Ország-Világ, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-13 / 24. szám
labb Bedi fehér asztalnál Szinte inkognitóban szállt meg a Hiltonban. A rajongók rohamát derekasan állta. Zsúfolt programja alig hagyta lélegzethez jutni. Két nap villámlátogatás abban az országban, ahol tán a legodaadóbb tisztelői élnek, igazából kevés. Egy szabad estéről azonban nem mondott le. Kies helyre vágyott, ahol magyaros hangulatban költheti el a vacsoráját, magyar módra szórakozhat, próbát tehet ételeink ízével, italaink zamatéval. Hogyan, hogyan sen ki lehet a megmondhatója? — a Lapkiadó Vállalat vendége abba a budai étterembe tért be, ahol három és fél szinten estéről estére diszkrét vendégsereg hódol a meghittség hangulatának. (Megfordultak itt már olyan politikusok és államférfiak, mint Schmidt kancellár, Mitterrand elnök, Papandreu és Craxi miniszterelnök. A művészek rangelsősége most Sandokánra szállt.) Fehér vászon „Nehru”-zakóban, ismert szelíd mosolyával, egzotikus szépségű hitvesével az oldalán vasárnap este háromnegyed kilenckor szinte úgy suhant be a Margitkert kerthelyiségébe, s telepedett le egy szűkkörű társasággal az egyik, piros abrosszal terített asztalhoz. Mi került a neves színész asztalára? Pusztakoktél, tejfölös csülkös bableves, juhtúróval töltött rántott gombafej, zöldborsóval, tartárral, faszén parázson sült libamájjal töltött szűzérmék (köret: petrezselymes, vajas hagymás újburgonya, erősen fűszeres lecsó, fűszeres vegyessaláta), dióval töltött csokoládés palacsinta. Italok: sör, badacsonyi olaszrizling, villányi burgundi, tokaji aszú. Erős fekete. A tíztagú asztaltársaság körül négy pincér sürgölődött. Angolul váltottak szót a vendéggel és feleségével. (Itt minden pincér legalább két idegen nyelvet beszél.) „Több indiai vendég is megfordult már nálunk — tájékoztatott az étterem vezetője, Bökönyi Tibor —, így tudtuk, hogy a fűszert nem szabad szűkmarkúan mérni. Kabir Bedi, igaz, hogy tréfásan, de rákérdezett: nincs valami erősebb?” Bizonyára ez adta az ötletet, hogy az étterem vezetője egy pirospaprika-füzért akasztott a vendég nyakába, ahogy Indiában virágkoszorúval szokták. (A művész elbűvölő, felszabadult jókedvvel daloló felesége gyönyörű csokrot kapott.) Egyébként ajándékként került az asztalra egy csikóbőrös kulacs, s a zenekartól a neves prímás, Boros Lajos lemeze. Kabir Bedi és társasága elégedetten költötte el a vacsorát, töltötte el az estét, amelynek hangulatát a cigányzene szinte átforrósította. Csak a záróra késztette távozásra a szívesen látott vendéget, aki azonban kijelentette, hogy örömmel tenne eleget a kedves marasztalásnak, de kora reggel már repülőre kell szállnia. Majd búcsúzóul hozzáfűzte: — Igaz nem pihenni jöttem Magyarországra. Itt azonban nyugodtan, zavartalanul és felszabadultan pihentem. És erre is olyan jóleső érzéssel gondolok majd vissza, mint rajongóim heves rohamaira. (Következtethetünk-e ebből arra, hogy a rajongók népes tábora egyetlen képviselőjének, szerkesztőségünk fotóriporterének igyekvő villogtatásai egy cseppet sem zavarták a pihenés nyugalmát?) FOTÓ: SZÁNTÓ TAMÁS 222252233