Ország-Világ, 1980. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-19 / 12. szám
mmel új rovattal jelentkezünk. Anyagunk összeállításánál a Népművelési Intézetben 1972 óta folyó lakáskultúravizsgálat eredményeire támaszkodunk. Az ország különböző részein, sokféle lakásban szerzett tapasztalatok alapján igyekszünk gyakorlati tanácsokkal szolgálni olvasóinknak. Sorozatunkban szó lesz a lakás különböző funkciójú helyiségeiről, ezek bútorozásáról és használatáról, a lakás és a természet kapcsolatáról, a nagy belmagasságú lakások problémáiról stb. Várjuk olvasóink leveleit bútorozási gondjaikról és a mások számára is tanulságos példákat közöljük. Külső szemlélő számára a lakás meglepően sok dolgot elárul használóiról. Bútorozását, egész megjelenését számtalan tényező befolyásolja. Közülük is talán az építészeti kialakítást (beépítési mód, technológia, nagyság, funkcionális elrendezés) és a lakást használók életmódját, ízlését emeljük ki. Adottak tehát: a lakás és lakói. Előbbi adottságaival és lehetőségeivel, utóbbi pedig igényeivel. Ám a lakók igényei hihetetlenül sokrétűek és általában nem is tudatosak. S ami a legérdekesebb: az igények — és ezeknek nyomán a lakások bútorozása is — az esetek többségében nem funkcionális jellegű, nem követi a használat elemi követelményeit. Másképpen fogalmazva: a lakások többségében a funkcionális igények ellenére érvényesülnek más bútorozási, berendezési szempontok, s ez sok kényelmetlenség forrása. A felmérések tanúsága szerint a lakószoba-kompozíciók kialakításában sokszor az esetlegesség, különböző minta-, illetve hagyománykövetések - gyermekkori emlékek, szülői ház, bútorboltokban látható elrendezés, prospektusok, követni kívánt társadalmi rétegek mintái stb. - játszanak szerepet. Mindez egyrészt arra figyelmeztet bennünket, hogy már az építészeti tervezés során figyelembe kell venni: nem csupán a steril funkcionális szempontok lényegesek a lakások kialakításánál (ennek káros hatása különösen a lakótelepeken érezhető). Másrészt arra inspirálhatja olvasóinkat, vegyék számba adottságaikat és igényeiket, s akkor is gondolják végig lakásuk berendezését, ha eddig nem volt változtatási szándékuk. A képlet tehát a következő: a szervezett módon épült lakások esetében (elsősorban a lakótelepeken) a kizárólagos funkcionális szempontok, míg a nem szervezett formában épült lakásoknál sok-sok egyéb tényező, de legkevésbé éppen a funkcionalitás az, ami a lakások építészeti kialakítását és berendezési módját meghatározza. Az előbbi csoport rendszerint szűkös alapterületei óhatatlanul uniformizált berendezési módokra adnak lehetőséget, ellenkező esetben a lakó a szó szoros értelmében falba ütközik. Ilyen körülmények között bizony nem könnyű megtalálni a legmegfelelőbb bútorozást. Ráadásul ahogy változik a család, a családtagok életkora, s ezzel együtt életmódja is úgy merül fel újra és újra a lakás átrendezésének sokszor átalakításainak igénye is. Kezdjük talán a legelején, az előszobánál. Ez a helyiség köti össze a lakást a külvilággal. Elhelyezkedése rendszerint olyan, hogy közvetlen kapcsolata van a konyhával, szobával, fürdőszobával, vécével. Ez azt jelenti, hogy a fogadáson kívül elsősorban közlekedőként funkcionál. Az előszobák térnagysága, térarányai különböző változatokban jelennek meg. Itt természetesen nem szólunk egyes lakótelepi minielőszobákról, ahol tér szinte nincs is! Nálunk általános a keskeny, hosszú, folyosószerű kiképzés, ami egyéb funkciók ellátását megnehezíti. E hosszúkás tér optikai megrövidítése sokszor egy bútor, vagy térelválasztó elem keresztben történő elhelyezésével érhető el. Fontos, hogy e térelválasztó szerkezet a nappali szoba, vagy a legtöbbet használt helyiség bejárata mögé kerüljön. Ezáltal rögtön egy intim és egy forgalmas „fogadó" részre oszlik az eddig differenciálatlan előszoba. Megfelelő színkombinációval is elérhető rövidítő térhatás az ilyen hosszú, folyosószerű kiképzéseknél. A nagyobb alapterületű, magas, folyosószerű változat már többféle megoldást kínál. A tér nagyságától és természetes vagy mesterséges világításától függően, nappali tartózkodásra szolgáló hely, fogadótér, vagy éppen gardrób lehet. Az aránytalan magasság által előidézett térhatást (ez elsősorban régi bérházakban jelentkezik) különféle álmennyezetekkel tompíthatjuk. Hasonló eredményt érhetünk el megfelelően