Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-14 / 33. szám

G­yakran magamra haragí­tom ismerőseimet, akik büszkén mutogatják gyermekükről készített fotóikat. „Te hivatásos vagy, mit szólsz, milyen gyönyörű ez a csöppség?” — kérdezgetik elismerésre szomjasan. A vá­laszom rendszerint elcsüggeszti őket. „Tényleg aranyos lehet a kicsi, de sajnos, a fotóból ez nemigen derül ki” — hűtöm le a szülők lelkesedését, természe­tesen minden bántó szándék nélkül, ők persze, nem értik, miért kritizálom fotográfusi teljesítményüket, hiszen sze­rintük a vaknak is látnia kell, hogy az alulexponált, szürke, életlen felvételen ábrázolt kisgyerek a legtündéribb a világ összes aprósága közül. Csak azt hagyták ki a számítá­sukból, hogy a legesztétiku­­sabb téma is megsínyli, ha a fényképezés alapszabályainak fittyet hányva készül róla az emlékkép. A családi fotóalbum akkor lehet igazi örömforrás a mo­dellnek és a fényképésznek, ha jellemző helyzetben, a lehető legtökéletesebb technikával örökítik meg a visszahozha­­tatlan életkor múlandó pilla­natait. Nem „művészfotók” készítésére kell törekedni — de a legelemibb szakmai tudni­valókkal az amatőr fotós szü­lőnek sem árt tisztában len­nie. A sikeres gyermekfotó leg­főbb titka: a természetesség. Ne zökkentsük ki csemetéin­ket megszokott elfoglaltsá­gukból! Ne kényszerítsük őket pózokba; ne utasítsuk őket szülői tekintélyünk latba ve­tésével ; most oda nézz; ne rágd a körmöd; ültj a nagyi ölébe; ne bömbölj, hanem mosolyogj! Óvakodjunk az efféle mester­séges beállításoktól! Várjuk ki türelmesen, míg a gyerek elfeledkezik a fényképezőgép jelenlétéről, belemerül kedves játékaiba, vagy önfeledt pil­lantásokat küld a kattogó masinával körülötte serény­kedő papa-mama felé. Ha nem érzi, hogy „viselkednie” kell, nemcsak az arcvonásait, ha­nem az egyéniségét is átment­hetjük a filmkockákra — s ez az igazi emlék. Igaz, ez a fajta fényképezés jóval több időt és „szuflát” igényel, de a vég­eredmény igazolhatja: érde­mes türelmesnek lenni. Noha a könnyebb megoldás — különösen a laikusok szá­mára — mindig csábítóbb, ne érjük be az egyszerűbbnek tű­nő szakmai eljárásokkal. Le­hetőleg kerüljük a mostaná­ban divatos automata fény­képezőgépek használatát. Igaz, ez roppant kényelmes fotografálási eszköznek lát­szik, de korántsem olyan min­denható, amilyennek a köztu­dat feltételezi. Az „önműkö­dő” masinák képtelenek kü­lönleges, hatásos, élményszerű felvételek készítésére. Csupán a — sajnos — megszokott, unalomig ismert, perspektíva nélküli sablonképek előállítá­sára szolgál — tudniillik, ép­pen erre találták ki. Előző, fotós témájú cikkünk­ben már utaltunk rá: az igazi fényképezés ott kezdődik, ami­kor eldöntjük, hogy mit és hogyan kívánunk megörökíte­ni, s szándékunknak megfele­lően választjuk meg a témák kiemelését , elhomályosítá­­sát, illetve a perspektívát meghatározó, szükség esetén váltható, cserélhető objektíve­ket. Nem szabad megijedni e technikai „plusz munkától”. Nem ördöngösség kiismerni a különböző lencsék természetét; a gyakorlat és a kitartás ha­mar meghozza a gyümölcsét. A jó fotóhoz előrelátás, ha­tározottság is szükséges. Ide­jekorán döntsük el: portrét akarunk-e készíteni gyerme­künkről, vagy környezetben szeretnénk-e ábrázolni. Egy­­időben lehetőleg csak az egyik móddal próbálkozzunk. A portréfotózáshoz kisebb tele­­objektívet használjunk, s ad­dig ne exponáljunk, míg a gyerek önfeledten természetes arcát nem mutatja. Ha a kicsi környezetét — szobáját, játé­kait vagy a tájat — is bele kívánjuk komponálni a képbe, inkább nagylátószögű objek­­tívet tegyünk a gépbe; ilyen­kor azt a kedvező pillanatot kell kivárni, amikor a gyerek és a környezete együtt jól ér­vényesül. Teleobjektívvel el is homályosíthatjuk a hátteret. Ha azonban egy, a kénbe hajló lombos fa alól fényképezünk, a középen, élesen látható gye­rek előtti teret sejtelmesen életlenné, „foltossá” tudjuk varázsolni a teleobjektív se­gítségével. Zárt helyiségben másféle törvényszerűségekre kell fi­gyelnünk. Ha tanulás közben szeretnénk fotózni gyerekün­ket, lehetőleg ne vakuval vi­lágítsunk, mert a gép felől irányuló erős fény meghami­sítja a természetes fényhatá­sokat, s a képen felismerhetet­­lenné torzul mind a környezet, mind a könyveit lapozgató mo­dell. Ilyenkor érdemes érzé­kenyebb filmet fűzni a gépbe, s a természetes fények adta lehetőséggel élni. Ideje végül leszámolni azzal a hamis hiedelemmel, hogy csak jókedvű, derűs gyereke­ket szabad fotózni. A durcás, mérges, fölháborodott pillana­tok megörökítése épp olyan hi­teles dokumentuma gyerme­künk lelkiállapotának, mint a természetes kacagás. Egykori sírós lényükkel szembesülve többet tudnak meg majd va­lahai önmagukról, ha felnőve átlapozzák gyermekkoruk ki­merevített pillanatainak al­bumát. HORVÁTH DÁVID Szépségkirálynő-választás elődöntője MISKOLC 1985. augusztus 17. 20 órakor Junó Szálló (Széchenyi u. 111.) Verseny, műsorral egybekötve. A műsort vezeti: Keresztes Tibor (Cintula) Fellépnek: Boncz Géza, Túri Lajos és az Apostol együttes. Rendező: Csenterics Ágnes. A versenyt megelőzően a miskolci Centrum Áruház előtt 12 órakor divatbemutatót rendezünk, melyen a szépségkirálynő-választás résztvevői is felvonulnak. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Jegyek: Miskolctapolca, Junó Szálló éttermében válthatók. Utazáshoz, nyaraláshoz ajánljuk a HERBÁRIA közkedvelt termékeit — egyszeri használatra készült mini flakonban BÁNFI SAMPON BOJTORJÁN SAMPON GYÓGYNÖVÉNY HABFÜRDŐ Kapható: a HERBÁRIA gyógynövény­szaküzletekben. Ára: 9,- Ft

Next