Ország-Világ, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-04 / 27. szám

ORSZÁG-VILÁG MADÁCH SÉTÁNYA Madách Imre — játsszunk el a gondolattal — szívesen végigsé­tálna a róla elnevezett téren, Bu­dapest szívében, de a fejét csó­válná: miért hanyagolják el eny­­nyire ezt a füsttől szürke város­részt? Azt valószínűleg ő se tud­ná, miért maradt abba még a múlt század végén e negyed to­vábbépítése. Századunkban, a harmincas években a Közmunka­­tanács a Madách utcából az óriá­si szanálási költségek miatt csak hat háztömböt tudott megépíte­­ni, s a hetvenes évek végén pa­pírra vetett nagyvonalú terv is­mét csak terv maradt. Pomsár János a Nemzeti Szín­ház épületét is ide gondolta — igaz, a zsűri csak a negyedik helyre értékelte pályamunkáját. A mostani helyzet lehetetlen: autóparkoló foglalja el az egykor sugárútnak gondolt területet. Rossz a közvilágítás, az út bur­kolata csúnya. Kávéházakat sze­retne ide az építész és üzleteket, amolyan igazi kulturális és be­vásárlóközpontot. A főváros taná­csa az erre a területre kiírt pá­lyázatán részt vevők közül Pom­sár Jánosnak és kis csapatának elképzelését tartotta leginkább kivitelezhetőnek, s megbízta őket a részletes kidolgozással. Pénz­ügyi viszonyaink sajnos határt szabnak a képzeletnek, a terve­zőknek azonban mindenképpen gondolniuk kell a temérdek autó­ra. A Király utca és Dob utca szélesítésével oldanák meg a nagy forgalom levezetését és a Madách-házak közötti, leendő sétálóutca alatti parkolókban, no meg a közeli parkolóházakban tüntetnék el a várakozni szándé­kozó gépkocsikat. Az egész sé­tányt a gyalogosok uralnák. Sőt, a Deák téri aluljáróba becsatla­kozva, továbbá a Városháza ud­varát megnyitva, egészen a Váci utcáig eljuthatna a sétáló. A sé­tálóutcában passzázssor is húzód­nék, vagyis az egymásba nyíló, szűk udvarokat üvegburokkal fednék, és a földszinti lakások helyén hangulatos kis üzletek várnák hívogató portékájukkal a bámészokat. A sétatéren sok zöld felület lenne, díszburkolat, padok, hangulatos, kandeláberes világí­tás. Ekkora vállalkozáshoz azonban annyi pénz kell, amennyi a ta­nácsnak már nincsen. Az illeté­kesek azt tervezik, hogy a kom­munális beruházások, szanálások, illetve újjáépítés költségeit az időközben eladott építési terüle­tek és lakások árából fedeznék. Magyarország világkiállítást ren­dez, s e rangos eseményhez il­lene is egy ilyen városrész. Mi­lyen szép is lenne elsétálni erre, gyönyörködni a szökőkutak szi­várványcsóváiban, leülni egy pad­ra, esetleg meginni egy capucci­­nót. Ha Madách élne, talán ő is bíz­na a Nagy sétány megépülése- 15611'' • Bánsági György Fotó: Szántó Tamás Innen indulna a sétálóutca így látják a tervezők Pomsár János, vezetője a tervezőcsoport .

Next