Ország-Világ, 1984. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-03 / 40. szám

Csillaga fényesebben ragyog, mint valaha. Ellentétben azokkal a sztá­rokkal, akiket hajdanában ki­hívott, versenyre késztetett, mint Gina Lollobrigidát, Sil­vana Manganét, Silvana Pam­­paninit, Rosana Schiaffinót és másokat, vagy azokat, akik kihívták, mint Brigitte Bar­­dot, Maria Perschy és mások, ő, Sophia Loren még mindig a „piacon van”, neve, játéka még mindig vonzza a közön­séget. Osztálytársai előbb öszvér­nek, később lámának csúfol­ták Pozzouli szegényes iskolá­jában, ezért és édesanyja ál­mainak valóra váltásáért in­dult el egy szépségversenyen, amelyen 1949. szeptember 15-én, Nápolyban a „tenger hercegnőjévé” választották, ami a harmadik helyet jelen­tette a „tenger királynője” ol­dalán. Nem sokkal később osztálytá­rsaitól hallotta, hogy statisztákat keresnek Rómá­ban a Quo vadis? című ame­rikai film forgatásához. Édes­anyjával együtt, egy ismerős kamionsofőr kocsijába rejtez­ve indultak a főváros felé. „Ha véletlenül megállít egy rendőr, kinyittatja a kocsi ra­kodóterét és magukra talál, börtönbe kerülnek” — mond­ta a sofőr, de hozzátette: — „Ilyesmire aligha kerül sor, de azért számolni kell vele, jobb, ha tudják.” A tizennégy éves lány és édesanyja Rómáig re­megtek. Sophia — igaz, sokkal később — mégis börtönbe ke­rült. Tizenkilenc napot, tizen­öt órát és öt percet töltött egy olasz fegyházban 1977-ben, amikor őt és férjét súlyos adó­csalással, értékes műkincsek Franciaországba csempészésé­vel vádolták. Sophia az ítéle­tet túlzottnak találta, és mintegy tiltakozásul, férje, Carlo Ponti után ő is felvette a francia állampolgárságot. Ponti már 1965 óta francia ál­lampolgár volt, csak így tu­dott elválni első feleségétől, és így tudta elvenni Sophiát 1966. április 9-én Sévres-ben, a szé­kesegyházban. Ez az esküvő már Sophia második esküvője volt Pontival, az elsőt még 1957. szeptember 17-én tartot­ták a mexikói Ciudad Juarez városházán. Csakhogy ez az esküvő a börtön árnyékába juttatta Pontit, akit — mivel Itáliában nem fogadták el a Mexikóban kimondott válást — bigámiával kezdték vádol­ni hazájában ... Loren Pontival való kapcso­latában egyébként is az ismét­lés az egyik fő motívum. Meg­ismerkedésük története is egy „ismétlésre” nyúlik vissza: Loren Rómában barátai fel­szólítására elindul élete má­sodik szépségversenyén, és itt látja meg először a zsűritag Carlo Ponti. Később — miután a viharos előzményeket követően — az európai joggyakorlat szerint is „igazi feleség” lett, Loren ön­maga előtt akart bizonyítani, számára az az igazi feleség, aki anya lesz. Az elhatározás kétszer is majdnem az életébe került — de nem adta fel. Egy genfi professzor és egy kis műtét segítségével fiút szült, majd nem sokkal később egy másodikat. Sokan úgy tudják, hogy a Loreno Ponti kapcsolatban kétszer adódott nagyobb vál­ság. Először, mikor Cary Grant — aki két filmben is Sophia partnere volt — feleségül kér­te, s másodszor, amikor im­már negyvenes éveiben egy fiatal énekes vonzásába ke­rült. Azt is mondják, hogy Ponti is kétszer ingott meg Loren oldalán ... Minderről Sophia Lorennek igen határozott véleménye van: „A világ sztárokat akar, és kalandokat meg botrányo­kat sztárjaihoz. Titkom nincs, én filmeket kívánok készíteni. Magánéletem sohasem befo­lyásolhatta filmszínésznői pá­lyámat, a kettőt mindig éle­sen elkülönítettem. Ami Carló­­val való kapcsolatomat illeti, Ponti meg én elválaszthatat­lanok vagyunk, és ha voltak is átmeneti válságaink (ki nem szédült meg, immár majdnem három évtized alatt?), mindig visszataláltunk egymáshoz, és ez bizonyára még inkább így lesz a jövőben is.” Ötévi szünet után, 1982- ben tért vissza az olasz film világába. 