Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-02 / 40. szám

ElESZESt AZ ÁLDOZAT _ KÉT GYERMEK Rimóczi Sándor alezredes, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapi­tányság alosztályvezetője két olyan bűnügyibe engedett bepillantást, me­lyekről már elöljáróban is elmondható, hogy elkövetőik ördögi tettet hajtottak végre. ★ Géza sorsával ismerteti meg elsőként, aki egyhónapos és kétnapos volt, ami­kor az édesanyja halálra szánta ... Farkas Géza tizenhat éves volt, ami­kor megismerte a tizenegy éves O. Izol­dát. Em­ődön találkoztak, ahol a fiatal­ember a nagyanyját, a kislány pedig az édesanyját kereste fel. A szerelem any­­nyira gyorsan tört rájuk, hogy néhány nappal később, szüleik beleegyezésével élettársi kapcsolatra léptek egymással. Kezdetben O. Izolda édesanyjánál laktak Em­ődön, majd pedig a lány Ar­­nóton csordásként dolgozó édesapjánál. Együttélésük tizenhatodik hónapjában jött világra Géza. Ez a kétségtelenül örömteli tény azonban még mindig nem ösztönözte az apát, Farkas Gézát arra, hogy legalább mutatóban dolgozzon, ahelyett, hogy elősdi módjára éljen az apósa nyakán. Ráadásul gyakran nézett a pohár fenekére. Ez történt azon a napon is, amikor az apósa kérésére kihajtotta ugyan a le­gelőre a teheneket, de rövid idő múltá­val a sorsukra hagyta őket, hogy aznap is benyakaljon néhány pohár bort, sört és pálinkát. A lány apjának tudomására jutott, hogy a tehenek őrizetlenül maradtak a legelőn, Farkas Géza keresésére indult. Amikor az italboltban rátalált, leszid­ta. A már kapatos fiatalember helyé­ben nagyon sokan behúzták volna a nyakukat, ő azonban hazasietett, fel­kapta a csecsemőjét, és az italbolt fe­lé kezdett szaladni vele. A gyermek nagyapja ezt látva, utánuk iramodott, s futás közben arra kérte Farkas Gé­zát, álljon meg és adja át neki az uno­káját. Farkas Géza azonban tovább fu­tott a rémületében sírdogáló gyermek­kel, s Kovács Jánosné házához érve ráordított a ház kapujában tartózkodó asszonyra, hogy tüstént térjen ki az út­­jából, mert ellenkező esetben a kútba hajítja a csöppséget. Az asszony íziben hátrább lépett, de mégsem eléggé gyor­san ahhoz, hogy Farkas Géza — aki az egyik kezében a fiát tartotta, a másik­ban pedig egy kést — alaposan rá ne verjen a kés nyelével. Máris rohant tovább Kovácsék kert­jén át a telkük túlfelén húzódó utca irányába, nyomában a csecsemő nagy­apjával, akinek még ott a kertben si­került utolérnie és megállásra késztet­nie emberi mivoltából kivetkőzött ve­­jét. De hiába rimánkodott neki, hogy nyugodjon meg, és a gyermeket adja át neki. Farkas Géza, mintegy válaszként, úgy hajította el magától a csöppséget, mintha az egy semmirevaló fadarab lenne. A csecsemő körülbelül három méterrel odébb esett le a földre..., s amikor a nagyapja melléje térdelt, hogy lássa, pislákol-e benne még az élet, Farkas Géza ismételten felkapta mint egy rongyot, s futott vele tovább az autóbuszmegálló felé. A végsőkig elkeseredett nagyapa ké­résére egyik falubelije telefonált a rendőrségre, a rendőrök pedig — mint­ha tudták volna, hogy talán másodper­ceken múlhat a gyermek élete — még elérték az autóbuszt, mielőtt Em­ődre indult volna. Farkas Géza a rendőrök láttán azzal fenyegetőzött, hogy ha egy jottányival is közelebb kerülnek hozzá, földhöz csapja a gyereket. Bizonyára meg is tette volna, ha a rendőrök időt engednek neki. Lélekje­lenlétüknek és helyzetfelismerésüknek köszönhetően Farkas Géza nem tehetett több kárt a szinte már halottnak tetsző gyermekében. A­piciny Géza perceken belül orvos­nál, s egy órán belül kórházban volt, az apja pedig aznap este már előze­tes letartóztatásban elmélkedhetett a főkapitányság fogdájában azon, hogy miért akarta kioltani gyermeke életét. Az orv­os szakértők megállapították, hogy a gyermek élete hajszálon múlt csupán. Ha ugyanis a több méteres re­pülést követően nem ferde síkban, ha­nem merőlegesen csapódik a földhöz, menthetetlenül vége. Így azonban „csak” far csonttörést, fejbörhorzsoló­­dást és agyrázkódást szenvedett, ame­lyek gyógytartama 4—5 hétre tehető, s