Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 1. szám

A második világháború idején japán orvosok élő embereken kísérletezték ki mérges gáz- és vegyi fegyvereiket. Az amerikaiaknak pontos tudomásuk volt a részletekről, mégis teljes büntetlenséget biztosítottak több ezer hadifogoly tudós — és tudatos — gyilkosának, mert a japán kutatások eredményeit saját céljaikra kívánták felhasználni — állítja John W. Powell amerikai történész a „The Bulletin of the Atomic Scientists" című tudományos folyóirat októberi számában. A hamburgi Der Spiegel munkatársai olvasták, majd kivonatolták ezt a megrázó és meglepő cikket, és rövidített formában közreadták a lap november 23-i számában. Akiknek meg kellett ha A hadifoglyok összetörve ültek a kemény fapriccseken. Hirtelen feltárult a barakk ajtaja, besietett egy orvos. „Vitamininjekciót adok nektek — közölte a foglyok­kal — nehogy megbetegedjetek.” Néhány nappal az injekciózás után a foglyok különböző fájdal­makról panaszkodtak. Magas lá­zuk lett, vért hánytak, alsótestük léggömbformára fúvódott fel. Néhány nappal később meghal­tak. Az orvos lépfertőző bakté­riumot fecskendezett vénájukba. Ilyen és hasonlóan megdöb­bentő kísérletekkel végezték a hadifoglyokon tudományos kuta­tásaikat — miként a német fa­siszta orvosok is — japán kato­naorvosok a második világhábo­rú idején. Különböző mérgeket, járványokozókat oltottak a hadi­foglyok testébe, hogy így alakít­sák ki a leghatásosabb, leggyor­sabb B(aktérium)-fegyvert. A ha­difoglyok soraiból legkevesebb háromezer áldozatot követeltek e kísérletek. De ellentétben a hasonló kísér­leteket végző náci orvosokkal, kiknek legnagyobb részét szigo­rúan megbüntették a nürnbergi perekben, a japán B-fegyver ki­kísérletezői büntetlenek marad­tak. Mint most kiderült, az ameri­kai katonai és politikai vezetés legkésőbb 1946-ban már részlete­ket is tudott e kísérletekről, me­lyek során ragályos betegségek kórokozóit fecskendezték kínai hadifoglyok testébe; több napon át röntgensugárzásnak vetettek alá amerikai vadászpilótákat, szovjet haditengerészeket és más nemzetiségű katonákat. Mégis Amerika hivatalos hatóságai el­hallgatták e kísérleteket, és je­lezték azok végrehajtóit. „Ezt az utálatos és visszataszító történetet” (Guardian — London) leplezte le John W. Powell tör­ténész, újságíró, tudományos be­számolójában, mely az amerikai The Bulletin of the Atomic Scientists című kis példányszámú szaklap 1981. októberi számában látott­­napvilágot. Powell volt az első, aki az idő­közben nyilvános betekintésre bocsátott egykori Top Secret, azaz szigorúan titkos iratokat átnéz­hette. E titkos iratok, futárjelen­tések, rádióbeszélgetések azokat a tényeket őrizték meg, melyek a csendes-óceáni amerikai főpa­rancsnokság és Washington kö­zött folyt párbeszédekben és tár­gyalásokban szóba kerültek. Eb­ből, nyilvánvaló, hogy mint Po­well írja — „Az embereken kí­sérletező orvosok ügyét, nem ad­ták át 1947-ben a tokiói nemzet­közi bíróságnak. Ellenben az amerikai és japán tudósok az egész 1947-es évben intenzíven együtt dolgoztak, hogy a japánok e területen szerzett tapasztalatait, saját B-fegyver gyártásuk számá­ra minél eredményesebben hasz­nosíthassák.” A kezdetben együttműködésre kevéssé hajlamos, egyébként bör­tönben őrzött japánoknak, az amerikaiak teljes büntetlenséget ígértek. Az amerikai