Ország-Világ, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-24 / 43. szám

a színház vezetői végre igazi kö­zönségsikerre vágytak. Zenét írattak Molnár Ferenc egyik leg­ismertebb művéhez, a Liliomhoz. Valóra vált Agárdy Gábor régi álma: eljátszhatta a ligeti va­gányt, Csortos egykori híres sze­repét. ......minden színésznek meg­vannak a maga szerepálmai — mondta Agárdy abban az inter­júban, melyet Havas Ervin ké­szített vele 1979-ben. Én például világéletemben sze­rettem volna eljátszani a Lilio­mot. Volt már sok Molnár-élmé­nyem, több szerepet alakítottam, de a Liliomot nem. Addig erő­szakoskodtam, míg sikerült meg­kapnom a szerepet. Száz estén százszor buktam meg benne. Nem annyira a közönség, mint inkább a szakma előtt. Nem tud­tam eljátszani. Azóta is éber ben­nem a következtetés: a színész ne válasszon magának szerepet, mert nem látja, nem ismeri ön­magát elfogulatlanul.” (Népsza­badság, 1979. június 10.) Demeter Imre a Film Színház Muzsikában elemezte a darabot és Agárdy játékát. „Agárdy Gábornak régi álma a L­iom megformálása: ilyen kitűnő művésznek, mint ő, okkal adtak lehetőséget a melengetett álom megvalósítására. Ám ilyen­kor előfordul, hogy a nagyon régóta vágyott szerep a színpa­don kihull a színész kezéből. Most is ez történt. Remek pilla­natai vannak, de Liliom vagány, felszíni durvaságát, s az emögött gondosan rejtegetett emberségét nem tudta felvillantani. Inkább falusi volt, mint városligeti, túl­­poentírozás, gusztushalmaz és sű­rű bajuszrángatás jellemezte. Ő nem volt Liliom, még ha most is jeles színésznek bizonyult.” A kritikák elhibázottnak tar­tották Szendrő József rendezését, az előadás stílusát pedig vonta­­tottnak. Viszont dicsérték Dem­ján Edit alakítását, aki Julikét, és Mezei Máriát, aki Muskátné szerepét játszotta. Az utolsó két szerep 1963 szeptemberében Dürren­matt „magánbank operájával”, az Ötödik Frankkal kezdte meg új — csonka — évadját a rövid éle­tű musicalszínház. Agárdy Gá­bor Emil Böckmann cégvezető szerepét alakította. Decemberben Wolf Mankovitz — Monti Norman Espresso Bon­go című musicalje került színre kitűnő szereposztásban (Holl István, Bárdy György, Horváth Tivadar, Margitay Ági, Agárdy Gábor, Lorán Lenke, Galambos Erzsi játszotta a főbb szerepe­ket). 1964. április 30. Lehullt a füg­göny az Espresso Bongo előadá­sa után. Kitették a Nyári szünet táblát, de ősszel már nem nyi­totta meg kapuit a Petőfi Szín­ház. Az illetékesek megszüntet­ték, társulatát szétszórták a kü­lönböző színházakba. — Miért került erre sor? — Nem tudom, csak találgat­hatok. Azt hiszem, kozmopolitá­nak tartottak bennünket. Nem szerették a musicalt. „Kapitalis­ta módi”-nak, a hanyatló nyuga­ti kultúra káros termékének tar­tották. „Minek ide az olyan. Shakespeare mjuzikelesítve. Fúj.” Pedig mi az igazi, nagy Broad­­way-musicaleket, a My Fair La­­dyt, a West Side Storyt nem is tudtuk bemutatni, mert nem volt hozzá technikai apparátusunk, pénzünk, tánckarunk, zeneka­runk Szerettünk volna együtt maradni, de hiába ajánlottunk különböző helyszíneket: a BM Klub vagy a Kaffka Margit Gim­názium színháztermét, mindegyik megoldást elvetették. A színhá­zunkra kimondták a