Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-21 / 34. szám
Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!!? Néhány hete megjelent olvasólevelünkhöz sorra érkeznek a hozzászólások. Most első alkalommal itt, szokásos sportoldalunkon adunk helyet a vitaleveleknek, hiszen mi fontosabb sporttéma, mint a tömegek sportolása, testedzése. Egészséges életmódérdekeltséget! Az Ország-Világ ez évi 31. számában megjelent Nemesfalvi Károly: Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!!? című cikkéhez, melyet a szerkesztőség vitára bocsátott, az alábbiakban szeretnénk hozzászólni. Mint egészségneveléssel is foglalkozó orvos mondom el tapasztalatomat és meglátásomat ebben a kérdésben. „Szép az, ami érdek nélkül tetszik” — de azt hiszem a szépség, a szerelem, a barátság és a szülői nevelésen kívül az ember minden mást érdekből tesz, vagy bizonyos érdekeltségi tényezők hatására alakítja magatartását. Idealisztikusnak kell tartani minden olyan szemléletet, követelményt is, ami azt hirdeti, hogy öncélúan is lehet, sőt kell is az egészségünket, munkaképességünket védeni. Ehhez nem elegendő az egyéni akarat, légüres térben nincsen akarat sem, mert nincsen cél sem. A megfelelő propaganda is eredménytelen lesz. Az emberek a saját egészségükkel, munkaképességükkel is csak akkor törődnek, ha az egészséges életmód — érdekükké válik! A legfőbb emberi érték — az egészség, de mihez viszonyítva az? Ha veszíteni valónk származna a nem megfelelő életmódból adódó káros hatások, betegségek miatt — például az alkoholizmusból — érték lenne egészségünk ! Amikor Lükurgosz spártai uralkodó elrendelte a kötelező tornát, nem tehette meg senki, hogy ennek a rendeletnek ne tegyen eleget! Ez a „nem tehette meg” — lehetett spártai „nemzeti ideológia”, de mindenképpen érdekeltség volt! Igen helyesen veti fel a levélíró: „A felszabadulást követő évtizedben is szerény tárgyi feltételek mellett sportoltunk. És milyen remek eredményeket értünk el! Ezért nem szabad mindig, mindent az anyagi és tárgyi feltételek hiányosságaira visszavezetni! Inkább valljuk be, hogy tunyák vagyunk ...” Nem hiszek az idealisztikus, csak tudati érdekeltségben! Nem is általánosan emberi ez a követelmény. Nem lehet az egész társadalmat úgy kezelni, mintha minden tagja — megszállott, fanatikus, próféta lenne! Akik reggeltől-estig csak szellemi vagyont, kultúrát halmoznának, és nem vágynak saját házra, autóra. Ez a feszített munkatempó, a rohanó élet betáplálása társadalmunkban sem helyes, ellentétes a szabadidő lehetőségével. Hol van feszített munka? Az öt munkanapon a munkahelyen, vagy szombat-vasárnap (péntek délután) — odahaza? Ha öt napon át dolgoznánk feszítetten, a hétvégét pedig valóban pihenésre, kulturálódásra, sportolásra fordítanánk, nem lennének mozgásproblémáink. Igaz, ehhez az kellene, hogy az ÁLSZEK-nél — Állami Szektor — másként keresnénk, hogyne kelljen MASZEK területen is dolgoznunk. Nagyobb beleszólást is kellene adnunk a munkaadóknak abban, hogy rákényszerítsenek bennünket az egészségesebb életmódra. Válogathatna a munkaadó, előnyben részesíthetné az egészségesebb munkaerőt! Anyagi és erkölcsi megbecsülésben egyaránt! Ha már egy kis horpadást találunk az átvételre váró új kocsinkon, követeljük, mert jogosnak tartjuk, hogy olcsóbban kapjuk meg, vagy át sem vesszük. Ki vesz a vásárban sánta lovat hibátlan ló árában? Senki! Igazságosnak tartjuk, hogy a csenevészebb gyümölcsöt is olcsóbban kapjuk meg. Csak a munkaerő egészségi állapotában nem differenciálhatunk a bérezést illetően?! Természetesen az objektív betegségekről az egyén nem tehet, őt ezért hátrányba hozni nem lenne humánus. Ámde az egészségtelen életmód okozta „betegségek” — az alkoholizmus stb. — eseteiben sincsen módunk a differenciálásra. Napi hatvan cigarettát szívok, ebbe ne szóljon bele senki, ez egyéni jog! És az milyen jog, hogy tüdőtágulással Kékestetőn ingyen kell ellátni a nagy dohányzási szabadságot követelőket? Ám ha az ilyen életstílusomból eredően hátrányom származna, már meggondolnám, hogy mennyi cigarettát szívjak, és nagyon odafigyelnék az egészséges életmódot hirdető orvosra, egészségügyünkre! „Régen” ha a MÁV-hoz valaki csak krampácsolónak akart jönni, környezettanulmányt végeztek nála. Ha az ittasság ténye fennállt — már nem is alkalmazták. Nem ivott — mert nagyon féltette azt az állást! Nézzük meg, hogy ez az elv, hogyan érvényesülhet a MÁV-nál — ma? Természetesen nem a MÁV a hibás! Érdemes ezek után egészséges életmódot folytatni? Miért? Benne van az Alkotmányban a munkához való jog. Bár ez a „jog” is kezd átalakulni, olyan „csak munkahellyé”, ahol alig kell dolgozni, és ennek ellenére jól fizetnek. Ingyen van az egészségügyi ellátás, olyan szociális rendszerünk van, ahol az alkoholistákat már-már babusgatjuk stb. Ezek