Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-21 / 34. szám

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!!? Néhány hete megjelent olvasólevelünkhöz sorra érkeznek a hozzászólások. Most első alkalommal itt, szokásos sportoldalunkon adunk helyet a vitaleve­leknek, hiszen mi fontosabb sporttéma, mint a tömegek sportolása, testedzése. Egészséges életmód­érdekeltséget! Az Ország-Világ ez évi 31. számában megjelent Ne­mesfalvi Károly: Egy ki­csi mozgás mindenkinek kell!!? című cikkéhez, me­lyet a szerkesztőség vitá­ra bocsátott, az alábbiak­ban szeretnénk hozzászól­ni. Mint egészségnevelés­sel is foglalkozó orvos mondom el tapasztalato­mat és meglátásomat eb­ben a kérdésben. „Szép az, ami érdek nél­kül tetszik” — de azt hi­szem a szépség, a szere­lem, a barátság és a szülői nevelésen kívül az ember minden mást érdekből tesz, vagy bizonyos érde­keltségi tényezők hatására alakítja magatartását. Idealisztikusnak kell tar­tani minden olyan szem­léletet, követelményt is, ami azt hirdeti, hogy ön­célúan is lehet, sőt kell is az egészségünket, mun­kaképességünket védeni. Ehhez nem elegendő az egyéni akarat, légüres tér­ben nincsen akarat sem, mert nincsen cél sem. A megfelelő propaganda is eredménytelen lesz. Az emberek a saját egészségükkel, munkaké­pességükkel is csak akkor törődnek, ha az egészsé­ges életmód — érdekükké válik! A legfőbb emberi érték — az egészség, de mihez viszonyítva az? Ha veszíteni valónk származ­na a nem megfelelő élet­módból adódó káros ha­tások­, betegségek miatt — például az alkoholizmus­ból — érték lenne egész­ségünk ! Amikor Lükur­­gosz spártai uralkodó el­rendelte a kötelező tornát, nem tehette meg senki, hogy ennek a rendeletnek ne tegyen eleget! Ez a „nem tehette meg” — le­hetett spártai „nemzeti ideológia”, de mindenkép­pen érdekeltség volt! Igen helyesen veti fel a levélíró: „A felszabadu­lást követő évtizedben is szerény tárgyi feltételek mellett sportoltunk. És milyen remek eredménye­ket értünk el! Ezért nem szabad mindig, mindent az anyagi és tárgyi feltéte­lek hiányosságaira vissza­vezetni! Inkább valljuk be, hogy tunyák va­gyunk ...” Nem hiszek az idealisztikus, csak tudati érdekeltségben! Nem is ál­talánosan emberi ez a kö­vetelmény. Nem lehet az egész társadalmat úgy ke­zelni, mintha minden tag­ja — megszállott, fanati­kus, próféta lenne! Akik reggeltől-estig csak szel­lemi vagyont, kultúrát halmoznának, és nem vágynak saját házra, autó­ra. Ez a feszített munka­tempó, a rohanó élet be­táplálása társadalmunk­ban sem helyes, ellentétes a szabadidő lehetőségével. Hol van feszített munka? Az öt munkanapon a munkahelyen, vagy szom­bat-vasárnap (péntek dél­után) — odahaza? Ha öt napon át dolgoznánk fe­szítetten, a hétvégét pedig valóban pihenésre, kultu­­rálódásra, sportolásra fordítanánk, nem lenné­nek mozgásproblémáink. Igaz, ehhez az kellene, hogy az ÁLSZEK-nél — Állami Szektor — más­ként keresnénk, hogy­­ne kelljen MASZEK terüle­ten is dolgoznunk. Na­gyobb beleszólást is kelle­ne adnunk a munkaadók­nak abban, hogy rákény­­szerítsenek bennünket az egészségesebb életmódra. Válogathatna a munka­adó, előnyben részesíthet­né az egészségesebb mun­kaerőt! Anyagi és erkölcsi megbecsülésben egyaránt! Ha már egy kis horpadást találunk