Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-02 / 40. szám
ElESZESt AZ ÁLDOZAT _ KÉT GYERMEK Rimóczi Sándor alezredes, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság alosztályvezetője két olyan bűnügyibe engedett bepillantást, melyekről már elöljáróban is elmondható, hogy elkövetőik ördögi tettet hajtottak végre. ★ Géza sorsával ismerteti meg elsőként, aki egyhónapos és kétnapos volt, amikor az édesanyja halálra szánta ... Farkas Géza tizenhat éves volt, amikor megismerte a tizenegy éves O. Izoldát. Emődön találkoztak, ahol a fiatalember a nagyanyját, a kislány pedig az édesanyját kereste fel. A szerelem anynyira gyorsan tört rájuk, hogy néhány nappal később, szüleik beleegyezésével élettársi kapcsolatra léptek egymással. Kezdetben O. Izolda édesanyjánál laktak Emődön, majd pedig a lány Arnóton csordásként dolgozó édesapjánál. Együttélésük tizenhatodik hónapjában jött világra Géza. Ez a kétségtelenül örömteli tény azonban még mindig nem ösztönözte az apát, Farkas Gézát arra, hogy legalább mutatóban dolgozzon, ahelyett, hogy elősdi módjára éljen az apósa nyakán. Ráadásul gyakran nézett a pohár fenekére. Ez történt azon a napon is, amikor az apósa kérésére kihajtotta ugyan a legelőre a teheneket, de rövid idő múltával a sorsukra hagyta őket, hogy aznap is benyakaljon néhány pohár bort, sört és pálinkát. A lány apjának tudomására jutott, hogy a tehenek őrizetlenül maradtak a legelőn, Farkas Géza keresésére indult. Amikor az italboltban rátalált, leszidta. A már kapatos fiatalember helyében nagyon sokan behúzták volna a nyakukat, ő azonban hazasietett, felkapta a csecsemőjét, és az italbolt felé kezdett szaladni vele. A gyermek nagyapja ezt látva, utánuk iramodott, s futás közben arra kérte Farkas Gézát, álljon meg és adja át neki az unokáját. Farkas Géza azonban tovább futott a rémületében sírdogáló gyermekkel, s Kovács Jánosné házához érve ráordított a ház kapujában tartózkodó asszonyra, hogy tüstént térjen ki az útjából, mert ellenkező esetben a kútba hajítja a csöppséget. Az asszony íziben hátrább lépett, de mégsem eléggé gyorsan ahhoz, hogy Farkas Géza — aki az egyik kezében a fiát tartotta, a másikban pedig egy kést — alaposan rá ne verjen a kés nyelével. Máris rohant tovább Kovácsék kertjén át a telkük túlfelén húzódó utca irányába, nyomában a csecsemő nagyapjával, akinek még ott a kertben sikerült utolérnie és megállásra késztetnie emberi mivoltából kivetkőzött vejét. De hiába rimánkodott neki, hogy nyugodjon meg, és a gyermeket adja át neki. Farkas Géza, mintegy válaszként, úgy hajította el magától a csöppséget, mintha az egy semmirevaló fadarab lenne. A csecsemő körülbelül három méterrel odébb esett le a földre..., s amikor a nagyapja melléje térdelt, hogy lássa, pislákol-e benne még az élet, Farkas Géza ismételten felkapta mint egy rongyot, s futott vele tovább az autóbuszmegálló felé. A végsőkig elkeseredett nagyapa kérésére egyik falubelije telefonált a rendőrségre, a rendőrök pedig — mintha tudták volna, hogy talán másodperceken múlhat a gyermek élete — még elérték az autóbuszt, mielőtt Emődre indult volna. Farkas Géza a rendőrök láttán azzal fenyegetőzött, hogy ha egy jottányival is közelebb kerülnek hozzá, földhöz csapja a gyereket. Bizonyára meg is tette volna, ha a rendőrök időt engednek neki. Lélekjelenlétüknek és helyzetfelismerésüknek köszönhetően Farkas Géza nem tehetett több kárt a szinte már halottnak tetsző gyermekében. Apiciny Géza perceken belül orvosnál, s egy órán belül kórházban volt, az apja pedig aznap este már előzetes letartóztatásban elmélkedhetett a főkapitányság fogdájában azon, hogy miért akarta kioltani gyermeke életét. Az orvos szakértők megállapították, hogy a gyermek élete hajszálon múlt csupán. Ha ugyanis a több méteres repülést követően nem ferde síkban, hanem merőlegesen csapódik a földhöz, menthetetlenül vége. Így azonban „csak” far csonttörést, fejbörhorzsolódást és agyrázkódást szenvedett, amelyek gyógytartama 4—5 hétre tehető, s előreláthatóan