Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-21 / 34. szám

AZ M5-ÖS ELSŐ SZAKASZÁN — Mennyi idő kell har­minc kilométernyi autópá­lya megépítéséhez? — Az attól függ, van-e rá pénz, van-e elegendő gép, van-e jól képzett szakembergárda. — Tegyük fel, együtt van minden. Akkor? — Akkor hat hónap un­tig elegendő! Tóth Ferenc, az Aszfalt­útépítő Vállalat fiatal mérnöke, az M5-ös autó­pálya építkezésének egyik vezetője nem tréfál. Ka­pásból sorolja: a világon hány helyen épült már ilyen rekordgyorsasággal főközlekedési út. Nálunk persze más a helyzet. Egy-egy harminc kilométeres szakasz elké­szítéséhez évekre van szükség. Mert hiányzik a legfontosabb: a pénz. Az M5-öS építéséhez ép­pen hét évvel ezelőtt vo­nultak fel az első munka­gépek, óriásmarkolók, földgyaluk és útegyenge­­tők, hogy elkezdjék az ala­pozást. A környék lakossága ke­serűen nyugtázta — az autósok népes tábora vi­szont kitörő örömmel fo­gadta — akkoriban ezt a hírt. Hogyne örültek vol­na, hiszen a megnöveke­dett gépkocsiforgalmat nem győzte már a régi keskeny országút Buda­pest—Kecskemét—Szeged között. Már az edzett idegzetű autósok is hideg­lelősen ültek volán mö­gé, mert rémítette őket az időt, benzint, idegeket emésztő araszolgatás. Aztán — ahogy múltak az évek — csöndesedett az autósok lelkesedése, meg­csappant az M5-ösbe ve­tett hitük. Mert egyre ké­sőbbre, egyre távolabbra tolódott az átadási határ­idő, s mind kisebbre zsu­gorodott a tervezett útsza­kasz. (Nem a mérnökök, technikusok, szakmunká­sok szorgalmával volt a baj: ők teljes erőbedobás­sal dolgoztak, ha volt mi­ből. Csakhogy a népgazda­ságnak nem mindig sike­rült innen-onnan lecsípni valamicskét az útépítés költségeire.) — Kezdetben azt re­méltük, hogy a tervidő­szak végére elérünk Kecs­kemétig. Ma már annak is örülünk, hogy legalább Örkényig átadhatjuk a pálya bal oldalát ez év no­vember elején — mond­ja az építésvezető. — Ez a határidő most már véglegesnek tekinthe­tő? — Ha az idő továbbra is ilyen kegyes marad hozzánk, akkor igazán semmi akadálya annak, hogy betartsuk ígéretün­ket. Az aszfaltozó gépsor már majdnem Örkény határában jár, naponta ezer-ezerötszáz méter vég­leges burkolatot hagyva maga mögött. És — emeli föl a hangját titokzato­san —, épp a napokban kaptuk a hírt: megvan a pénz a jobb pálya burko­lására is. Igaz, csak Ócsáig, de ilyen stinséges idők­ben ez is nagy öröm, ne­künk is, az autósoknak is. (V. G.) Harminc kilométtm­ál Föl sincs út, le sincs út még a Budapest határában elkészült fölüljárón 2­1 ORSZÁG-VILÁG

Next