az átvételre vá­ró új kocsinkon, követel­jük, mert jogosnak tart­juk, hogy olcsóbban kap­juk meg, vagy át sem vesszük. Ki vesz a vásár­ban sánta lovat hibátlan ló árában? Senki! Igazsá­gosnak tartjuk, hogy a csenevészebb gyümölcsöt is olcsóbban kapjuk meg. Csak a munkaerő egész­ségi állapotában nem dif­ferenciálhatunk a bérezést illetően?! Természetesen az objektív betegségekről az egyén nem tehet, őt ezért hátrányba hozni nem lenne humánus. Ámde az egészségtelen életmód okozta „betegségek” — az alkoholizmus stb. — ese­teiben sincsen módunk a differenciálásra. Napi hatvan cigarettát szívok, ebbe ne szóljon be­le senki, ez egyéni jog! És az milyen jog, hogy tü­dőtágulással Kékestetőn ingyen kell ellátni a nagy dohányzási szabadságot követelőket? Ám ha az ilyen életstílusomból ere­dően hátrányom származ­na, már meggondolnám, hogy mennyi cigarettát szívjak, és nagyon odafi­gyelnék az egészséges élet­módot hirdető orvosra, egészségügyünkre! „Régen” ha a MÁV-hoz valaki csak krampácsoló­­nak akart jönni, környe­zettanulmányt végeztek nála. Ha az ittasság ténye fennállt — már nem is al­kalmazták. Nem ivott — mert nagyon féltette azt az állást! Nézzük meg, hogy ez az elv, hogyan érvénye­sülhet a MÁV-nál — ma? Természetesen nem a MÁV a hibás! Érdemes ezek után egészséges életmódot foly­tatni? Miért? Benne van az Alkotmányban a mun­kához való jog. Bár ez a „jog” is kezd átalakulni, olyan „csak munkahellyé”, ahol alig kell dolgozni, és ennek ellenére jól fizet­nek. Ingyen van az egész­ségügyi ellátás, olyan szo­ciális rendszerünk van, ahol az alkoholistákat már-már babusgatjuk stb. Ezek után azt szeret­nénk, ha tornáznának is fiataljaink? Miért? Mifé­le érdekeltségből? Dr. Frenkl Róbert: Erős és egészséges-e­­a mai ifjú­ság? c. cikkében, az Élet és Tudomány ez évi 31. számában ezt írja: „...az ifjúság életében az urba­­nizált életmódnak talán legnagyobb negatívuma a mozgáshiány. Ezért nem lesznek ... erősek, edzet­tek, ellenállóképesek! Miért legyenek? Valami káruk származna belőle? Mindig lesz annyi egész­séges, „öntudatos” aki megkeresi számukra a be­tevő falatot. Egyre kisebb falatot, de a falatot. Hagy­junk már fel a „szeretnék” álmodozással, legyünk realisták, az életből indul­junk ki, és akkor majd tovább tudunk lépni ezen a területen is. A nemrég meghalt dr. Bágyoni Attila mondotta: „Másként kellene élnünk!” Másként bizony. De egy egyenletesen mozgó test, ha kívülről nem hat rá erő, nem fogja, nem tudja pályáját megváltoztatni, nem tud másként halad­ni! Dr. Veress Sándor, Szeged Kocogjunk naponta fél órát! Az orvostudomány fölvá­zolta azokat a szimptómá­­kat, amelyek az infarktus leggyakoribb kiváltói le­hetnek. Ezeket nevezik rizikófaktoroknak. A gya­korlat tanúsága szerint szinte biztosan előre je­lezhető az infarktus be­következése, ha valakinek túl sok koleszterin van a vérében, ha huzamos időn át átlagon felüli fizikai vagy idegi megterhelésnek teszi ki magát, ha magas a vérnyomása, dohányzik, ha cukorbeteg, ha elhízott, vagy ha keveset mozog. Ez utóbbi faktor arra hívja fel a figyelmet, hogy egy kicsi mozgás való­ban mindenkinek kell! Nem beszélve arról, hogy az egyes faktorok jó része nem független egymástól. Például a vér koleszterin­­tartalmának növekedése nemcsak