után azt szeretnénk, ha tornáznának is fiataljaink? Miért? Miféle érdekeltségből? Dr. Frenkl Róbert: Erős és egészséges-ea mai ifjúság? c. cikkében, az Élet és Tudomány ez évi 31. számában ezt írja: „...az ifjúság életében az urbanizált életmódnak talán legnagyobb negatívuma a mozgáshiány. Ezért nem lesznek ... erősek, edzettek, ellenállóképesek! Miért legyenek? Valami káruk származna belőle? Mindig lesz annyi egészséges, „öntudatos” aki megkeresi számukra a betevő falatot. Egyre kisebb falatot, de a falatot. Hagyjunk már fel a „szeretnék” álmodozással, legyünk realisták, az életből induljunk ki, és akkor majd tovább tudunk lépni ezen a területen is. A nemrég meghalt dr. Bágyoni Attila mondotta: „Másként kellene élnünk!” Másként bizony. De egy egyenletesen mozgó test, ha kívülről nem hat rá erő, nem fogja, nem tudja pályáját megváltoztatni, nem tud másként haladni! Dr. Veress Sándor, Szeged Kocogjunk naponta fél órát! Az orvostudomány fölvázolta azokat a szimptómákat, amelyek az infarktus leggyakoribb kiváltói lehetnek. Ezeket nevezik rizikófaktoroknak. A gyakorlat tanúsága szerint szinte biztosan előre jelezhető az infarktus bekövetkezése, ha valakinek túl sok koleszterin van a vérében, ha huzamos időn át átlagon felüli fizikai vagy idegi megterhelésnek teszi ki magát, ha magas a vérnyomása, dohányzik, ha cukorbeteg, ha elhízott, vagy ha keveset mozog. Ez utóbbi faktor arra hívja fel a figyelmet, hogy egy kicsi mozgás valóban mindenkinek kell! Nem beszélve arról, hogy az egyes faktorok jó része nem független egymástól. Például a vér koleszterintartalmának növekedése nemcsak az elhízásnak, hanem a mozgáshiánynak is tulajdonítható; emellett az elhízás sem kizárólag a mértéktelen táplálkozás függvénye, hanem a túlzott testi gyarapodáshoz a mozgáshiánynak is jócskán köze lehet. Gyakran képezi vita tárgyát az eltérő mozgásigény. Többen azt tartják, hogy a fizikai munkát végző ember munkaköri feladatainak ellátása közben kielégíti mozgásigényét, éppen ezért miért kellene ehhez még tornagyakorlatokat végeznie. Van ebben részigazság, ám a rendszeres, a test minden részére kiterjedő, annak erősítését szolgáló testnevelési mechanizmus a fizikailag megterhelt emberek testedzésétől sem lehet idegen. Kétségtelen, legnagyobb veszélynek az ülőmunkával foglalkozók vannak kitéve. Az olyanokra gondolok, akik naponta jóformán csak anynyit mozognak, amíg a járművükbe ülnek; otthonukból a munkahelyre, s vissza járművön közlekednek. Munkaidejük egészét vagy tetemes részét íróasztal mellett ülve töltik el. Az ilyen mozgásszegényen tevékenykedők vérkoleszterinje erősen felhalmozódik, emellett többségük az évek során tetemes súlyfeleslegre tesz szert, s egyre romló közérzettel és az infarktus árnyékában dolgozik. Ezt elkerülendő üzletmód javításának szándékával társadalmilag hasznos lenne az életkortól függően tíz perctől fél óráig tartó kocogás naponta. Az efféle megoldás elfogadásához gyermekkortól kezdődő neveléssel kellene hozzászoktatni a leendő felnőtteket. Mert mostanság a legtöbb ember (miként a vitaindító írás szerzője utalt rá) lusta és trehány a mozgásra. Szívesen elnézegeti társai mozgását, sportolását, tornagyakorlatait, ám ő maga kényelmességénél fogva szinte irtózik az eseti vagy a rendszeres testedzéstől. Persze vannak a tornászás mellett egyéb gyakorlati módok, sőt hobbik, amelyeknek aktív hódolói stabilizálhatják egészséges életmódjukat, tartósíthatják állóképességüket. Közébük tartozik a vadászat, sőt némely tekintetben a horgászás is. Az efféle foglalatoskodás aktív pihenést nyújtó elfoglaltságnak tekinthető, amely a természeti szépségek tiszteletére, élvezetére, az ember és a természet kiteljesedett lényegegységének jobb megértésére is megtanít. E hobbik gyengesége azonban éppen az, ami a szisztematikus testedzésnek erőssége. Hiányzik a rendszeresség, a folyamatosság és az életkorhoz, fizikai erőnléthez való igazodás lehetősége. Erre tekintettel úgy látom, az egyéb hobbik csak átmenetileg helyettesíthetik a rendszeres testedzéseket, véglegesen azonban nem pótolják. Számos hobbinak tartott elfoglaltság voltaképpen kemény fizikai megterhelés, ami csak fáradtságot vált ki, azonban nemigen jelent felüdülést. Ennek ellenére sokan ezzel vélik pótszerezni testedzésüket. Ki ne ismerné például a hobbi-kert, a hobbi-föld, a hobbi-szőlő fogalmakat, amelyek munkahelyi elfoglaltság melletti művelése nem kifejezetten a testedzést szolgálja, mint hasznos foglalatoskodás, sokkal inkább a további anyagi gyarapodást mozdítja elő. Sok ember számára az ilyen — erőn felüli — hobbi akadályozza meg nemcsak a rendszeres egészséges testkultúra alakítását, hanem a családi harmónia megteremtését, fenntartását, a szülői státusból következő elemi kötelezettségei teljesítését. Dr. Südi Bertalan Jánoshalma