Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 1. szám

meg. Amikor a hatóságok vádat emeltek ellene, és írásban kötelezték, hogy ne hagyja el a várost, Naszriggyinova Moszkvá­ba hívta és mint kiváló gyapottermelőt bejuttatta az Oroszországi Föderáció különleges kórházába, és a kórházi kezelés szüksé­gességére hivatkozva, igye­kezett gátolni az igazság­ügyi szervek munkáját. Közben ennél a „kiváló gyapottermelőnél” a ház­kutatás során 1750 méter szövetet, több mint két­száz kalapot és sapkát, 11 drága bundát, 35 arany­tárgyat és több mint negyvenezer rubel kész­pénzt találtak. A lavina A Pártellenőrzési Bizott­ság kilenc kötetnyi jelen­tésben összegezte Nasz­riggyinova viselt dolgait. Az ügyet a bizottság ülése elé terjesztették, amely egyhangú döntést hozott arról, hogy az elnökasz­­szonyt ki kell zárni a pártból. El lehet képzelni, milyen lavina zúdult a bizottságra, ha másnap kénytelen volt visszavon­ni a határozatát. Az a bizonyos lavina nagyon magasról indult, magasabbról már nem is indulhatott volna. Elindí­tói között ott volt Scsolo­­kov, Brezsnyev és Pod­gornij. Amikor Podgornij értesült a döntésről, való­ságos botrányt csapott Pelsénél. Követelte, hogy azonnal vegyék vissza Naszriggyinovát a pártba. Brezsnyev is telefonon követelte, hogy ne kínoz­zák tovább azt a szeren­csétlen asszonyt. Miként Naszriggyinova nem átal­lott beavatkozni az igaz­ságügyi szervek munkájá­ba és érvényteleníteni a köztársaság Legfelsőbb Bíróságának ítéleteit, úgy Podgornij és Brezsnyev is megengedte magának, hogy beavatkozzék Nasz­riggyinova ügyébe, nyo­mást gyakoroljon a párt­ós az igazságügyi szervek funkcionáriusaira. A ha­talom birtokosainak ez a tette távolról sem volt egyedülálló. Kurbanov ot, az Ozbég SZSZK Minisz­tertanácsának volt elnökét például korrupció és más hivatali visszaélések miatt nyolcévi szabadság­­vesztésre ítélték. Másfél évvel az ítélet meghoza­tala után a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Brezsnyev alá­írásával rendeletet hozott Kurbanov azonnali szaba­don bocsátásáról. Brezs­nyev nemsokára aláírt egy másik rendeletet is, amelynek értelmében Kurbanov visszakapta ko­rábban elkobzott teljes vagyonát. Ezzel voltakép­pen tisztára mosták az összeharácsolt pénzt. A tettes perel Naszriggyinova, aki a pangás éveiben magas pártfogóinak köszönhe­tően elkerülte a büntetést, még sokáig élvezte az édes életet. Moszkvai lakásá­ban élt (egy közfal kibon­tásával két lakásból csi­náltak egyet), állami nya­ralója volt a szovjet fő­város közelében, hivatali gépkocsival járt, kiemelt, személyi nyugdíjat kapott Pártbüntetése — szigorú megrovás — már érvényét vesztette, tettei is Lassan a feledés homályába merül­nek. Azt hihetné az em­ber, hogy ilyen múlttal legjobb hallgatni és beér­ni az öregkor apró örömei­vel. Naszriggyinova nem így gondolja. A minap a szovjet televízió Nézőpont című műsorában N. Iva­nov vizsgálóbíró nem ép­pen hízelgőén nyilatkozott róla. Erre Naszriggyinova bírósághoz fordult: „Szük­ségesnek tartom bejelen­teni a bíróságnak, hogy N. V. Ivanov állítása rá­galmazó, nem felel meg a valóságnak, gyalázza becsületemet és méltósá­gomat. Arra kérem a bí­róságot, kötelezze N. V. Ivanovot, a Szovjetunió ügyészségének különösen fontos ügyekkel megbí­zott vizsgálóját, hogy nyilvánosan kérjen tőlem bocsánatot a Nézőpont cí­mű tévéműsor egyik kö­vetkező adásában.” A kerületi bíróság el­utasította a keresetet, er­re Naszriggyinova a vá­rosi bírósághoz folyamo­dott. Ott is elutasították. Ekkor közbejött egy má­sik eset. A Nyegyelja kö­zölt egy cikket, amelyben szó esett „egy magas ál­lású, megvesztegethető nőről”. Naszriggyinova erre beperelte a szerkesz­tőséget, követelte, hogy nyilvánosan kérjenek tőle bocsánatot becsületsértés miatt. A bíróságon meg­próbálták megmagyarázni neki, hogy ha a „megvesz­tegethető nőben” magára ismert, az az ő magán­ügye, de a bíróság nem vizsgálhat ki egy becsü­letsértési ügyet, ha nem tudja, hogy kiről van szó. Könnyen lehet, hogy Naszriggyinova legköze­lebb az Izvesztyiját perli be, amely most föleleve­nítette az egykori elnök­asszony viselt dolgait. Ha per, hát legyen per, írja a szerző. Talán egy nyil­vános perrel majd sike­rül pontot tenni e tizen­három éve húzódó törté­net végére. Hiszen Üzbe­gisztán Legfelsőbb Bíró­sága négy alkalommal is hozott már végzést Nasz­­riggyinováról, rábizonyít­va, hogy súlyos bűncse­lekményeket követett el. A bíróság valamennyi végzését elküldte a Szov­jetunió Legfelsőbb Bíró­ságának és főügyészének. Podgornij azonban mind­annyiszor elfektette az okmányokat