1983-ban állt újra kamerák elé az olasz filmvá­rosban, a Cinecittában, A kü­lönleges nap című filmben. Azóta megkezdte és befejezte az Aurora forgatását is — eb­ben nagyobbik fiával, Eduar­dóval játszik együtt. Egy ma­gányosan élő asszonyt alakít, aki, hogy majdnem teljesen vak fia szemműtétjéhez előte­remtse a pénzt, felkerekedik, hogy megkeresse gyermeke dúsgazdag apját. — Számomra Pozzouliból és a Villani-család nyomorából a film jelentette a kiemelke­dést. Életemet a filmnek szen­teltem, miként mások életü­ket a vallásnak szentelik. A magam módján én is apáca vagyok — mondta abban az interjúban, melyet közelgő ötvenedik születésnapja előtt adott. És így folytatta: — Úgy maradtam talpon, hogy nem volt más választásom. Vagy meghódítom a világot, vagy a világ elvet, letapos, visszalök oda, ahonnan elindultam. Az­óta csak filmeket csinálok, és azt hiszem, én csinálom a leg­jobb spaghetti vongolét Itá­liában. Sophia Loren a napokban töltötte be ötvenedik életévét. FENYVES GYÖRGY Útban a börtönbe, 1977-ben ... (FOTÓ: MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT) S­ophia Loren-titok kerestetik 1983 tavaszán, Cannes-ban Eduardóval az Aurora egyik jelenetében ... ElESEBEEa 3. A de — Hogy van megelégedve elhe­lyezésével, Krammer főhadnagy úr — kérdezte Müller, amikor be­lépett az ajtón, s a választ meg sem várva folytatta. — Úgy gon­doltam, mielőtt reggel munkába állna, tájékoztatom néhány do­logról. Mint most már tudja, ez a kikötő és javítódokk formálisan elvesztette jelentőségét az Ang­liával kapcsolatos stratégiai ter­veink tekintetében. Valójában itt rendkívül fontos javítási mun­kák folynak. A szövetségesek fel­derítése nem is gondol arra, hogy ebben a leépített kikötőben mi a való helyzet.. . Maga nagyon jó­kor érkezett, nagyon nagy szük­ségünk van kiválóan képzett ha­jómérnökökre. Dönitz tenger­nagy parancsa, hogy a hajók a lehető legrövidebb időt töltsék a kikötőkben. Az Egyesült Államok­ra is kiterjesztendő tengeralatt­járó-háborúnak a nyugat-fran­ciaországi támaszpontokra épül ugyan a tervekben, ám ennek a kikötőnek éppen a távolság és viszonylagos rejtettség adja meg a fontosságát. Sajnos, a javítások igen sokszor elhúzódnak. Meg kell gyorsítani a munkát. Ebben önre is nagy feladat hárul. Tudja, ki lesz a főnöke ... — Igen, tudom, Kampfer fő­mérnök úr. — Rendes ember, kissé talán liberális a munkásokkal szemben. Ezek a lengyelek lusta nép, na­gyon kell a serkentés . . . Egyéb­ként, jó kis szobája van — né­zett körül Müller. — Bár az első emeletiek a tengerpartra néző ol­dalon, mintha jobbak lennének. Nem is tudja, milyen örömöt szerzett választásával a két ka­merádnak. Nna, jó, nem zava­rom tovább, pihenjen. Kezet nyújtott. — Hagyja csak — intette le a karját tisztelgésre lendíteni aka­ró főhadnagyot. — Csak semmi formaság. A szív a lényeg, ami belül van. És jó munkát, sok si­kert kívánok. Krammer a becsukódott ajtót nézte. Miért ez a nagy fontos­kodás Müller részéről? A vas­kereszt iránti tisztelet? Vagy tényleg bajok vannak a javító­dokkokban és most tőle várják ... Bezárta az ajtót, azután a für­dőszobába ment, lezuhanyzott. A

Next