Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-18 / 38. szám

KÉRDEZZ ÉS VÁLASZOLJ! Autóbusz hátsó peronján utazom, mellettem is állnak néhányan. Nem kell hallgatózni ahhoz, hogy halljam, ki mit mond, jó ideje odáig jutottunk a demokratizmusban, hogy ki-ki sajátjának tekinti a közjárműveket. Most éppen egy fiú kérdez valamit hangosan, amire a válasz sablonos közhely: „Aki kíváncsi, hamar megöregszik.” Abban a pillanatban kapaszkodnom kell, ezért oldalra fordulok és meglátom a beszélgetőket. Aki kérdezett, 15 éves forma, aki válaszolt, 12-13 év körüli fiú. Lehet, hogy félig-meddig viccnek szánta, gyerekes évődésnek a kiszólást. De a nevelés hatása akkor is tetten érhető: felnőttek szájából hallotta — akik nem viccnek szánták —, ő pedig, gyerek létére, megjegyezte. Az apró eset a nap további részében nem hagyott nyugodni. Ez a 12-13 éves fiú életkoránál fogva még nem ismerheti az emberiség, a föld és szűkebb hazája történetét olyan részletesen, ami egy emberöltőre elegendő. Nem utazhatott annyit sem itthon, sem külföldön, nem ismerhet anynyi nyelvet . . . Azaz, nem elégíthette ki a kíváncsiságát olyan mértékben, hogy már félnie kell az öregségtől. A kíváncsiság ugyanis más megfogalmazásban érdeklődés, tanulás, ismeretek szerzése, olthatatlan szomjúság az új megismerésére. Ebből a kisfiúból — és jó néhány társából — napjainkban ez a kíváncsiság hiányzik. Azt mondja erre öreg barátom: ne izgasd magad, nem lesz mindenkiből miniszter, tudós. Nem is kell. Ebből a fiúból — jobbik esetben — szakmunkás lesz. No de ahhoz, hogy jó szakmunkás legyen, a hároméves képzés alatt több ezer kérdést kell feltennie önmagában és oktatóinak, vagyis több ezerszer kellene kíváncsivá lennie! Hogy aztán könyvből, tanártól, gyakorlatból választ kapjon rájuk. S ha 17-18 évesen azt hiszi, most már végképp nem kell kíváncsiskodnia, téved. A szakmája — mindegyik szakma — négy-öt évenként változik új anyagok, gépek, technológiák miatt, ehhez meg kell szerezni a megfelelő ismereteket. Aztán elér a felnőttség határához. Családot alapít. A saját otthon teremtéséhez számtalan újabb ismeretre lesz szükség, feleségével, gyerekeivel együtt kell továbbtanulni az életet: pénzt beosztani, vásárolni, főzni, háztartási gépeket kezelni, kisebb javításokat elvégezni, közlekedni, KRESZ-t tanulni, autót vezetni... nyaralásra menni, idegen városokban, országokban eligazodni ... a gyerek betegségeit kiismerni s nem utolsósorban az új generációt nevelni. Amihez elsősorban neki lesz szüksége új ismeretekre. Különben hogyan és mit válaszol a két-három éves gyerek napi több száz kérdésére? Aki még kíváncsi. Vagy elzavarja, hagyd apádat, elég a baja nélküled is? Persze ha ügyes és következetes, akkor sikerül leszoktatni az érdeklődésről úgy, ahogy nyilván őt is leszoktatta szűkebb-tágabb környezete. Panaszoljuk, milyen lesz a jövő nemzedék. Amilyenné köztünk, velünk, általunk nevelődnek. Nem arról van szó, hogy minden gyerek közömbös. De tudjuk — a saját környezetünkből — vannak elegen. Ha rajtam múlna, egy sajátos szellemi mozgalmat indítanék. A legkisebbekkel kezdeném. Talán az lehetne a mozgalom neve: kérdezz és válaszolj! Legyél kíváncsi, és elégítsék ki a kíváncsiságodat. Láncreakció formájában terjednének a kérdések. Ki lehet próbálni. Nem szükséges hozzá állami beruházás. Egy fillérbre se kerül. Csak ki kell nyitni érte a szánkat. SIKIOS LÁSZLÓ 24! ORSZÁG-VILÁG LILIENTHAL JELENTI MOSZKVÁBÓL A játszma folytatódik... Bizton állíthatom, hogy a sakkvilágbajnokság sok évtizedes történetében nem volt ilyen szokatlan és hosszú párbaj, amely most szeptember harmadikétól újra kezdődött Anatolij Karpov és