színezett mennyezettel vagy padlóval. Érdekes megoldás a fülkékkel és bővítésekkel ellátott előtér. Ilyenek megvalósítására új lakásokban, vagy régi, nagy alapterületű előszobákban van lehetőség. Ha a lakás egyes helyiségei egymással közvetlen kapcsolatban vannak (pl. nappali-ét-kező-konyha vagy háló-gararób-fürdőszoba), megszűnik az előszoba közlekedő funkciója, s a lakásba való belépés a nappali funkciójához kapcsolható. Ebben az esetben számtailan funkcionális előny mellett esztétikailag is érdekes, izgalmas térhatásokat lehet elérni. I 1. Ebben az előtérben az osztást egy keresztbe állított szekrény alkotja. A szekrény a család ruháinak elhelyezésére szolgál, előtte egy ruhafogas áll a vendégek ruházata számára. A hosszú, szemmagasságban elhelyezett tükör szélesíti a folyosót. Az előteret itt egy fából készült áttört rácsos szerkezet osztja ketté, amely ruhafogas céljára is szolgál 3. Ebben a keskeny folyosóban egy félmagasságú komód oldja meg a térelosztást. A menynyezetre függesztett falemezek optikailag csökkentik a belmagasságot 4. A zöldre pácolt famennyezet alacsonyabbnak tünteti fel a teret, a fehér falak pedig szélesítik. A hátsó falon elhelyezett poszter ablakon keresztül látható távlat benyomását keltik. Itt a helyiséget átívelő szoba és előszobafal kombinációja osztja ketté és egyben rövidíti a teret. A hátsó fal nagy mintájú tapétája ugyancsak közelinek ható. A lakás valamennyi helyiségéből könnyen elérhető telefon szokásos helye az előszoba. A mögötte levő feketére festett tábla jól használható üzenetközvetítésre 7. Az egyszerű sötétre pácolt lécekből összeállított előszobafal ügyes megoldása annak, hogyan lehet ugyanazt a falfelületet fogas és tükör elhelyezésére felhasználni. Figyeljük meg: a falak és a padló egységes fehér színe milyen elegáns összhatást eredményez. A szobákból kiszorult könyvek lakályosabbá teszik az előszobát, a legfelső körben végigfutó - polcnak térelhatároló szerepe is van ! Húspótló ételek GOMBÁVAL töltött kifli FY1 Hozzávalók: 8 darab kifli vagy 623 stangli, 2 deci tej, 10 deka gombai I I 5 deka vaj, 1 deci tejföl, 1 tojás, TM 10 deka kemény sajt, só, bors, pi-ros paprika, hagyma, petrezselyem. Készítése: A kifliket keresztben kettévágjuk, belét kikanalazzuk és ha tejjel leforrázzuk, majd finom szitán áttörjük. A gombát '-------‘ megtisztítjuk, és késsel egészen apróra összevagdaljuk. A vajon fél fej finomra vágott hagymával együtt megdinszteljük. Sóval, piros paprikával és kevés borssal fűszerezzük, azután belekeverjük az áttört kifi belet. A tűzről levéve beleforgatjuk az egész tojást és a tejfölt. Közben a kifliket kissé megpirítjuk, majd megtöltjük gombapéppel. Meghintjük reszelt sajttal. Közvetlenül fogyasztás előtt sütőben vagy grillsütőben átsütjük. Forrón, kevés finomra vágott zöldpetrezselyemmel meghintve tálaljuk. DEBRECENI ZÖLDSÉG SZELET Hozzávalók: 50 deka mirelit zöldségkocka (vegyes), 10 deka karalábé és zeller, 2 pár debreceni, 2 deci tej, 20 deka liszt, 1 tojás, só, bors, liszt, tojás, morzsa a panírozáshoz. Készítése: A karalábét és a zellert megtisztítjuk, kis kockákra vágjuk és sós vízben puhára főzzük. Közben a mélyhűtött zöldséget kiolvasztjuk. A kolbászt és a lecsepegtetett zöldségeket kevés hagymás zsíron átpirítjuk. Közben a zsírral és a lisztből rántást készítünk, felengedjük tejjel és állandó keverés közben kiforraljuk. A tűzről levéve hűlni hagyjuk. Sóval, borssal, vágott petrezselyemmel ízesítjük. Belekeverjük a tojást, majd végül a zöldséges kolbászt Lisztezett sütőpléhre terítjük, lehűtjük. Kis érmécskéket formálunk belőle. Lisztbe, tojásba, morzsába forgatva, bő, forró zsírban kisütjük. Burgonyapürével vagy párolt rizzsel tálaljuk. MILÁNÓI MAKARÓNI Hozzávalók: 50 deka makaróni, 15 deka gomba, 15 deka füstölt hús (sonka vagy nyelv), 1 kis fej hagyma, 4 kanál paradicsompüré, 10 deka reszelt sajt, só, bors, cukor. Készítése: A makarónit sós vízben megfőzzük és leszűrjük. Zsírban aranysárgára pirítjuk a finomra vágott hagymát, majd hozzáadjuk a vékony metéltre vágott gombát és kis idő múlva a füstölt húst is. Amikor a gomba már puha, hozzákeverjük a paradicsompürét. Sóval, kevés borssal és egy csipet cukorral ízesítjük. Végül kevés víz- ■■ zel vagy csontlével felengedve ki- Q forraljuk. Belekeverjük a kifőtt PPI tésztát, és átforrósítva, reszelt sajt- 3 tál meghintve tálaljuk. H f f