külügymi­nisztérium illetékesei tiltakoztak a büntetlenségi ígéret ellen, de postafordultával olyan memoran­dum érkezett címükre, mely a fennmaradt dokumentumok alap­ján, egyértelmű cinizmussal fog­lal állást a büntetlenség megadá­sa mellett és amiből nyilvánvaló, hogy az egész ügyet az amerikai katonai vezetés vette kezébe: „A japán B-fegyvercsoport, az egyetlen forrás, mely tudományo­san ellenőrzött adatokkal rendel­kezik a B-fegyveranyagok embe­ri szervezetre gyakorolt hatásá­ról ... A japán eredmények az Egyesült Államok és annak biz­tonsága szempontjából olyan ki­emelkedő jelentőségűek, hogy messze meghaladják a háborús bűnök elkövetéséért kiszabott büntetések jelentőségét.” Az amerikaiak legfontosabb in­formátora dr. Shiro Ishii vezér­őrnagy, a nagyravágyó sebész, a bakteriológiai fegyverkísérletek vezetője volt. Dr. Ishii a japánok megszállta Mandzsúria területén 1931-ben legalább tucatnyi kon­centrációs tábor jellegű kísérleti telepet rendezett be. Ezek közül a legnagyobb az úgynevezett 731-es egység, Harbin városa közelében létesült. Óriási komplexum, fan­tasztikus teljesítménnyel. Havon­ta nyolc tonna (!) baktériumkul­túrát tudott előállítani. Labor, börtön, krematórium... A 731-es egységhez korszerű ku­tató-laboratóriumok, börtön, kre­matórium tartoztak. E laborató­riumokban szinte minden szörnyű betegséggel kísérleteztek, a tüdő­rákokozótól a pestisbaktériu­mokig. Ha egy-egy áldozat túlélte a fertőzést morfium-túladagolással ölték meg, hogy ne beszélhessen. Egy Powell által felfedezett iratban az amerikai hadsereg képviselői beszámolnak arról, hogy hogyan is kísérletezett az élő embereken dr. Kasahara Shiro és Masaji tábornok. Az aktában ez olvasható: „Egéragyoldatot fecskendeztünk be... és hét napig figyeltük a lappangási idő tüneteit. Harminc­kilenc egész nyolctized volt a leg­magasabb láz, amit ily módon si­került elérnünk. Mikor a láz a ti­zenkettedik nap elmúlt — a kí­sérleti alanyt megöltük.” E gyilkos kísérletek mellett a harbini orvosok számtalan más dologgal is foglalkoztak, melyek iránt — így Powell — az „ame­rikai hadsereg szakemberei lázas érdeklődést mutattak.” Többek között: a jeges téli éjszakákon vízbe dobtak foglyokat, majd kísér­leti állapotban levő fagyelle­nes kenőccsel kenték be őket. A foglyoknak meztelenül kel­lett a hideg télben állniuk, míg megfagytak. Hogy kiderítsék, mennyi ideig őrzi meg az em­ber élet- és munkaképességét anélkül, hogy túl sok élelmet venne magához, a harbini tu­dósok számos foglyot heteken át éheztettek. A kiválasztott jelöltek (inkább áldozatok) na­pi 900—1800 kalóriányi táplá­lékot kaptak, ugyanakkor na­ponta százszor kellett nehéz felszereléssel végigfutniuk a tábor udvarát. • A srapnellszilánk-sérüléseket tanulmányozandó, az orvosok a foglyok közvetlen közelében repeszgránátokat robbantottak, majd hagyták, hogy a sebesül­tek a seblázban elhunyjanak. Az élő kísérleti alanyok között amerikaiak is voltak, akiken a ja­pán orvosok „az angolszászok el­lenállóképességét vizsgálták a kü­lönböző fertőzésekkel szemben”. Powell szerint „Ezt a tényt is jól ismerték Washingtonban, mikor mégis úgy döntöttek, hogy az em­bereken kísérletező orvosokat nem állítják a tokiói nemzetközi bíró­ság elé..”. Az orvosok mellett számos bio­lógus és technikus, mérnök dolgo­zott. Powell nyomozni kezd... □ OBSzRo-varta

Next