Ország-Világ, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-22 / 21. szám
szabonsorsok Jó néhány éve alaposan megdöbbentem egykori, Dózsa György úti iskolám vaskerítésénél állva. Két perccel azelőtt mondtam a mellettem bandukoló zsenge korú fiamnak, hogy megmutatom az iskolát s az udvarán a Kisdobos szobrot, amelyet úttörőcsapatunk annak idején — 1948-ban vagy 1949-ben — kiváló eredményei jutalmául kapott. Kedves szobor volt, dobra ütő 48-as kisdobos, előrelépő pózban. Az utcáról mindenki láthatta a vasrácsos kerítésen át. Nem folytatom az iskola ahelyén, de a szobor eltűnt az udvarról. Álltunk ott, csalódottan. Később telefonon nyomoztam a XIV. Kerületi Tanácsnál a „szobrom” után. Ha jól emlékszem, a Kisdobos egy pakkba került, de hogy mitért, arra nem kaptam pontos választ. * A szobroknak is életük, sorsuk van, mint az embereknek. Születnek, öregszenek, meg is halhatnak. Életük során néha költözködnek, olykor mellőzik őket egy ideig, megsérülnek a háborúban s gondozásra, törődésre szorulnak, akárcsak az emberek. És történetük, életrajzuk van. Nézzük például, hogy az Yibl Miklóst ábrázoló szoborról mit ír a Budapest műemlékei című kötet: „Története: 1891-ben, Yibl Miklós halála után a Magyar Mérnök- és Építészegylet bizottságot alakított a XIX. század nagy építésze szobrának felállítására. A bizottság által indított gyűjtés 1894-ben fejeződött be, amikor a szükséges összeg birtokában pályázatot írtak ki a szobor elkészítésére. A hét résztvevő közüla bizottság Mayer Edének ítélte az első díjat s őt bízta meg a kivitellel. A szobor 1896 őszére készült és s ugyanezen év szeptember 8-án leplezték le. Talapzatát Czigler Győző tervezte.” Ezután a szobor részletes leírása következik, amely a talapzattól a feliratig mindenre kitér. Mindezt példának szántuk arra, hogyan kell közelíteni olyan történeti és művészeti értékhez, mint amilyen egy szobor. * A Budapesti Városszépítő Egyesület keretei között értő és rajongó fővárosi lakosok munkálkodnak azért, hogy minden, ami építészeti vagy művészeti emlék (és érték), napvilágra kerüljön, megmaradjon és meglelje — esetleg új —méltó helyét. Tévedés ne essék: a városszépítők nem a változatlanság, a mozdulatlanság őrei; éppen a változó körülmények — átépítés, szanálás, új városrészek kialakulása közepette szeretnék széles körű társadalmi közreműködéssel elérni azt, hogy mindig a legjobb megoldásé legyen a pálma, és értékek ne vesszenek el. A Városszépítő Egyesület tagjai közül többen most a budapesti szobrokkal foglalkoznak. Az egyesület társadalmi szervezet, és nem döntési, „csupán” javaslattevő joggal bír — ez azonban nem kevés. Példa erre Erzsébet királyné szobrának révbe jutása is, amely körül sikerrel bábáskodtak. A királyné szobra — Zala György alkotása — az egykori Eskü téren (a mai Március 15. téren) állt. Később, környezetváltozás miatt, „megjárta” a Kiscelli Múzeumot és Tápiósülyt... Most újra Budapesten állítják majd fel, a Erzsébet híd budai hídfőjénél, a Döbrentei tér kis parkjában. Rajna György, a Városszépítő Egyesület tagja, aki a felállítás helyére vonatkozó javaslatot tette, szerényen, de látható örömmel nyugtázza a döntést. Rajna Györgytől kérdeztük: vajon sok-e fővárosunkban az elfelejtett, kallódó szobor ? — A kallódás alatt nem azt értjük, hogy a szobor, mondjuk, hever a szeméten, és senki nem tud róla. Szerintünk kallódik az a szobor is, amelyik történeti, esztétikai vagy egyéb szempontból nincs a megfelelő helyen. Például: Antal Károly Julián és Gergely című szobra eredetileg a Halászbástyán állt. Háborús sérülés, javítás és várakozás után a Hilton-szálló zárt területére került, ahol csak igen kevesen láthatják. Régen közel lehetett menni a szoborhoz, s rajta a szöveg hat nyelven volt olvasható. Szerintünk indokolt lenne újra közkinccsé tenni ezt az alkotást. Furcsa sorsra jutott az egykori Hangli előtti köztéri kútról az Ürgeöntő gyerekek című szobor is: ma a Dagály strandon áll, és törülközőket, fürdőnadrágokat aggatnak rá. Azután: a Kálvin téri, híres, régi Danubius kút három éppen maradt nőalakjának egyike a Kálvin tér 9-es Erzsébet királyné szobra lassan révbe jut Julián és Gergely szobra a Hilton-szálló kertjében - rács mögött Szent György — a Budapest Galéria Lajos utcai raktárában Ürgeöntők — a Dagály strandon