Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-19 / 16. szám

Csak raailmasn! Az új, TOP elnevezésű köpenycsalád nemcsak műszaki és egyéb para­méterei miatt figyelmet, bár érdemel a hír­adásokban méltatott adatok csöppet sem le­becsülendők. öt-hat százalékos energiameg­­takarítást eredményező abroncsfelület, 150 ezer kilométer feletti futó­teljesítmény, kedvező világpiaci ár (olcsóbb, mint a márkás termé­kek, de drágább, mint a Dél-Koreában gyár­tott gumi) — ez mind­mind valóban igazi mi­nőségi ugrásról árulko­dik. Hanem ami leg­alább ilyen jelentős ma­­­gyar szemmel nézve — beruházás körülmé­nyei. Nem kevesebbről van szó ugyanis, mint egy kelet-európai nagy­üzem a világ egyik leg­jobb, legmárkásabb és legdrágább abroncsait előállító gyárának, az amerikai Fire­­stone-nek. technológiája alapján készítheti a jö­vőben a teherautó-ab­roncsokat. S ha ez még mindig nem mond semmit, elég idézni Penziás Tibort, a Tau­rus vezérigazgató-he­lyettesét,­ hogy világo­sabbá váljék: egy ilyen üzlet mögött micsoda gazdasági együttműkö­dési lehetőségek húzód­nak. „A világ gumiab­roncs-gyártásának fej­lődése leginkább az autóipar teljesítményei­hez hasonlítható” — mondja a vezérigazga­tó-helyettes. „Hihetet­len mértékű szellemi, anyagi és technológiai kapacitás kell ahhoz, hogy egy-egy gyár leg­alább követni tudja a legjobbakat. Ebben a versenyben a Taurus számára előzésre nem lehet mód, de követni feltétlenül tudnunk kell a változásokat." A Taurus eddig sem várta ölbe tett kézzel, a­hogy a világpiac majd kegyeibe fogadja mint első számú szocia­lista gumigyártót. Jó tizenöt évvel ezelőtt — egy alapos felmérés eredményeként — már világosak voltak a gyár számára a kínálkozó lehetőségek s mindjárt meg is alapozták egy jó üzlettel a világpiac­hoz való tartós kötődé­süket. Talán éppen a magabiztosság okozhat­ta, hogy az egykori ne­ves partner, a Sempe­rit egy együttműködés évtizedei után hirtelen konkurenciát kezdett látni a kezdet­ben veszélytelennek vélt magyar üzemben. (Meg kell hagyni, némi oka lehetett is rá: a Taurus lassanként az NSZK abroncspiacának az ötödét uralta, de a termékeit már a világ minden részén elősze­retettel vásárolták az igényesebb cégek is.) A „válás” után ala­pos kenységbe marketingtévé­fogott a Taurus. Ezúttal azon­ban eltértek a megszo­kott gyakorlattól: nem saját termékeik elad­hatóságára voltak kí­váncsiak, hanem arra, milyen a versenytársak stratégiája, s meddig mehet el versengésben egy magyar nagyüzem. „Az abroncs bizalmi cikk. A megbízható te­herautókhoz megbízha­tó gumik kellenek. Ilyenkor a legapróbb hiba, a legkisebb szállí­tási késedelem az egész üzletet veszélyezteti” — mondja Penziás Tibor. Tény, hogy a Tau­rusnak volt és van is árút ellesnie a világelső gyáraktól. A piaci fe­gyelem rendkívül szi­gorú, s ezzel mindenki­nek számolnia kell: egymillió abroncs le­szállításakor például legfeljebb ötven „hiba” fordulhat elő! A hiba kifejezés ebben az eset­ben nemcsak műszaki hibát takar. Ide soro­landók a hibás szám­lák, menetlevelek és a néhány órás szállítási csúszások is. Az alkal­mazkodásnak azonban ez már csupán az utolsó szakasza, első­ként, mint nemzeti vál­lalatnak, a Taurusnak is a hazai piachoz kel­lene kötődnie. Kellene ugyanis az a helyzet hogy a belső piac je­lenleg egyszerűen fej­lődéskép­telen! Jellemzi a magyar iparra, hogy semmi olyat nem fi­nanszíroz, ami a hazai igényeket venné figye­lembe. „Csupán arra törekszenek a vállala­taink, hogy minél je­lentősebb tőkés export­ra tegyenek szert. Ami az alapanyagok nagy tőkésimport-arányát te­kintve, érthető is” — vélekedik Penziás Ti­bor. A belföldi piaci űrt a Taurus szintén vegyes vállalat létreho­zásával, illetve annak termékeivel szeretné kitölteni. Csakhogy KGST-tagországok gaz­a­dasága annyira elüt egy­mástól, hogy velük le­hetetlen a gumiiparon belül zöld ágra vergőd­ni. latok A nyugati kapcso­alakulását pedig még mindig érzékenyen érintik a szinte napon­ta változó szabályozók. „Ma nem a Taurus, sőt nem is más magyar vállalat áll a fejlődés útjában, hanem az zűrzavar, amely a fel­­­ső gazdaságirányítás szintjén uralkodik.”