és megtiltot­ta, hogy az ügyészség fog­lalkozzék velük. Naszriggyinova ügyében hosszú évek után a múlt év decembere hozott vál­tozást. A Pravda közölte az SZKP KB pártellenőr­zési bizottságának dönté­sét, miszerint az üzbég tör­vényhozás egykori elnök­­nőjét kizárták a pártból. p. j. Aleluzej Kalacsov „Kell a kurázsi" Gyakran hallani, hogy a peresztroj­ka „fölülről” indult el a Szovjet­unióban, s ebben sok az igazság. Igaz azonban az is, hogy a szovjet társadalomban „alul” is erjedés in­dult meg. Méghozzá évekkel a neve­zetes ’85-ös pártplénum előtt. Még 1982 végén a Brezsnyevről elnevezett városban fiatalok egy csoportja úgy gondolta, létre kelle­ne hozni egy vitakört, amely Buha­rin szellemi örökségét ápolja. Érde­mes az időpontra felfigyelni: Buha­rin akkor még nincs rehabilitálva, hivatalosan továbbra is a „nép el­lensége”. S ekkor történik, hogy az SZKP néhai főtitkáráról elnevezett városban — csak 1988. január 6-án keresztelték vissza eredeti nevére, Naberezsnije Cselnire — egy fiatal munkás, bizonyos Valerij Piszigin előáll azzal, hogy hozzák létre a hú­szas évek szovjet politikusának ne­vét viselő vitakört. Nem túlzás, ha azt mondjuk, ehhez civil kurázsi kellett, ilyet nem lehet „felülről” el­rendelni. 1983. február 2-án a fiata­lok megtartották alakuló ülésüket. Milyen szociális közegben jött lét­re ez a kör? A félmilliós iparváros lakossága túlnyomórészt kétkezi munkás, az értelmiségiek száma csekély. Nabe­rezsnije Cselniben van például az óriási Kamaz autógyár. A városban temérdek a gond. A település szinte a semmiből nőtt ki, egyfajta szovjet Dunapentele, ahová a Szovjetunió csaknem minden szegletéből sod­ródtak az emberek. A városban a gyáron kívül szinte csak sokemele­tes lakótelepi házak vannak, a szol­gáltatás csapnivalóan rossz, /la­kosság átlagéletkora huszonkflfnc év. Az Oroszországi Föderációiban itt a legmagasabb a születési arány­szám, azonban a kevés bölcsődei és óvodai férőhely miatt a fiatal szülők gondban vannak csemetéik elhelye­zésével. A Buharin vitakör tagjai kezdet­ben főleg városi komszomolisták voltak, s akadtak köztük olyanok is, akik korábban az ifjúsági szervezet apparátusában dolgoztak. A vitakör megalakulásának — bármilyen fur­csa is — kedvezett a brezsnyevi idő­szak. A felhalmozott társadalmi fe­szültségek közepette ugyanis az em­berek mindinkább felismerték, hogy tenniük kell valamit. Megérezték, hogy nem lehet tovább várni, gond­jaikat nekik maguknak kell megol­daniuk. A vitakörben a fiatalok éppen er­ről, egyre sivárabb életük tarthatat­lanságáról beszéltek. A vitakör egy­re bővült. Iskolásoktól kezdve egé­szen a nyugdíjasokig szinte minden korosztály képviselője részt vett a vitaesteken. Fiatal munkás, gimna­zista, egyetemi tanár egyaránt meg­fordult náluk. A tagok többsége azonban mégiscsak fizikai dolgozó. A vitakör a Komszomol keretein belül működik, de voltaképpen füg­getlen tőle. A vitaestekre járóknak az a véleményük, hogy a „Több de­mokráciát, több szocializmust!” nem lehet megvalósítani vitakultúra, pon­tosabban politikai vitakultúra nél­kül. A jelszavakkal pedig — vall­ják — nem mennek semmire, ha „lent” nincs olyan légkör, amelyben lehet akár szenvedélyesen is vitázni. — A vitakör arra is jó — mondta Alekszej Kalacsov, a társaság veze­tője, akivel nemrég találkoztam Bu­dapesten —, hogy kicsit felrázza ma­gát a Komszomolt. kötetlenebbé te­gye az ifjúsági szervezet struktúrá­ját. Jellemző, hogy Naberezsnije Cselni Komszomol-bizottságának számos tisztségviselője a Buharin­­körben „edződött”, ott lett? politikai­lag is nagykorúvá. Kérdezhetnék: miről vitatkoznak ezek a fiatalok? Nos, mindenekelőtt a történelemről. Ügy vélik, hogy nem lehet eligazodni a jelenben, ha nem ismerik a múltat. Buharint azonban nem tekintik szentnek. Tud­ják, hogy voltak olyan kérdések, amelyekben ő is tévedett, képviselt vaskalapos, dogmatikus nézeteket is. Vallják azonban, hogy javára vált volna a Szovjetuniónak, ha a társa­dalom az 1921-ben kezdődött NÉP nyomvonalán halad tovább. Számuk­ra — mondják a vitakör tagjai — Buharin nemcsak szimbólum, hanem aktualitás is. Szerintük nem véletle­nül nevezik Buharint a „szocializ­mus jó szellemének”. Nemcsak fia­talos dacból szeretik a nép egykori „ellenségét”, hanem azért is. mert a kiegyensúlyozott társadalom híve volt. Nemrég érkezett a hír, hogy a vi­takör a lapalapítás gondolatával fog­lalkozik, és nekilátott egy nemzetkö­zi Buharin-központ létrehozásá­nak is. POGONTI LAJOS ORSZÁG VILÁG :il BUHARIN VITAKÖR I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék