Ország-Világ, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-01 / 5. szám

Például házasságát. Egy Tarzan-forgatás köz­ben találkozott ugyanis John Farrow rende­zővel, akibe beleszeretett, majd a felesége lett. Tarzannak köszönheti hét gyermekét is, akik önvallomása szerint „szerelemből és bosszúból születtek”. Az önfejű Maureen ugyanis úgy intézte, hogy miután eljátszotta évi három filmszerepét, a negyediknek ter­vezett Tarzan idejére lehetőleg állapotos le­gyen. De még így is hat Tarzan-filmben kel­lett játszania... 1942-ben a Tarzan New Yorkban című film­mel a Metro befejezte a dzsungel­emberrel foglalkozó sorozatát, s felmondott Johnny Weissmüllernek is. Sol Lesser, az eddigi el­­len-Tarzanok produ­­cere lecsapott és új szer­ződéssel az RKO-céghez kötötte Johnny Weissmüllert. További hat Tarzan-film szü­letése vált így lehetővé. Az egész estés filmek között több rövid Tarzan-filmet is forgattak (20—40 perceseket). Mivel Maureen O’Sulli­van többször is visszautasította Lesser aján­latát Jane szerepére, először Frances Gifford, majd Nancy Kelly próbálkozott a szereppel, melyet végül Brendy Joyce vett át négy Weissmüllerrel közös filmre. Az egykori cso­daúszó utolsó Tarzan-filmje, a Tarzan és a szirének 1948-ban készült. Ekkor tizenhat évi tarzankodás után, negyvennégy éves korában Johnny Weissmüller örökre letette jellegze­tes bőr úszónadrágját. Tizenhat évig tartó tarzansága közben két kalandfilmben ját­szott, 1943-ban és 1946-ban. 1946-os filmjében Buster Crab­be partnere lett, aki RKO-nál készült Tarzan-filmjeiben is gyakori színész­társa volt. Tarzan stúdiót és ruhát vált... 1948-tól 1955-ig Johnny Weissmüller új szí­nészi feladatot kapott. Egy népszerű képre­gény alapján készült filmben, a Jungle Jim­­ben, William Berke rendező ráosztotta a cím­szerepet. Weissmüller Jungle Jimként felöl­tözött Tarzan, hódító, legyőzhetetlen, állatok barátja és kihasználója. A kalandfilm olyan sikert aratott, hogy sorozattá bővítették. Ez már az induló televíziózás kora volt az Egye­sült Államokban. Részben a tv-kre is gondol­va, hét év alatt húsz Jungle Jim-filmet for­gattak. E művekben már csak Johnny Weiss­­müller személye maradt állandó — partnerei szinte kalandról kalandra, folytatásról foly­tatásra változtak. És azután amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelenül ért véget Johnny Weissmüller filmszínész-pályafutása. 1948-ban kötött hétéves szerződése lejárt, senki sem kívánta meghosszabbítani. A szereposz­­tó rendezőknek (a filmmogulok után Holly­wood igazi urai) többé eszükbe sem jutott, et­től kezdve csakis sporteseményekre hívták. Nézőnek. Díjátadónak. Döntnöknek. Huszonhat évi filmezés után Johnny Weiss­müller ismét pályát változtatott. Előbb a Ge­neral Swimming Pool Corporation sajtó- és propagandafőnöke, majd a nemzetközi úszó Pantheon, a Swimming Hall of Fame kurá­tora lett. Innen vonul nyugdíjba (hetvenévesen), s nem sokkal később fedezték fel az orvosok súlyos szívelégtelenségét, mely immár öreg­kori izomrenyheséggel párosult. 1975-től — több infarktus után, önmaga árnyékaként, hatvan kilóra fogyva — tolókocsin közleke­dett. 1977 elején költözött Acapulcóba, ahol elvonultan élt. „Az egészséges Tarzanra em­lékezzenek” — mondta­ keserűen egy kivétel­képpen beengedett újságírónak, 1978-ban. — „A beteget ne lássák. A szánalmat nem tu­dom elviselni.” Senkit sem engedett maga közelébe. Felesége, lánya társaságában — majd az utolsó hónapokban zárt intézetben — töltötte napjait, a megváltást jelentő ha­lál órájáig. Harcok, trükkök, titkok... Akik ismerték, azt állítják: szenvedélyes, bá­tor, nem túl okos ember volt. Tény, hogy Tarzanként versenyt úszott a veszélyes „em­berevő” piranhákkal; víz alatt birkózott egy élő krokodillal (hat kamerával filmezték, öt Tarzan-filmben használták fel e jeleneteket); szembeszállt egy óriáspolippal; meglovagolt egy orrszarvút, tigrist, oroszlánt, kígyót fo­gott puszta kézzel — soha egyetlen baleset, egyetlen karcolás sem érte. Tíz különböző Csitával dolgozott, mint Tarzan, azután egy Kimbával és egy Tambával — mint Jungle Jim, a három név két csimpánzot, egy goril­lát takar. Az élő polipot — a közelképekben — gu­mipolip váltotta fel. A legveszélyesebb víz alatti jeleneteket általában maga hajtotta végre, de az 50-es években többször dublőr­rel is dolgozott. Már hatvanéves volt, amikor még mindig negyvennek látszott: nem ivott, általában korán feküdt, korán kelt, rengeteg fizikai munkát végzett, s még hatvankilenc évesen is napi tízezer métert úszott. Ötször nősült­­ először 1930-ban. Egy re­vütáncosnőt vett el, Bobby Arnstnak hívták. 1933-ban azért vált el tőle, mert megismer­kedett a filmsztár Lupe Velezzel. Két ellen­tétes természet viharos szerelme volt ez, mely 1938-ban válással végződött. Velez soha töb­bé nem ment férjhez és pár évvel később ön­kezével vetett véget életének. A harmadik feleség Beryl Scott, névtelen színésznő volt, a negyedik Allene Gates, az ötödik, 1963-tól Maria Baumann, egyetlen lányának anyja. A közhittel ellentétben Johnny Weissmül­ler nem volt gazdag ember. Fénykorában is csak évi kétszázezer dollárt keresett és sok-sok éven át ennél kevesebbet, öregkori állásai inkább tiszteletbeli megbízatások voltak, sze­rény javadalmazással. Kilencévi aktív versenyzés után huszonhat évig szerepelt a kamerák előtt, s harminc­­nyolc filmben játszott, meg néhány rövid já­tékfilmben, egy-két tv-filmben. Nem volt színész. Egész életében azt az egyetlen szerepet tudta, melyet ráosztott a véletlen — Tarzanét, ezt játszotta — bárho­gyan is hívták egyéb szerepeiben, ő volt az örök Tarzan, és bár azóta a világ a tizenhe­tedik Tarzannál tart, valószínűleg ő is ma­rad az ... FENYVES GYÖRGY Tarzan — amilyennek milliók ismerték, szerették FOTÓK: PÁNCZÉL GYÖRGY ARCHÍVUMA A Metro utolsó Tarzan-filmje: Tarzan New Yorkban - jelenet Tarzant elfogják — a Metro egyik legnagyobb sikerű Tarzan-filmje (1936) A partner ezúttal is Maureen O’Sullivan, aki utálta Jane szerepét ORSZÁG-VILÁG 1 25

Next