előreláthatóan maradandó fogyatékos­ság, illetve súlyos egészségromlás nél­kül gyógyul. Ez utóbbiakkal kapcsola­tosan azonban — nyilatkozták az or­vosszakértők — csak évek múltával le­hetséges megnyugtató véleményt adni. A rendőrségi vizsgálat arra is kiter­jedt, hogy a gyanúsított annak idején egy olyan lánnyal létesített élettársi, következésképpen folytatólagos vi­szonyt, aki még nem töltötte be a tizen­kettedik, illetve a tizennegyedik élet­évét. Előbbi esetben ugyanis O. Szoldát védekezésre képtelennek kell tekinteni, az esetben is, ha beleegyezésével történt a dolog, s így Farkas Géza elkövette az erőszakos közösülés, majd miután a lány betöltötte tizenkettedik, de nem érte el tizennegyik életévét, a megron­tás bűntettét. A Borsod-Abaúj-Zempén Megyei Fő­ügyészség a rendőri nyomozás által fel­tárt bizonyítékok alapján, emberölés bűntettének kísérlete, folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés és meg­rontás bűntette miatt emelt vádat Far­kas Géza ellen, akit a Megyei Bíróság halmazati büntetésül börtönben letöl­tendő hatévi szabadságvesztésre ítélt. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy Farkas Géza az élet elleni cselek­ményt italtól befolyásolt állapotban, sa­ját gyermeke sérelmére, a bűncselek­ményi halmazatot pedig folytatólagosan követte el. A bíróság nagy nyomatékkal vette figyelembe a vádlott és O. Izolda szü­leinek magatartását. Azt, hogy megen­gedték a 12. életévét még be nem töl­tött O. Izolda és a fiatalkorú Farkas Géza együttélését. A szülők — enyhén szólva — nemtörődöm magatartása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Farkas Géza a bűntettet folytatólago­san elkövethesse. Fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság tett pontot e bűnügy végére. Farkas Géza első fokon kiszabott sza­badságvesztés büntetésének mértékét egy évvel — öt évre — csökkentette. * A második bűnügy az előbbinél is hát­borzongatóbb. Elkövetője a garázdaság bűntettéért háromévi próbaidőre felfüggesztett, tíz hónap szabadságvesztésre ítélt rakacai Szajkó József 21 éves korában lett Kiss Sarolta élettársa, akinek ekkor már hathónapos volt a más férfival folyta­tott viszonyából született Kiss Zoltán nevű gyermeke. Szajkót az első napokban ez még nem zavarta, de hamarosan kiderült, hogy a gyermeknek már a jelenléte is dühíti. Zoltánka alig múlt héthónapos, amikor a nevelőapja egy törött kólás­­üveget vágott hozzá akkora erővel, hogy az üveg szúrt és metszett sérülést oko­zott a gyermeken. S hogy miért? Mert sírni merészelt... Ettől a naptól kezdődően Szajkó meg sem próbált parancsolni alávaló indulatainak. Rendszeresen ütlegelte Zoltánkát, akinek ezáltal vénaláfutá­­soktól kéklett, zöldült és sárgult úgy­szólván mindenütt a teste. Mindez ter­mészetesen nem maradt titokban a kis­fiú édesanyja, a rokonok és a szom­szédok előtt se­m, de nem merték már figyelmeztetni sem a magából gyakran kivetkőző Szajkót. Az ütlegekből bőven kijutott Zoltán­ka édesanyjának is, aki alighanem azért sem panaszkodott, mert rettegett attól, hogy az élettársa őt és Zoltánkát is megöli — miként azzal többször is fe­nyegetőzött. Ilyen előzmények után érkezett el az a nap, amikor Szajkót annyira felbő­szítette a sírdogáló Zoltánka — egyéves és 18 napos volt ekkor a pici —, hogy kiráncigálta lakásuk udvarára, s ott a nyakánál fogva addig pofozta, fojtogat­ta és verte az öklével, amíg a gyermek anyja — számítván arra, hogy Szajkó őt is agyonveri — vette a bátorságot, hogy közbelépjen. Előbb kellett volna erre rászánnia magát. Zoltánka annyira súlyos sérü­léseket szenvedett, hogy öt nappal ké­sőbb — egy évvel és 23 nappal azután hogy megszületett — meghalt. Az előzetes letartóztatásba helyezett Szajkó tagadta, hogy Zoltánkát rend­szeresen bántalmazta. A bizonyítékok azonban egyértelműen ellene vallottak. A Legfelsőbb Bíróság nem taláta ele­gendőnek a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság első fokon kiszabott négy év és hat hónap szabadságvesz­tési büntetést, s ezért annak időtarta­mát hat évre emelte fel. MARTINKO KÁROLY

Next