Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-25 / 39. szám
Az ember, akkel szemben ülök, csendes, szerény. Olyan szerény, hogy szinte már feltűnő, ránéztében, aligha gondolná bárki is, hogy az egyik legkiválóbb magyar sportorvos. Pedig nem álruhaként, nem is valamiféle mesterkélt, de lényegében hivalkodó magatartási formaként „viseli” ezt a mezt, dr. Eiben Ernőnek egyszerűen ilyen az egyénisége. Két idős, közmegbecsülésnek örvendő, nagynevű sportember hívta fel a figyelmet rá: Kárpáti Károly olimpiai bajnok, kétszeres Európa-bajnok egykori birkózó, és dr. Papp László olimpiai ezüstérmes, kétszeres Európabajnok birkózó, az FTC jogtanácsosa, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnöke. — Ha valakiről, dr. Eibenről érdemes lenne írni — mondta Kárpáti Károly —, hiszen sok neves sportolónak adta vissza sérülése után az egészségét, sőt a lehetőséget arra, hogy újabb nemzetközi sikereket érjen el. — Nemcsak a birkózók orvosa — tette hozzá dr. Papp László —, hanem az atlétáké, a súlyemelőké, az evezősöké, az asztaliteniszezőké és minden sérülést szenvedő sportolóé. Olyan világ- és olimpiai bajnokok további győzelmeit tette lehetővé a műtéteivel, mint például Varga János, Bacakó Péter, Jónyer István ... Dr. Eiben Ernő nem szívesen beszél magáról, szinte harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót. — Erdélyben születtem. Gyergyószentmiklóson jártam gimnáziumba, majd Kolozsvárott, Marosvásárhelyt, végül Budapesten folytattam tanulmányaimat. Az orvosegyetemet úgy végeztem el, hogy mellette orvosírnokként dolgoztam az elmegyógyintézetben. Diákkorom óta sportoltam: labdarúgást, kézilabdát, röplabdát és asztaliteniszt. Mindig szerettem, ma is szeretem a sportot és eszem nyílása óta sportorvos, sportsebész kívántam lenni. A hivatás titkaiba kiváló szakember vezetett be, dr. Dániel Elemér egyetemi tanár, ortopéd, hasi sebész és traumatológus. Vele kerültem 1951-ben az akkor alakult Sportkórházba; itt kezdtem orvosi hivatásom gyakorlását, és itt dolgozom harminchárom év óta. Azt már nem ő, más mondja el, hogy közben kétszer tüntették ki a Sport Érdemérem ezüst fokozatával, öt éve pedig a Kiváló Orvos kitüntető címet adományozták neki. S róla, az emberről, az orvosról képet is mások, kollégái rajzolják. Dr. Massányi Lajos, osztályvezető főorvos: — Osztályunk országos jellegű, működési körét tekintve egyedülálló, kifejezetten sportsebészettel foglalkozunk. Dr. Eiben mindig kiváló társam volt, eredményeinknek nagy mértékben részese. Munkaszeretete és munkabírása óriási. Néhány éve szívinfarktust kapott, a klinikai halálból hozták vissza, de azóta is lankadatlan szorgalommal operál. Bármilyen hihetetlen, de miatta, az ő védelmében kellett olyan intézkedést hoznom, hogy napi három műtétnél többet egy orvos sem végezhet osztályunkon. Dr. Árky Nándor igazgató főorvos : — Dr. Eiben egyik legtekintélyesebb orvosa intézetünknek. Tekintélye túlnőtt a határainkon: évtizedeken át volt a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség Orvosi Bizottságának elnöke. Mint ember? Jómagam 1954-ben kerültem a Sportkórházba sebészként, évekig együtt dolgoztam vele, mindig segítőkész volt, sokat köszönhetek neki. Mint az intézet igazgató főorvosa is folyamatosan tapasztalom, hogy szívesen segít fiatal kollégáinknak, bármelyikük, bármikor számíthat reá. Mint orvos? Voltaképpen mindent elért, amit egy igazi orvos elérhet: betegei szeretik, tisztelik, vissza-visszajárnak hozzá nemcsak gondjaikkal, hanem látogatóként is, s hozzá küldik szeretteiket és barátaikat. Mellesleg véleményem szerint, dr. Eiben ennél többre soha nem is vágyott. Jól jelzi ezt, hogy az osztályvezető főorvosi posztot az itt töltött harminchárom év alatt egyszer sem pályázta meg. Úgy vélem, ez is hozzátartozik mind emberi, mind orvosi fotográfiájához. . Dr. Pucsok József címzetes egyetemi tanár, tudományos igazgató: — Hét éve töltöm be az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet, közismertebb nevén a Sportkórház tudományos igazgatói tisztét. Amikor idekerültem, mindjárt megragadott az a szenvedélyes érdeklődés, amelyet Eiben doktor minden orvosi tudományos eredmény iránt tanúsított, s hogy ő maga is állandóan kutatott. Eiben doktor alkotta meg az első magyar aktroskópot, a térdízületbe vagy más ízületbe betekintést nyújtó műszert. Ez annak idején hazai körülményeink között újdonság, méghozzá rendkívül hasznos újdonság volt. A folytonos kutatás, az alkotni vágyás szenvedélye mellett szuggesztív, jó előadó, kitűnő oktató is. Jelentősnek tartom a fiatal szakorvosok nevelésében végzett tevékenységét. Jellemzésül hadd mondjam el, hogy a sportsebészeti osztály tízéves fennállása alkalmából megtartott tudományos ülésen fiatal sportsebészeink egymás után fejtették ki, hogy milyen sokat köszönhetnek Eiben doktornak. Orvosi és tudományos érdeklődése elsősorban a mozgás Az osztályvezető főorvos szervrendszer betegségeinek operatív megoldására, ezen belül a térd és a szalagok, az izomrendszer sérüléseinek, elváltozásainak műtéti gyógyítására terjedt ki. E szakterületen ő hazánkban egyedülálló, mind műtéteinek több ezres számát, mind eredményeit tekintve. Tudni kell, hogy a térdsérülés veszélye a legtöbb sportágban igen nagyarányú. Eiben doktor a sport eredetű sérülések ellátásában, gyógyításában szó szerint iskolát teremtett. A kép teljessége kedvéért azt is el kell mondanom: baj, hogy ebből a példátlan tapasztalatanyagból sosem született tudományos értekezés. Emiatt magamat is, intézetünk valamennyi vezetőjét is hibáztatom, nem lett volna szabad hagynunk, hogy ezt a tevékenységet, akár túlzott szerénységből, akár más okból elhanyagolja. Voltaképpen nehéz bármit is hozzátenni az elhangzottakhoz. Talán így is sikerült — betegei, tisztelői, kollégái segítségével — megrajzolni egy rendkívüli egyéniség, egy hivatásának élő orvos, egy iskolateremtő sportsebész arcképét. Dr. Eiben Ernő hatvankét éves. Életének egyetlen célja volt, s egyetlen célja, értelme ma is, hogy operálhasson, gyógyíthasson, segíthessen az embereken. Különösen a sportolókon, akiket kiváltságosan szeret. SZABÓ MIKLÓS A műtét feszültséggel teli percei FOTÓ: SZÁNTÓ TAMÁS Papp Laci térde is ropog?