Ország-Világ, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-16 / 20. szám
Tgyi ijedt arcú, hallgatag utasok FOTÓ:STERN Csak a szerelmesek tudják elfeledni a környezetet... Mindenki olvas, hogy lehetőleg diáknak látsszék. A diákoktól nincs mit elvenni... A föld alatti pokol a New York-i metró egyik szerelvénye kifutóban az állomásról Háromezer metrórendőrből nyolcvan civilruhás. Képünkön: egy bűnöző bilincsben egy detektívvel... A NEW YORK-I METRÓ A világ legnagyobb és legkiterjedtebb metróhálózata. Megnyitásának éve: 1904. Vonalhálózatának hossza: 373 kilométer. E háromszázhetvenhárom kilométeren négyszázhatvanöt állomás és metrópályaudvar található. (Metrópályaudvarnak a vonalkeresztezéseknél levő állomásokat hívják, melyek egy része mélységben tagozott.) A napi utaslétszám: 3,4 millió. Jegyeit hétszázötvenhárom golyóálló üveggel borított és riasztó berendezésekkel ellátott kioszkban, továbbá automatákban árulják. A viteldíj: 90 cent — ez a vonal teljes hosszára érvényes, amennyiben valaki nem hagyja el valamelyik állomást. Tehát, amíg valaki a föld alatt tartózkodik, bármelyik vonalon közlekedhet, addig, ameddig akar. Akár lakhat is a metróban ... A metrókocsik száma ma már tízezer felett jár. A vonalakon évente húsz baleset — töbnyire szerelvénykisiklás — történik, aminek oka egyrészt a földalatti igen nagy sebessége, másrészt síntörések, vagy szabotázsakciók. A metróhálózat New Yorkban sorozatban elkövetett bűntettek melegágya: 1980-ban napi harmincnégy bűntettet követtek el a szerelvényeken, vagy pályaudvarokon, állomásokon. Íme, az 1980-as bűnözési statisztikái e szerint a New York-i metró vonalán, illetve állomásain tizennyolc gyilkosság, huszonegy nemi erőszak, négyezerötszáznegyvenkét rablás, ötszázötven súlyos testi sértés, hétezerháromszáztizenhét tolvajlás történt. A metró rendőrsége A világ legkiterjedtebb metrója, a New York-i saját rendőrséggel rendelkezik. A metrórendőrség tagjainak száma kereken háromezer, közülük nyolcvan civil ruhás detektív. A rendőrök rövidhullámú adó-vevőkkel érintkeznek egymással. A csatornák mindig foglaltak. A metrórendőrök feladata a bliccelők, a másokat zavarók, a kábítószeresek, a bűnözők, a szemetelők, a sgrafitti-készítők feltartóztatása és megbüntetése, valamint egyéb rendbontás megakadályozása. A hivatalosan Transit Police-nak nevezett metrórendőrségről kialakult kép igen vegyes. New Yorkban terjednek olyan legendák is, hogy a skells-ek, a letörtek, és tartósan a pályaudvarokon, állomásokon alvó — többnyire ártalmatlan elmebetegek — számára levest, sőt takarót hoznak. De ennek az eseménynek nincsenek dátumai, a legendákban nem szerepelnek nevek. Az is tény viszont, hogy például 1983. szeptember 15-én a huszonöt éves brooklyni Michael Stewartot a Transit Police négyes számú őrszobáján tizenegy rendőr halálra verte. A fiatalembert két metrórendőr a Manhattan 14. Utca—First Avenue állomásán fogta el, és mert védekezett, megbilincselte. Stewart vétke: a letisztított állomásfalakat festékspray-vel újabb sgrafittikkel akarta bemázolni. Michael Stewart fekete bőrű volt — a tizenegy rendőr fehér bőrű. De nem a faji előítélet vezette őket. „Példát akartak statuálni a sgrafitti-készítők számára” — mentegette, egyébként büntetlenül maradt embereit, a négyes számú őrszoba parancsnoka. Tény, hogy a metrórendőrség tagjaitól nagyon tartanak a bűnözők. A róluk szóló humanitárius legendákkal ellentétben, a földalatti rendőrei nem gyógyító kezű apácák. Akit elfognak, rettenetes veréssel számolhat. Előbb vernek, azután kérdeznek. És csak a kérdezés után kezdődik az igazságszolgáltatás törvényes útja. Néhány éve részben színes bőrű önkéntesekből álló gárda segíti a Transit Police rendfenntartó munkáját. Főleg este és éjjel lépnek szolgálatba. Piros barettet viselnek, nincs fegyverük, de remekül tudnak verekedni. Fiatalok, New York egyik színesbőrűektől lakott szegénynegyedéből. A színesbőrűek becsületének védelmében álltak össze, főképp a színes bőrű fiatalkorú tolvajokat, az alvók, részegek és öregek kifosztóit üldözik. Ma már százötvenen vannak és igen eredményesen dolgoznak. A Transit Police sokat köszönhet nekik. De a pirossapkások közül hármat már megöltek a nehéz fiúk, és néhányukat alaposan összeverték különböző csatákban. Igaz, a piros sapkások eddig mindig vissza tudtak vágni. Társaik gyilkosait rendőrkézre adták, s a társaikkal verekedők bandájának olyan leckét adtak, mely alapos verés után a Transit Police egyik őrszobáján végződött. F.□ ország-rajta Újabb erősítés De a pirossapkások megjelenése és egyre aktívabb fellépése sem képes gátat vetni a föld alatti bűnözési hullám növekedésének. Ezért Edward Koch, New York főpolgármestere, 1984 végéig további kétszáz fővel megerősíti a metrórendőrség testületét. Hatáskörüket is kiterjesztik, 1985-ben pedig további ötszáz metrórendőr szolgálatba állítását tervezik. Hogy a hétszáz új rendőr erejéből mire futja, azt egyelőre senki sem tudja. Koch főpolgármester szerint: „Az állandósult munkanélküliség, főleg a színesbőrűek körében a fiatalok munkába állásának lehetetlensége, a nélkülözés, a bűn olyan melegágyai, melyek mindenütt — föld felett és föld alatt — tovább rontják majd a közbiztonsági helyzetet. Mi igyekszünk a metrón kulturált körülményeket teremteni — de a szubkultúra, a munkanélküliség és a növekvő agresszió ellen csupán szép szavakkal nem lehet fellépni. Türelmünk lassan véget ér. A föld alatt kezd tarthatatlanná válni a közbiztonsági helyzet. Nos, 1985-ig a Transit Police létszámát majdnem negyedével emeljük. De ha ez sem használ, elfogy a türelmünk, s megadjuk a földalatti rendőrségnek a különleges esetekre szóló fegyverhasználati jogot. És mivel a föld alatt minden eset különleges, amelyet az élet és vagyonbiztonság ellen követnek el, szinte minden esetben használhatják majd fegyverüket.” De vajon ettől nagyobb lesz-e a biztonság a New York-i földalattin?