Ország-Világ, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-04 / 27. szám
ORSZÁG-VILÁG MADÁCH SÉTÁNYA Madách Imre — játsszunk el a gondolattal — szívesen végigsétálna a róla elnevezett téren, Budapest szívében, de a fejét csóválná: miért hanyagolják el enynyire ezt a füsttől szürke városrészt? Azt valószínűleg ő se tudná, miért maradt abba még a múlt század végén e negyed továbbépítése. Századunkban, a harmincas években a Közmunkatanács a Madách utcából az óriási szanálási költségek miatt csak hat háztömböt tudott megépíteni, s a hetvenes évek végén papírra vetett nagyvonalú terv ismét csak terv maradt. Pomsár János a Nemzeti Színház épületét is ide gondolta — igaz, a zsűri csak a negyedik helyre értékelte pályamunkáját. A mostani helyzet lehetetlen: autóparkoló foglalja el az egykor sugárútnak gondolt területet. Rossz a közvilágítás, az út burkolata csúnya. Kávéházakat szeretne ide az építész és üzleteket, amolyan igazi kulturális és bevásárlóközpontot. A főváros tanácsa az erre a területre kiírt pályázatán részt vevők közül Pomsár Jánosnak és kis csapatának elképzelését tartotta leginkább kivitelezhetőnek, s megbízta őket a részletes kidolgozással. Pénzügyi viszonyaink sajnos határt szabnak a képzeletnek, a tervezőknek azonban mindenképpen gondolniuk kell a temérdek autóra. A Király utca és Dob utca szélesítésével oldanák meg a nagy forgalom levezetését és a Madách-házak közötti, leendő sétálóutca alatti parkolókban, no meg a közeli parkolóházakban tüntetnék el a várakozni szándékozó gépkocsikat. Az egész sétányt a gyalogosok uralnák. Sőt, a Deák téri aluljáróba becsatlakozva, továbbá a Városháza udvarát megnyitva, egészen a Váci utcáig eljuthatna a sétáló. A sétálóutcában passzázssor is húzódnék, vagyis az egymásba nyíló, szűk udvarokat üvegburokkal fednék, és a földszinti lakások helyén hangulatos kis üzletek várnák hívogató portékájukkal a bámészokat. A sétatéren sok zöld felület lenne, díszburkolat, padok, hangulatos, kandeláberes világítás. Ekkora vállalkozáshoz azonban annyi pénz kell, amennyi a tanácsnak már nincsen. Az illetékesek azt tervezik, hogy a kommunális beruházások, szanálások, illetve újjáépítés költségeit az időközben eladott építési területek és lakások árából fedeznék. Magyarország világkiállítást rendez, s e rangos eseményhez illene is egy ilyen városrész. Milyen szép is lenne elsétálni erre, gyönyörködni a szökőkutak szivárványcsóváiban, leülni egy padra, esetleg meginni egy capuccinót. Ha Madách élne, talán ő is bízna a Nagy sétány megépülése- 15611'' • Bánsági György Fotó: Szántó Tamás Innen indulna a sétálóutca így látják a tervezők Pomsár János, vezetője a tervezőcsoport .