­­ A csapda egyelőre ez Taurus számára is. Bár az amerikai tech­nológia átvétele és gyár most már műsza­­­kilag megalapozott új stratégiája arra enged következtetni, hogy háború előtt is világhí­­­rű magyar gumiipar végre kimozdulhat ar­ról a holtpontról, ahová az elmúlt néhány évben került. „Mostani Penziás Tibor: helyzetünkben, gazdasági illetve az eddig kivívott piaci pozíciónkat figyelembe véve, számunkra igazi kibontakozást kizáró­lag a tőkés partnerek­kel való együttműködés hozhat.” — Varjú — Penziás Tibor Egy régi prospektusból . BEBBLEE a HALOTTAK Hogyan történhetett meg mindez egy olyan köztár­saságban, ahol az embe­rek viszonylagos jólétben élnek és sok más köztár­saságtól eltérően saját nyelvüket hivatalos nyelv­ként használhatják? Vé­gül is olyan vívmányok ezek Grúziában, amelye­kért a legtöbb szövetséges köztársaságban csak az utóbbi időben emelték fel szavukat. És ki gondolta volna az abházokról, akiknek a lé­­lekszáma még a százezret sem éri el, mégis auto­nóm köztársaságuk van, hogy ilyen véres esemé­nyek elindítói lesznek? A szikra március 18-án pat­tant ki, amikor a Lihni abház faluban hivatalo­san engedélyezett nagy­gyűlést tartott az Ajdgilar népfrontmozgalom. Ezen a rendezvényen a népfront néhány szélsőséges veze­tőjének szorgalmazására dokumentumot fogadtak el, amelyben egyebek kö­zött az a megállapítás is szerepel, hogy „az abház nemzetiségi kérdés zsák­utcába jutott, és az abház nép az etnikai katasztró­fa peremére sodródott”. Egyszóval a köztársaság „elgrúzosítása” ellen lép­tek fel. Több ezer ember követelte a Grúziából va­ló kilépést és önálló abház szövetséges köztársaság megteremtését a Szovjet­unión belül. Elhangzottak olyan szélsőséges követe­lések is, hogy az autonóm köztársaság Grúzia he­lyett csatlakozzék az Oroszországi Föderáció­hoz, ami bizonyára az ős­lakosságot számbelileg fe­lülmúló orosz nemzetisé­­gűeknek lenne előnyös (1977-es adat szerint szá­mukat 93 ezerre teszik), már csak­ azért is, mert az általános gyakorlat sze­rint vegyes lakosságú vi­dékeken az ő anyanyel­vük élvezne előnyt. Az el­szakadási vágy kinyilvá­nítása óriási felháboro­dást váltott ki a grúzok körében. Több okból is. Mindenekelőtt azért, mert Abháziában legalább két­szer annyi grúz él, mint abház.­ Miért kellene le­mondani, vélik a grúzok, a Fekete-tenger világhírű üdülőiről, Picundáról, Szuhumiról, Gagráról, az abháziai teaültetvények­ről, mandarin- és na­rancsligetekről ? Az abház vád viszont úgy hangzott, hogy Grúzia elvonja kedvező természeti adott­a­ságokból származó hasz­not. Március végén, április elején több abház város­ban és településen is nagygyűléseket tartottak. Ezúttal viszont már a grúz nemzetiségűek voltak a hangadók, akik az abház népfront szélsőségeseinek a felelősségre vonását kö­vetelték. A tiltakozások átterjedtek a grúz fővá­rosra is. Miközben Tbilisziben már napok óta tartottak a tiltakozó megmozdulások és tömegek vonultak ki az utcára, Moszkva hallga­tott. Akiknek feladatuk lett volna a tájékoztatás, elbizonytalanodtak a vá­ratlan fejlemények láttán. A grúziai események kap­csán is megmutatkoztak a glasznoszty hiányosságai, akárcsak tavaly a karaba­­hi válság kirobbanásakor. A Pravda a TASZSZ köz­leményeire hivatkozva, csak 9-én adott hírt a ki­alakult helyzetről. Akkor­ra pedig már összecsap­tak a tüntetők és a rend­­fenntartó erők. Ekkor Ab­­házia már nem tét,­­fel­jebb csak ürügy volt, a két legerősebb ellenzéki csoport, a Grúzia Nemze­ti Felszabadító Mozgalma és a Helsinki Záróokmány Rendelkezéseinek Végre­hajtását Ellenőrző Bizott­ság felhívására a tüntetők szovjet- és szocialistaelle­nes jelszavakat kiabáltak, sztrájkra szólítottak fel, a Szovjetunióból való kilé­pést és ideiglenes kor­mány megalakítását köve­telték. Miután hatástala­nok maradtak a helyreállítását kérő rend fel­szólítások,­­a hatóságok a tüntetők ellen kénytele­nek voltak bevetni a had­sereget és a rendőrséget. A rendfenntartók paj­zsokkal és gumibotokkal voltak felszerelve, lőfegy­vert nem használtak. Előbb páncélozott csapat­szállító járművekkel vo­nultak Tbiliszi főterére, de ez az akció nem járt sikerrel, hanem éppenség­gel tovább bőszítette a tö­meget. Ezt követően meg­próbálták a grúz minisz­­tertanács épületéből ki­szorítani a tüntetőket, és az ekkor keletkezett tüle­ A balti köztársaságok, Örményország, Azerbajdzsán, Moldávia után újabb szovjet köztársaság iratkozott fel a nemzetiségi megmozdulások színhelyeinek listájára. A február 8-án kezdődött tbiliszi zavargásoknak a jelentések szerint 19 halálos áldozata van, több mint kétszázan sebesültek meg a tüntetők és a rendfenntartó erők összecsapása következtében.

Next