Ország-Világ, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1986-07-09 / 28. szám
S*IMTUBA ötszáz év szép könyvei „Ezernégyszáz felett ötven számláltaték, / Mikor e mesterség így kimutatódék, / Elsőben is hasznát a németek vevék, / Szomszéd nemzetek ezt még csak hírrül érték .. A szóban forgó mesterség: a könyvnyomtatás. Nem kellett soká várni az első magyarországi nyomtatványra sem. 1473 pünkösdjének előestéjén megjelent a Chronica Hungarorum, amelynek nyomdásza a zárósorokban, az úgynevezett kolofonban, Andreas Hessnek nevezi magát. Csaknem hetven évvel később, 1541-ben született meg az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, Sylvester János Újtestamentum-fordítása a sárvár-újszigeti nyomdában. A reformáció terjedésével egyre szaporodnak a műhelyek. „Szállá e mesterség osztán Kolozsvárba, / Heltai Gáspárnak forgolódására ... Várad városába haza e jó osztán, / Ki eddig e jótól üres vala s pusztán ...” A versezet, amelyből föntebb idéztünk, minden idők legnagyobb magyar tipográfusának, Tótfalusi Kis Miklósnak halotti búcsúztatója 1702-ből. Szerzője a hűséges barát, a jeles orvos és író, Pápai Páriz Ferenc. A rövid „nyomdatörténet” után a tragikus sorsú, híres nyomdász működését írja le, majd így vesz búcsút tőle: „Tótfalusi Miklós nyugoszik ez helybe, / Magyarország szülte, Erdély felnevelte, / Hollandia nagy dolgokra készítette, / De amint intézte, nem adta szerencse ... Idegenségünket az Isten ne nézze, / Támasszon hazánkban inkább mást helyette!” Hess András, Sylvester János, Heltai Gáspár, Tótfalusi Kis Miklós nagybecsű nyomtatványait éppúgy megtalálja az érdeklődő az Országos Széchényi Könyvtárban nemrég megnyílt — és augusztus 31-ig nyitva tartó — kiállításon, mint a későbbi korok tipográfusainak, Tótfalusi méltó utódainak jellegzetes munkáit. Barokk és romantikus stílusban fogant könyveket éppúgy, mint a szecesszió vagy az új tárgyiasság ihletésében készülteket. Fametszetekkel, rézmetszetekkel, kőnyomatokkal, acélmetszetekkel illusztráltakat. Pergamen- és bőrkötéseket. A Kner Nyomda korszakos jelentőségű kiadványait és a Magyar Helikon mai remekeit, ötszáz év szép könyvei sorakoznak a tárlókban. A kiállítás címével szólva: Tisztelet a magyar tipográfiának! (T.) IGAZIACVAK TISZTItRft. lfjL Bosszúságot Lukivel szenvedni. Vásárhelyi Gergely: Keresztyéni tudomány. Pozsony, 1624. Megfagyott muzsikus. A korlátozott példányszámban megjelenő évkönyvet a budapesti Műegyetem építészhallgatói írták és rajzolták BARANGOLÁS Tettamanti Béla KIÁLLÍTÁSA Az Ernst Múzeum két szép termében bolyongunk. Körüljárok, nézelődöm. Nézem a rajzokat, az embereket — és önmagamat. Semmi kétség, jól érzem magam Tettamanti Béla világában. Amit évek során a napi- és hetilapokban megjelent rajzai, könyvillusztrációi elmondtak, azt a kiállítás egy erőteljes vonallal aláhúzza. (Az erőteljes vonal azután a végén bekunkorodik és golyófejű emberkét formáz — nehogy túlságosan komolyan vegyük önmagunkat ...) Körüljárok még egyszer. Hadd suhanjon át a tudatomon az Árnyékváltás szellemessége, a keresztre feszített lakótelep apokaliptikus képe, a szinte elevenné vált, nagy görbe szögek látványa, amely gazdasági természetű okfejtésnek is felfogható . . . Nézzük csak, hátha időközben az a szőrmók fickó, az az őrületes vadász kiszívta már a gumicsövén a PIA feliratú üveg tartalmát... És nézzük meg újra kedvenceimet, a boszorkányokat... Ezek a megátalkodottan gonosz, kacagtatóan jóságos lények egymaguk is képesek arra, hogy az élet (és az emberi természet) bonyolultságára utaljanak. ... s közben Szász Imre már megnyitó szavait mondja. Van valami a levegőben. Vagyis jólesően hiányzik valami a levegőből. Az „így illik”, a protokoll, a mesterkélt ünnepélyesség. Tárgyilagosan kell megállapítanom, hogy Szász Imre elmond sok mindent, amit én is szerettem volna leírni. „ ... van mondanivalója a világról... Már-már filozofikus . ..” Az író így végzi beszédét: „ ... nem ünnepélyesen — örömmel nyitom meg a kiállítást.” S ekkor olyasmi történik, amit hasonló eseményen még nem láttam. A végszóra szinte ráront a szónok mellett álló művészre tíztizenöt fiatal, felnőtt ember. Kezükben egy-egy szál virág, egyiküknél kis, kék léggömb. Barátok. Éljeneznek, összepréselik, agyonszeretik. Aztán egy pillanat múlva vége az egésznek, az árhullám, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan visszahúzódik, és Tettamanti Béla ott áll, mintegy elvarázsolva, kezében egy csokor virággal. Dicséretére legyen mondva: szikár és természetes maradt ebben a viharban, nem olvadt pocsolyává, csupán az arca lett egy árnyalattal pirosabb. Miért érzem jól magam Tettamanti Béla világában? Mert nem fegyvertelen a mi világunkban A fegyverzete cseppet sem agresszív (gondolat, ceruza, rajz), de olyan, amelyet komolyan kell venni. S még miért? Mert tehetséges. Mert vidám és játékos is. Ha mindig sorskérdéseket feszegetne, idővel talán menekülnénk előle. Ha folyvást csak játszadozna a vonalakkal, a jutalmazó mosoly egyre hervadtabbá válhatna. Szerencsére nem így van. (NEmethd 10 ORSZÁG-VILÁG Szent Dávid királynak — százötven soltári. Tótfalusi-nyomtatvány 1701-ből I SZENT I JdavidI 4 KIRÁLYNAK 3 PRÓFÉTÁNAK ff ^ SZÁZÖTVEN g |SOLTARI| •iá A’ Franeziai Nóták ’s Verp» ** | ik benne Magyar Verékre ^ fordít «átrak '$ rendelte rrek |g* rsSzenczi Molnár Albert^» *| Utal. P* 2| kolosváratt, 8*» M.Tófalusi Kis Miklós^* által Nyomtatt. 1701. £/Ér. W* Döbrentey Gábor: A kis Gyula könyve (Pest 1858)