval, amelyhez a felszabadításunkért érzett hála elszakíthatatlan szálai is fűznek, hiszen viszonozhatatlan az az áldozat, amelyet a szovjet népek a magyar szabadságért hoztak.” Ismét Dinnyés Lajos alakított kormányt 1947. november 4-én ő terjesztette be „A Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó, részvénytársasági alapon működő pénzintézetek magyar tulajdonban levő részvényeinek állami tulajdonba vételéről szóló törvényjavaslatot.” A jogászi nehézkességgel megfogalmazott meghatározás azt jelentette, hogy végrehajtották a bankok államosítását. Ezt a követelést a kommunisták vetették fel, mint a hároméves terv teljesítésének feltételét. A hároméves terv azt a célt tűzte ki, hogy az ország elérje a békebeli termelést. Egyben pedig véget vetett annak, hogy széles néptömegek koldusokként éljenek, véget vetett annak a nyomorúságos helyzetnek, amelyet a nagybirtok és a monopoltőke az országban hosszú korszakokon át fenntartott. Ennek a tervnek a terheit a gazdagoknak kellett kiizzadniuk! A bankok államosítása óriási riadalmat keltett a tőkések körében. És aztán jött az a — tőkések számára — fekete péntek, amely mindörökre véget vetett Magyarországon a tőke uralmának. Hogyan történt? Az új vállalatvezetők kiválasztását az MKP káderosztálya végezte. Dr. Csendes Károly, aki a legfőbb ügyész helyetteseként ment nyugdíjba, akkoriban ott dolgozott. Visszaemlékezéseiben elmondja, hogy természetesen a legnagyobb titokban kellett dolgozniuk. „Nekünk akkor azokat a forradalmi harcokban nevelkedett és megedzett munkásokat kellett megkeresnünk, kiválasztanunk — nem is kis számban —, akik alkalmasak az új történelmi szerepre. Ez könnyű is volt, meg nem is. Könnyű volt, mert viszonylag sok munkás emelkedett az átlag fölé, de nehéz is, mert csak utólag lehetett eldönteni, hogy a rendelke zz államosítás bejelentése egy budapesti üzemben ...