Ország-Világ, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-15 / 15. szám

□ Hajlamosak vagyunk a nagy számok bűvöletében élni. A legek könyvét ta­nulmányozzuk és írjuk, a legnagyobb teljesítményekkel büszkélkedünk és nagyszabású terveket valósítunk meg. Amelyek mellett azonban van­nak kisebbek is: a tegnap, teg­napelőtt megvalósult tervek. Ami­kor még esetleg az számított nagynak. Amikor az volt az áttö­­rés. Dőreség lenne lebecsülni az első gőzgépet, az első autót, az első áramfejlesztő dinamót. És az első vízi erőművet? Magyarországon 1896-ban he­lyezték üzembe az első közcélú, villamos energia termelésére épí­tett vízi erőművet. Amely a mai napig működik. Nem nosztalgia tehát, nem „ócska” műemlékről van szó, vashulladék-gyűjtemény­ről, ahogyan néha beszélnek az ipar őskoráról. A helyszín Ikervár (Vas megye), Sárvár alatt néhány kilométerre. Itt folyik a Rába. Itt volt valami­kor a gróf Batthyány család bir­toka. Ahol búza is termett, s a búzát meg kellett őrölni. Vízi malmot telepítettek a fo­lyóra 1796-ban, amelynek a tel­jesítménye 120 lóerő volt. A vízi­kerék forgatásához a folyó szint­jét meg kellett emelni, ezért egy csatornát építettek, aminek az ol­dalát rőzsefal képezte. De az évenkénti áradások is­mételten megrongálták a gátat, ezért 1890-ben a kastély akkori ura, Batthyány Ferenc felkért két mérnököt, készítsenek tanul­mányt, mi módon lehetne elke­rülni a javítgatást, ami költségek­kel jár, és arra az időre áll a ma­lom. A tanulmány nemcsak ezt dol­gozta ki, hanem felt­­rta a lehető­séget, ma úgy mondanánk: a tar­talékot, s kiszámították, hogy a folyó „ereje” ezen a szakaszon ezer lóerő teljesítményt rejt ma­gában. Akkoriban Svájcban — igaz, na­gyobb lejtésű folyókon, patako­kon, sőt a schaffhauseni vízesés­nél is — már működtek villamos erőművek, és gyártották az ehhez szükséges gépeket, berendezése­ket. Így aztán Batthyány Ferenc elhatározta, hogy ő is hasznosítja a vízi energiát. Részvénytársasá­got alapított egy elektromos erő­mű építésére. Az építkezést 1895-ben kezdték, és 1896-ban másfél évi munkával elkészült, abban az évben üzem­be is helyezték. Építettek egy duzzasztóművet, gátakkal, amely a Rába addigi medréből a vizet öt és fél kilomé­ter hosszú — már megemelt szin­tű — csatornába tereli, és egyút­tal szabályozza a magasságot. A régi mederbe a mai napig csak csurgó és a fölösleges víz kerül, elsősorban áradások idején. A ka­nyargó csatorna az erőmű épüle­téhez vezet, a turbinákhoz. Az alapépítmény, a kibetonozott me­der, a zsiliprendszer eredeti álla­potában van. Az első turbinákat a svájci Escher Wyss zürichi gép­gyár szállította, az egyenáramú dinamókat Genfben szerezték be. Induláskor az erőmű teljesítmé­nye 585 kilowatt volt. A második szakaszban, 1900- ban újabb turbinákat és dinamó­kat kötöttek be, ez újabb 400 ki­lowattot jelentett. ** Na de kinek? Hol és hogyan hasznosították a „villanyosságot?” Hisz a közelben csak egy falu volt, és az akkor még nem túl né­pes Sárvár. Már 1896-ban kiépítették a 65 kilométer hosszú vezetéket Szom­bathelyre. Igaz, egyetlen szál réz­drót (úgynevezett körvezeték) vit­te az áramot, de vitte. És világí­tott! 1900-ban a második főáram­kor 150 kilométer hosszan osztot­ta szét az áramot. A húszas évek elejére a gépi be­rendezés elavult, gazdaságtalan­ná vált. Ekkor már elterjedtek a modernebb, váltakozó áramot fej­lesztő gépek, és 1921—25 közt en­nek megfelelően korszerűsítették az üzemet. Az akkor felszerelt négy Ganz-generátor a mai napig megbízhatóan működik. 1951-ig önálló rendszerben ma­radt az áram, akkor bekapcsol­ták az országos hálózatba. Vagyis majdnem hatvan évig a megye­­székhelyen tudták, hogy a fény a Rábáról származik. Ma a teljesítmény 1400 kilowatt. Sok ez vagy kevés? Németh Endre, az Észak-dunán­túli Áramszolgáltató Vállalat szombathelyi igazgatóságának fő­mérnöke — aki kalazul — óva int attól, hogy ezt lekicsinyeljük. Egyébként is: minden kilowatt, amit megtermelünk, importot vált ki. A teljesítmény azért sem lebe­csülendő, mert a magyarországi vízi erőművek közt nagyságrend­ben az ikervári a negyedik. Csak példaképp: a tiszalöki ennek a ki­lencszeresét adja. És az sem elhanyagolandó, hogy mennyiért termelik itt az áramot. Az országos árszint most kö­rülbelül 1 forint 40 fillér. Az iker­vári erőműben 30—50 fillérbe ke­rül egy kW előállítása. S ha egy év alatt 8—9 millió kilowattot ter­mel, a különbség összege nem je­lentéktelen. És az erőmű megbízható. Duz­zasztórendszerét úgy alakították ki közel száz éve, hogy kis vízál­lásnál is, jegesedésnél is, iszapo­­sodás közben is folyamatosan üze­mel. Olcsó, megbízható, és a kör­nyezetet semmilyen módon nem károsítja — még zajjal és füsttel sem. Szállítást nem igényel, mel­­lékterméke pedig — a víz — to­vább folyik. Bízzunk benne, hogy senki nem akarja a közeljövőben megszün­tetni, mint ahogy a nyugat-dunán­túli — igaz, ennél jóval kisebb — vízi erőművek egy részét már fel­számolták az elmúlt évtizedben. Azok turbinái, vízkerekei, más alkatrészei itt hevernek az iker­vári üzem udvarán, mert még használhatók, s nem lehet tud­ni, mikor lesz rájuk szükség. Amit egyszer az alkotó emberi kéz lét­rehozott, azt itt megbecsülik. Jó érzés, hogy élnek-dolgoznak ilyen emberek ezen a tájon. SIKLÓS LÁSZLÓ 1896 óta áramot termel MEÄMT® . A Ganz-generátorok­ a húszas évektől működnek

Next