maradandó fogyatékosság, illetve súlyos egészségromlás nélkül gyógyul. Ez utóbbiakkal kapcsolatosan azonban — nyilatkozták az orvosszakértők — csak évek múltával lehetséges megnyugtató véleményt adni. A rendőrségi vizsgálat arra is kiterjedt, hogy a gyanúsított annak idején egy olyan lánnyal létesített élettársi, következésképpen folytatólagos viszonyt, aki még nem töltötte be a tizenkettedik, illetve a tizennegyedik életévét. Előbbi esetben ugyanis O. Szoldát védekezésre képtelennek kell tekinteni, az esetben is, ha beleegyezésével történt a dolog, s így Farkas Géza elkövette az erőszakos közösülés, majd miután a lány betöltötte tizenkettedik, de nem érte el tizennegyik életévét, a megrontás bűntettét. A Borsod-Abaúj-Zempén Megyei Főügyészség a rendőri nyomozás által feltárt bizonyítékok alapján, emberölés bűntettének kísérlete, folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés és megrontás bűntette miatt emelt vádat Farkas Géza ellen, akit a Megyei Bíróság halmazati büntetésül börtönben letöltendő hatévi szabadságvesztésre ítélt. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy Farkas Géza az élet elleni cselekményt italtól befolyásolt állapotban, saját gyermeke sérelmére, a bűncselekményi halmazatot pedig folytatólagosan követte el. A bíróság nagy nyomatékkal vette figyelembe a vádlott és O. Izolda szüleinek magatartását. Azt, hogy megengedték a 12. életévét még be nem töltött O. Izolda és a fiatalkorú Farkas Géza együttélését. A szülők — enyhén szólva — nemtörődöm magatartása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Farkas Géza a bűntettet folytatólagosan elkövethesse. Fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság tett pontot e bűnügy végére. Farkas Géza első fokon kiszabott szabadságvesztés büntetésének mértékét egy évvel — öt évre — csökkentette. * A második bűnügy az előbbinél is hátborzongatóbb. Elkövetője a garázdaság bűntettéért háromévi próbaidőre felfüggesztett, tíz hónap szabadságvesztésre ítélt rakacai Szajkó József 21 éves korában lett Kiss Sarolta élettársa, akinek ekkor már hathónapos volt a más férfival folytatott viszonyából született Kiss Zoltán nevű gyermeke. Szajkót az első napokban ez még nem zavarta, de hamarosan kiderült, hogy a gyermeknek már a jelenléte is dühíti. Zoltánka alig múlt héthónapos, amikor a nevelőapja egy törött kólásüveget vágott hozzá akkora erővel, hogy az üveg szúrt és metszett sérülést okozott a gyermeken. S hogy miért? Mert sírni merészelt... Ettől a naptól kezdődően Szajkó meg sem próbált parancsolni alávaló indulatainak. Rendszeresen ütlegelte Zoltánkát, akinek ezáltal vénaláfutásoktól kéklett, zöldült és sárgult úgyszólván mindenütt a teste. Mindez természetesen nem maradt titokban a kisfiú édesanyja, a rokonok és a szomszédok előtt sem, de nem merték már figyelmeztetni sem a magából gyakran kivetkőző Szajkót. Az ütlegekből bőven kijutott Zoltánka édesanyjának is, aki alighanem azért sem panaszkodott, mert rettegett attól, hogy az élettársa őt és Zoltánkát is megöli — miként azzal többször is fenyegetőzött. Ilyen előzmények után érkezett el az a nap, amikor Szajkót annyira felbőszítette a sírdogáló Zoltánka — egyéves és 18 napos volt ekkor a pici —, hogy kiráncigálta lakásuk udvarára, s ott a nyakánál fogva addig pofozta, fojtogatta és verte az öklével, amíg a gyermek anyja — számítván arra, hogy Szajkó őt is agyonveri — vette a bátorságot, hogy közbelépjen. Előbb kellett volna erre rászánnia magát. Zoltánka annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy öt nappal később — egy évvel és 23 nappal azután hogy megszületett — meghalt. Az előzetes letartóztatásba helyezett Szajkó tagadta, hogy Zoltánkát rendszeresen bántalmazta. A bizonyítékok azonban egyértelműen ellene vallottak. A Legfelsőbb Bíróság nem taláta elegendőnek a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság első fokon kiszabott négy év és hat hónap szabadságvesztési büntetést, s ezért annak időtartamát hat évre emelte fel. MARTINKO KÁROLY