Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-06 / 1. szám
A második világháború idején japán orvosok élő embereken kísérletezték ki mérges gáz- és vegyi fegyvereiket. Az amerikaiaknak pontos tudomásuk volt a részletekről, mégis teljes büntetlenséget biztosítottak több ezer hadifogoly tudós — és tudatos — gyilkosának, mert a japán kutatások eredményeit saját céljaikra kívánták felhasználni — állítja John W. Powell amerikai történész a „The Bulletin of the Atomic Scientists" című tudományos folyóirat októberi számában. A hamburgi Der Spiegel munkatársai olvasták, majd kivonatolták ezt a megrázó és meglepő cikket, és rövidített formában közreadták a lap november 23-i számában. Akiknek meg kellett ha A hadifoglyok összetörve ültek a kemény fapriccseken. Hirtelen feltárult a barakk ajtaja, besietett egy orvos. „Vitamininjekciót adok nektek — közölte a foglyokkal — nehogy megbetegedjetek.” Néhány nappal az injekciózás után a foglyok különböző fájdalmakról panaszkodtak. Magas lázuk lett, vért hánytak, alsótestük léggömbformára fúvódott fel. Néhány nappal később meghaltak. Az orvos lépfertőző baktériumot fecskendezett vénájukba. Ilyen és hasonlóan megdöbbentő kísérletekkel végezték a hadifoglyokon tudományos kutatásaikat — miként a német fasiszta orvosok is — japán katonaorvosok a második világháború idején. Különböző mérgeket, járványokozókat oltottak a hadifoglyok testébe, hogy így alakítsák ki a leghatásosabb, leggyorsabb B(aktérium)-fegyvert. A hadifoglyok soraiból legkevesebb háromezer áldozatot követeltek e kísérletek. De ellentétben a hasonló kísérleteket végző náci orvosokkal, kiknek legnagyobb részét szigorúan megbüntették a nürnbergi perekben, a japán B-fegyver kikísérletezői büntetlenek maradtak. Mint most kiderült, az amerikai katonai és politikai vezetés legkésőbb 1946-ban már részleteket is tudott e kísérletekről, melyek során ragályos betegségek kórokozóit fecskendezték kínai hadifoglyok testébe; több napon át röntgensugárzásnak vetettek alá amerikai vadászpilótákat, szovjet haditengerészeket és más nemzetiségű katonákat. Mégis Amerika hivatalos hatóságai elhallgatták e kísérleteket, és jelezték azok végrehajtóit. „Ezt az utálatos és visszataszító történetet” (Guardian — London) leplezte le John W. Powell történész, újságíró, tudományos beszámolójában, mely az amerikai The Bulletin of the Atomic Scientists című kis példányszámú szaklap 1981. októberi számában látottnapvilágot. Powell volt az első, aki az időközben nyilvános betekintésre bocsátott egykori Top Secret, azaz szigorúan titkos iratokat átnézhette. E titkos iratok, futárjelentések, rádióbeszélgetések azokat a tényeket őrizték meg, melyek a csendes-óceáni amerikai főparancsnokság és Washington között folyt párbeszédekben és tárgyalásokban szóba kerültek. Ebből, nyilvánvaló, hogy mint Powell írja — „Az embereken kísérletező orvosok ügyét, nem adták át 1947-ben a tokiói nemzetközi bíróságnak. Ellenben az amerikai és japán tudósok az egész 1947-es évben intenzíven együtt dolgoztak, hogy a japánok e területen szerzett tapasztalatait, saját B-fegyver gyártásuk számára minél eredményesebben hasznosíthassák.” A kezdetben együttműködésre kevéssé hajlamos, egyébként börtönben őrzött japánoknak, az amerikaiak teljes büntetlenséget ígértek. Az amerikai külügyminisztérium illetékesei tiltakoztak a büntetlenségi ígéret ellen, de postafordultával olyan memorandum érkezett címükre, mely a fennmaradt dokumentumok alapján, egyértelmű cinizmussal foglal állást a büntetlenség megadása mellett és amiből nyilvánvaló, hogy az egész ügyet az amerikai katonai vezetés vette kezébe: „A japán B-fegyvercsoport, az egyetlen forrás, mely tudományosan ellenőrzött adatokkal rendelkezik a B-fegyveranyagok emberi szervezetre gyakorolt hatásáról ... A japán eredmények az Egyesült Államok és annak biztonsága szempontjából olyan kiemelkedő jelentőségűek, hogy messze meghaladják a háborús bűnök elkövetéséért kiszabott büntetések jelentőségét.” Az amerikaiak legfontosabb informátora dr. Shiro Ishii vezérőrnagy, a nagyravágyó sebész, a bakteriológiai fegyverkísérletek vezetője volt. Dr. Ishii a japánok megszállta Mandzsúria területén 1931-ben legalább tucatnyi koncentrációs tábor jellegű kísérleti telepet rendezett be. Ezek közül a legnagyobb az úgynevezett 731-es egység, Harbin városa közelében létesült. Óriási komplexum, fantasztikus teljesítménnyel. Havonta nyolc tonna (!) baktériumkultúrát tudott előállítani. Labor, börtön, krematórium... A 731-es egységhez korszerű kutató-laboratóriumok, börtön, krematórium tartoztak. E laboratóriumokban szinte minden szörnyű betegséggel kísérleteztek, a tüdőrákokozótól a pestisbaktériumokig. Ha egy-egy áldozat túlélte a fertőzést morfium-túladagolással ölték meg, hogy ne beszélhessen. Egy Powell által felfedezett iratban az amerikai hadsereg képviselői beszámolnak arról, hogy hogyan is kísérletezett az élő embereken dr. Kasahara Shiro és Masaji tábornok. Az aktában ez olvasható: „Egéragyoldatot fecskendeztünk be... és hét napig figyeltük a lappangási idő tüneteit. Harminckilenc egész nyolctized volt a legmagasabb láz, amit ily módon sikerült elérnünk. Mikor a láz a tizenkettedik nap elmúlt — a kísérleti alanyt megöltük.” E gyilkos kísérletek mellett a harbini orvosok számtalan más dologgal is foglalkoztak, melyek iránt — így Powell — az „amerikai hadsereg szakemberei lázas érdeklődést mutattak.” Többek között: a jeges téli éjszakákon vízbe dobtak foglyokat, majd kísérleti állapotban levő fagyellenes kenőccsel kenték be őket. A foglyoknak meztelenül kellett a hideg télben állniuk, míg megfagytak. Hogy kiderítsék, mennyi ideig őrzi meg az ember élet- és munkaképességét anélkül, hogy túl sok élelmet venne magához, a harbini tudósok számos foglyot heteken át éheztettek. A kiválasztott jelöltek (inkább áldozatok) napi 900—1800 kalóriányi táplálékot kaptak, ugyanakkor naponta százszor kellett nehéz felszereléssel végigfutniuk a tábor udvarát. • A srapnellszilánk-sérüléseket tanulmányozandó, az orvosok a foglyok közvetlen közelében repeszgránátokat robbantottak, majd hagyták, hogy a sebesültek a seblázban elhunyjanak. Az élő kísérleti alanyok között amerikaiak is voltak, akiken a japán orvosok „az angolszászok ellenállóképességét vizsgálták a különböző fertőzésekkel szemben”. Powell szerint „Ezt a tényt is jól ismerték Washingtonban, mikor mégis úgy döntöttek, hogy az embereken kísérletező orvosokat nem állítják a tokiói nemzetközi bíróság elé..”. Az orvosok mellett számos biológus és technikus, mérnök dolgozott. Powell nyomozni kezd... □ OBSzRo-varta