Ország-Világ, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-15 / 15. szám
□ Hajlamosak vagyunk a nagy számok bűvöletében élni. A legek könyvét tanulmányozzuk és írjuk, a legnagyobb teljesítményekkel büszkélkedünk és nagyszabású terveket valósítunk meg. Amelyek mellett azonban vannak kisebbek is: a tegnap, tegnapelőtt megvalósult tervek. Amikor még esetleg az számított nagynak. Amikor az volt az áttörés. Dőreség lenne lebecsülni az első gőzgépet, az első autót, az első áramfejlesztő dinamót. És az első vízi erőművet? Magyarországon 1896-ban helyezték üzembe az első közcélú, villamos energia termelésére épített vízi erőművet. Amely a mai napig működik. Nem nosztalgia tehát, nem „ócska” műemlékről van szó, vashulladék-gyűjteményről, ahogyan néha beszélnek az ipar őskoráról. A helyszín Ikervár (Vas megye), Sárvár alatt néhány kilométerre. Itt folyik a Rába. Itt volt valamikor a gróf Batthyány család birtoka. Ahol búza is termett, s a búzát meg kellett őrölni. Vízi malmot telepítettek a folyóra 1796-ban, amelynek a teljesítménye 120 lóerő volt. A vízikerék forgatásához a folyó szintjét meg kellett emelni, ezért egy csatornát építettek, aminek az oldalát rőzsefal képezte. De az évenkénti áradások ismételten megrongálták a gátat, ezért 1890-ben a kastély akkori ura, Batthyány Ferenc felkért két mérnököt, készítsenek tanulmányt, mi módon lehetne elkerülni a javítgatást, ami költségekkel jár, és arra az időre áll a malom. A tanulmány nemcsak ezt dolgozta ki, hanem feltrta a lehetőséget, ma úgy mondanánk: a tartalékot, s kiszámították, hogy a folyó „ereje” ezen a szakaszon ezer lóerő teljesítményt rejt magában. Akkoriban Svájcban — igaz, nagyobb lejtésű folyókon, patakokon, sőt a schaffhauseni vízesésnél is — már működtek villamos erőművek, és gyártották az ehhez szükséges gépeket, berendezéseket. Így aztán Batthyány Ferenc elhatározta, hogy ő is hasznosítja a vízi energiát. Részvénytársaságot alapított egy elektromos erőmű építésére. Az építkezést 1895-ben kezdték, és 1896-ban másfél évi munkával elkészült, abban az évben üzembe is helyezték. Építettek egy duzzasztóművet, gátakkal, amely a Rába addigi medréből a vizet öt és fél kilométer hosszú — már megemelt szintű — csatornába tereli, és egyúttal szabályozza a magasságot. A régi mederbe a mai napig csak csurgó és a fölösleges víz kerül, elsősorban áradások idején. A kanyargó csatorna az erőmű épületéhez vezet, a turbinákhoz. Az alapépítmény, a kibetonozott meder, a zsiliprendszer eredeti állapotában van. Az első turbinákat a svájci Escher Wyss zürichi gépgyár szállította, az egyenáramú dinamókat Genfben szerezték be. Induláskor az erőmű teljesítménye 585 kilowatt volt. A második szakaszban, 1900- ban újabb turbinákat és dinamókat kötöttek be, ez újabb 400 kilowattot jelentett. ** Na de kinek? Hol és hogyan hasznosították a „villanyosságot?” Hisz a közelben csak egy falu volt, és az akkor még nem túl népes Sárvár. Már 1896-ban kiépítették a 65 kilométer hosszú vezetéket Szombathelyre. Igaz, egyetlen szál rézdrót (úgynevezett körvezeték) vitte az áramot, de vitte. És világított! 1900-ban a második főáramkor 150 kilométer hosszan osztotta szét az áramot. A húszas évek elejére a gépi berendezés elavult, gazdaságtalanná vált. Ekkor már elterjedtek a modernebb, váltakozó áramot fejlesztő gépek, és 1921—25 közt ennek megfelelően korszerűsítették az üzemet. Az akkor felszerelt négy Ganz-generátor a mai napig megbízhatóan működik. 1951-ig önálló rendszerben maradt az áram, akkor bekapcsolták az országos hálózatba. Vagyis majdnem hatvan évig a megyeszékhelyen tudták, hogy a fény a Rábáról származik. Ma a teljesítmény 1400 kilowatt. Sok ez vagy kevés? Németh Endre, az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szombathelyi igazgatóságának főmérnöke — aki kalazul — óva int attól, hogy ezt lekicsinyeljük. Egyébként is: minden kilowatt, amit megtermelünk, importot vált ki. A teljesítmény azért sem lebecsülendő, mert a magyarországi vízi erőművek közt nagyságrendben az ikervári a negyedik. Csak példaképp: a tiszalöki ennek a kilencszeresét adja. És az sem elhanyagolandó, hogy mennyiért termelik itt az áramot. Az országos árszint most körülbelül 1 forint 40 fillér. Az ikervári erőműben 30—50 fillérbe kerül egy kW előállítása. S ha egy év alatt 8—9 millió kilowattot termel, a különbség összege nem jelentéktelen. És az erőmű megbízható. Duzzasztórendszerét úgy alakították ki közel száz éve, hogy kis vízállásnál is, jegesedésnél is, iszaposodás közben is folyamatosan üzemel. Olcsó, megbízható, és a környezetet semmilyen módon nem károsítja — még zajjal és füsttel sem. Szállítást nem igényel, mellékterméke pedig — a víz — tovább folyik. Bízzunk benne, hogy senki nem akarja a közeljövőben megszüntetni, mint ahogy a nyugat-dunántúli — igaz, ennél jóval kisebb — vízi erőművek egy részét már felszámolták az elmúlt évtizedben. Azok turbinái, vízkerekei, más alkatrészei itt hevernek az ikervári üzem udvarán, mert még használhatók, s nem lehet tudni, mikor lesz rájuk szükség. Amit egyszer az alkotó emberi kéz létrehozott, azt itt megbecsülik. Jó érzés, hogy élnek-dolgoznak ilyen emberek ezen a tájon. SIKLÓS LÁSZLÓ 1896 óta áramot termel MEÄMT® . A Ganz-generátorok a húszas évektől működnek