Garri Kaszparov között. Ismeretes, hogy a 48. parti után — amikor a világbajnok öt-háromra vezetett, de a bajnokjelölt nyerte a két utolsó partit — Campomanes, a Nemzetközi Sakk Szövetség elnöke szükségesnek tartotta, hogy megszakítsa a játszmát, mert véleménye szerint a játék folytatása kihathat a két résztvevő egészségére. A sakkvilág — a FIDE elnökének példa nélkül álló döntése alapján — még egy, soron kívüli, kiegészítő meccset kapott, amelyre Moszkvában a híres Csajkovszkij hangversenyteremben kerül sor. Nemcsak azért nevezem híresnek, mert itt már nagyon sok világhíresség fellépett, hanem e terem több kiemelkedő sakkverseny színhelyéül is szolgált. Itt játszott például Botvinnik és Bronstein 1951-ben, Botvinnik és Szmiszlov 1974-ben, továbbá itt került sor Karpov és Korcsnoj zárómeccsének néhány partijára. Ez végül is világbajnoki mérkőzésnek bizonyult, mert az amerikai Robert Fischer lemondott arról, hogy megvédje címét a kihívó Karpov ellen. Teljesen világos, hogy a maratoni meccs után mindkét résztvevőnek pihenésre volt szüksége, de nem sokkal később már ismét asztalhoz ültek. Karpov első helyet ért el Amszterdamban, olyan tapasztalt nagymestereket előzött meg, mint a holland Timman, az angol Miles, ezenkívül még néhány hazai és külföldi turnén is részt vett. Ha meg akarta mutatni a sakkvilágnak és vetélytársának, hogy teljes erőbedobással tud játszani, akkor el kell ismerni, hogy ez ragyogóan sikerült neki. Ami Kaszparovot illeti, nagyszerű stílusban győzött le két igen erős nagymestert, Hübnert (4,5: 1,5) és Andersont (4:2). Amikor megkérdezték Hübnertől, hogy „sikerült” ilyen nagy vereséget szenvednie, a következő érdekes beszélgetésre került sor: A tudósító kérdése: Lehet, hogy nem sikerült jól felkészülnie a meccsre? Hübner: A reggelinél Aljechin játszmáit tanulmányoztam, ebédnél pedig Botvinnik könyveit. — Magyarázza meg, miről van szó? — Sajnos, diétáztam és nem vacsoráztam ... Ehhez csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy ha Hübnernek farkasétvágya van, és két reggelit, ebédet és vacsorát eszik, az eredmény akkor is ez lett volna. Bátortalan előrejelzés Nem nagyon szeretem az előrejelzéseket, de az előző összecsapás eredményei alapján elmondom feltevéseimet. Jóllehet a huszonkét éves Kaszparov tizenkét évvel fiatalabb Karpovnál, ebből nem vonhatunk le olyan következtetést, mintha fölényben lenne a korát illetően, sőt inkább fordítva. (Mihail Botvinnik például úgy véli, hogy a sakkozó virágkorát harminchét éves korban éri el. Ezt akkor mondta, amikor a világbajnokságért vívott meccseket huszonnégy partira korlátozták. Ne felejtsük el, a mostani játékot is ilyen formában rendezik meg.) A világbajnok a mostani első meccs után nyíltan elismerte, hogy vetélytársa felülmúlta a megnyitásokban. Kaszparov jelenleg vitathatatlanul a legjobb szakértője ennek. Nem kell bizonygatni, hogy a megnyitásban szerzett fölény nemcsak tisztán sakkelőnyt jelent, hanem a saját erőbe vetett hitet is erősíti. Természetesen a világbajnok arra törekedett, hogy a minimumra csökkentse vetélytársa előnyét. Karpov az első párbajban alábecsülte vetélytársa erejét. Világos, hogy most már nem fog törekedni a maximális program megvalósítására, s megelégszik a döntetlennel, ami a meccs feltételei szerint biztosítja neki a bajnoki koronát. (Sőt, Karpovnak vereség esetén joga van a revansra.) Ami Kaszparovot illeti, az első meccs kezdete megmutatta neki, milyen veszélyes túlértékelni a saját erejét, s nyíltan rátámadni az ellenfélre, aki képes kitartóan és szívósan védekezni. Ezért nem kételkedem abban, hogy Kaszparov most nem lépi túl a veszélyes kockázat határát.