az elhízásnak, hanem a mozgáshiánynak is tulajdonítható; emellett az elhízás sem kizárólag a mértéktelen táplálkozás függvénye, hanem a túl­zott testi gyarapodáshoz a mozgáshiánynak is jócs­kán köze lehet. Gyakran képezi vita tár­gyát az eltérő mozgás­igény. Többen azt tartják, hogy a fizikai munkát vég­ző ember munkaköri fel­adatainak ellátása közben kielégíti mozgásigényét, éppen ezért miért kelle­ne ehhez még tornagya­korlatokat végeznie. Van ebben részigazság, ám a rendszeres, a test minden részére kiterjedő, annak erősítését szolgáló testne­velési mechanizmus a fi­zikailag megterhelt embe­rek testedzésétől sem le­het idegen. Kétségtelen, legnagyobb veszélynek az ülőmunkával foglalkozók vannak kitéve. Az olya­nokra gondolok, akik na­ponta jóformán csak any­­nyit mozognak, amíg a járművükbe ülnek; ottho­nukból a munkahelyre, s vissza járművön közle­kednek. Munkaidejük egé­szét vagy tetemes részét íróasztal mellett ülve töl­tik el. Az ilyen mozgás­szegényen tevékenykedők vérkoleszterinje erősen felhalmozódik, emellett többségük az évek során tetemes súlyfeleslegre tesz szert, s egyre romló köz­érzettel és az infarktus árnyékában dolgozik. Ezt elkerülendő üzlet­­mód javításának szándé­kával társadalmilag hasz­nos lenne az életkortól függően tíz perctől fél óráig tartó kocogás na­ponta. Az efféle megoldás elfogadásához gyermek­kortól kezdődő neveléssel kellene hozzászoktatni a leendő felnőtteket. Mert mostanság a legtöbb em­ber (miként a vitaindító írás szerzője utalt rá) lusta és trehány a mozgásra. Szívesen elnézegeti társai mozgását, sportolását, tor­nagyakorlatait, ám ő ma­ga kényelmességénél fog­va szinte irtózik az eseti vagy a rendszeres tested­zéstől. Persze vannak a tornászás mellett egyéb gyakorlati módok, sőt hob­bik, amelyeknek aktív hó­dolói stabilizálhatják egészséges életmódjukat, tartósíthatják állóképes­ségüket. Közébük tartozik a vadászat, sőt némely te­kintetben a horgászás is. Az efféle foglalatoskodás aktív pihenést nyújtó el­foglaltságnak tekinthető, amely a természeti szépsé­gek tiszteletére, élvezeté­re, az ember és a termé­szet kiteljesedett lényeg­egységének jobb megérté­sére is megtanít. E hob­bik gyengesége azonban éppen az, ami a szisztema­tikus testedzésnek erőssé­ge. Hiányzik a rendszeres­ség, a folyamatosság és az életkorhoz, fizikai erőnlét­hez való igazodás lehető­sége. Erre tekintettel úgy látom, az egyéb hobbik csak átmenetileg helyette­síthetik a rendszeres test­edzéseket, véglegesen azonban nem pótolják. Számos hobbinak tartott elfoglaltság voltaképpen kemény fizikai megterhe­lés, ami csak fáradtságot vált ki, azonban nemigen jelent felüdülést. Ennek ellenére sokan ezzel vélik pótszerezni testedzésüket. Ki ne ismerné például a hobbi-kert, a hobbi-föld, a hobbi-szőlő fogalmakat, amelyek munkahelyi el­foglaltság melletti műve­lése nem kifejezetten a testedzést szolgálja, mint hasznos foglalatoskodás, sokkal inkább a további anyagi gyarapodást moz­dítja elő. Sok ember szá­mára az ilyen — erőn fe­lüli — hobbi akadályozza meg nemcsak a rendsze­res egészséges testkultúra alakítását, hanem a csa­ládi harmónia megterem­tését, fenntartását, a szü­lői státusból következő elemi kötelezettségei telje­sítését. Dr. Südi Bertalan Jánoshalma

Next