halálos íté­letet, s ez ellen nem lehetett fel­lebbezni. — Téged hová akartak elhe­lyezni ? — Azt javasolták, hogy men­jek vissza a Fővárosi Operett­színházba. Egyrészt egyetlen por­­cikám sem kívánkozott vissza az Operettbe, másrészt kaptam egy nagyon jó ajánlatot. Felkeresett Karel Locusier, a genti operaház főrendezője és elmondta, hogy látott engem néhány éve, mint Bicska Maxit. Játsszam el nekik, méghozzá németül, mert ők min­den művet eredeti nyelven adnak elő. Két évre szóló szerződést, havi 12 ezer belga frank gázsit ajánlott. Kértem a minisztériumtól két év fizetés nélküli szabadságot, de nem engedélyezték. Miért akarok én külföldre szerződni? — kér­dezték. — Van a Petőfin kívül más színház is Magyarországon. Majd intézkednek. — Intézkedtek? — Igen. Néhány nappal később felhívott a Nemzeti Színházból a gazdasági igazgató, Malonyai De­zső, jelentkeztem ekkor és ekkor Both Béla igazgató elvtársnál. Both nagyon barátságosan foga­dott és szerződést ajánlott. Ala­pos kutyaszorítóba kerültem. Ál­lásom nem volt, de tudtam, hogy a Nemzetit nem nekem „talál­ták ki”. Én mindig levett kalap­pal mentem el az épület előtt, ám sosem vágytam nemzeti színhá­zi tagságra. A színészekből itt vagy élő szobrot kreáltak vagy eltemették őket. S egyébként is: sosem játszottam klasszikusokat, milyen szerepek várnának itt rám? Both Béla megnyugtatott, lesz munkám. Először is átvehetem az elszerződött Garas Dezső szere­pét Pirandello Az ember, az ál­lat és az erény című darabjá­ban, majd elkezdhetem a próbá­kat Az ember tragédiájában. A drámát Major Tamás rendezi, és koncepciója szerint egy színész több szerepet is játszik Madách művében. Mit tehettem? Elfo­gadtam az ajánlatot és 1964 őszé­től a Nemzeti Színház tagja let­tem. Az ember tragédiáját a le­bontásra váró Blaha Lujza téri épületben próbáltuk, de a pre­mierre már a Nagymező utcá­ban, a megszűnt Petőfi Színház­ban került sor. Cikk - kommentárral „Új feladatok előtt — Agárdy Gábor. — ... Május elsején feloszlott a Petőfi Színház társulata, s ek­kor mindenkivel közölték, hová kerül. Számomra az Operett­színházat szemelték ki. Megval­lom: tiltakoztam. Tévedés ne essék, szeretem a zenés műfajt, a vidámságot. De mi jövő vár­hatna rám az Operettszínház­ban ? Egy szerep egy esztendő­ben?.. . Nem, ezt semmiképpen nem akartam. Feltettem magam­nak a kérdést: mit csinálok ez­után az életemmel? Kalandozom-e tovább vagy megpróbálok révbe jutni egy prózai színház kötelékében. Értesültem róla, hogy a Nem­zeti Színház átkért. Már próbál­tam is ott ezekben a hetekben Az ember tragédiája néhány kis szerepét: az athéni demagógot, a londoni szín Nyegléjét, a Falansz­­ter-képbeli Michelangelót... Fur­csa, szívet szorító érzés fogott el a színpadon. Tudtam, hogy eb­ben az épületben, ahová volta­képpen mindig vágytam, már nem fogunk játszani... Mégis élményt jelentett, hogy próbál­hattam ezen a színpadon ...” (Film Színház Muzsika, 1964 jú­­nius 10.) Kárpáti György (Folytatjuk) Az első szerepem új színházamban (Az ember, az állat és az erény - Ungvári Lászlóval és Berek Katival) Moldova György: Légy szíves, Jero­mos (a partnerem Kazal László) ORSZÁG-VILÁG 13

Next