Ország-Világ, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-24 / 43. szám
a színház vezetői végre igazi közönségsikerre vágytak. Zenét írattak Molnár Ferenc egyik legismertebb művéhez, a Liliomhoz. Valóra vált Agárdy Gábor régi álma: eljátszhatta a ligeti vagányt, Csortos egykori híres szerepét. ......minden színésznek megvannak a maga szerepálmai — mondta Agárdy abban az interjúban, melyet Havas Ervin készített vele 1979-ben. Én például világéletemben szerettem volna eljátszani a Liliomot. Volt már sok Molnár-élményem, több szerepet alakítottam, de a Liliomot nem. Addig erőszakoskodtam, míg sikerült megkapnom a szerepet. Száz estén százszor buktam meg benne. Nem annyira a közönség, mint inkább a szakma előtt. Nem tudtam eljátszani. Azóta is éber bennem a következtetés: a színész ne válasszon magának szerepet, mert nem látja, nem ismeri önmagát elfogulatlanul.” (Népszabadság, 1979. június 10.) Demeter Imre a Film Színház Muzsikában elemezte a darabot és Agárdy játékát. „Agárdy Gábornak régi álma a Liom megformálása: ilyen kitűnő művésznek, mint ő, okkal adtak lehetőséget a melengetett álom megvalósítására. Ám ilyenkor előfordul, hogy a nagyon régóta vágyott szerep a színpadon kihull a színész kezéből. Most is ez történt. Remek pillanatai vannak, de Liliom vagány, felszíni durvaságát, s az emögött gondosan rejtegetett emberségét nem tudta felvillantani. Inkább falusi volt, mint városligeti, túlpoentírozás, gusztushalmaz és sűrű bajuszrángatás jellemezte. Ő nem volt Liliom, még ha most is jeles színésznek bizonyult.” A kritikák elhibázottnak tartották Szendrő József rendezését, az előadás stílusát pedig vontatottnak. Viszont dicsérték Demján Edit alakítását, aki Julikét, és Mezei Máriát, aki Muskátné szerepét játszotta. Az utolsó két szerep 1963 szeptemberében Dürrenmatt „magánbank operájával”, az Ötödik Frankkal kezdte meg új — csonka — évadját a rövid életű musicalszínház. Agárdy Gábor Emil Böckmann cégvezető szerepét alakította. Decemberben Wolf Mankovitz — Monti Norman Espresso Bongo című musicalje került színre kitűnő szereposztásban (Holl István, Bárdy György, Horváth Tivadar, Margitay Ági, Agárdy Gábor, Lorán Lenke, Galambos Erzsi játszotta a főbb szerepeket). 1964. április 30. Lehullt a függöny az Espresso Bongo előadása után. Kitették a Nyári szünet táblát, de ősszel már nem nyitotta meg kapuit a Petőfi Színház. Az illetékesek megszüntették, társulatát szétszórták a különböző színházakba. — Miért került erre sor? — Nem tudom, csak találgathatok. Azt hiszem, kozmopolitának tartottak bennünket. Nem szerették a musicalt. „Kapitalista módi”-nak, a hanyatló nyugati kultúra káros termékének tartották. „Minek ide az olyan. Shakespeare mjuzikelesítve. Fúj.” Pedig mi az igazi, nagy Broadway-musicaleket, a My Fair Ladyt, a West Side Storyt nem is tudtuk bemutatni, mert nem volt hozzá technikai apparátusunk, pénzünk, tánckarunk, zenekarunk Szerettünk volna együtt maradni, de hiába ajánlottunk különböző helyszíneket: a BM Klub vagy a Kaffka Margit Gimnázium színháztermét, mindegyik megoldást elvetették. A színházunkra kimondták a halálos ítéletet, s ez ellen nem lehetett fellebbezni. — Téged hová akartak elhelyezni ? — Azt javasolták, hogy menjek vissza a Fővárosi Operettszínházba. Egyrészt egyetlen porcikám sem kívánkozott vissza az Operettbe, másrészt kaptam egy nagyon jó ajánlatot. Felkeresett Karel Locusier, a genti operaház főrendezője és elmondta, hogy látott engem néhány éve, mint Bicska Maxit. Játsszam el nekik, méghozzá németül, mert ők minden művet eredeti nyelven adnak elő. Két évre szóló szerződést, havi 12 ezer belga frank gázsit ajánlott. Kértem a minisztériumtól két év fizetés nélküli szabadságot, de nem engedélyezték. Miért akarok én külföldre szerződni? — kérdezték. — Van a Petőfin kívül más színház is Magyarországon. Majd intézkednek. — Intézkedtek? — Igen. Néhány nappal később felhívott a Nemzeti Színházból a gazdasági igazgató, Malonyai Dezső, jelentkeztem ekkor és ekkor Both Béla igazgató elvtársnál. Both nagyon barátságosan fogadott és szerződést ajánlott. Alapos kutyaszorítóba kerültem. Állásom nem volt, de tudtam, hogy a Nemzetit nem nekem „találták ki”. Én mindig levett kalappal mentem el az épület előtt, ám sosem vágytam nemzeti színházi tagságra. A színészekből itt vagy élő szobrot kreáltak vagy eltemették őket. S egyébként is: sosem játszottam klasszikusokat, milyen szerepek várnának itt rám? Both Béla megnyugtatott, lesz munkám. Először is átvehetem az elszerződött Garas Dezső szerepét Pirandello Az ember, az állat és az erény című darabjában, majd elkezdhetem a próbákat Az ember tragédiájában. A drámát Major Tamás rendezi, és koncepciója szerint egy színész több szerepet is játszik Madách művében. Mit tehettem? Elfogadtam az ajánlatot és 1964 őszétől a Nemzeti Színház tagja lettem. Az ember tragédiáját a lebontásra váró Blaha Lujza téri épületben próbáltuk, de a premierre már a Nagymező utcában, a megszűnt Petőfi Színházban került sor. Cikk - kommentárral „Új feladatok előtt — Agárdy Gábor. — ... Május elsején feloszlott a Petőfi Színház társulata, s ekkor mindenkivel közölték, hová kerül. Számomra az Operettszínházat szemelték ki. Megvallom: tiltakoztam. Tévedés ne essék, szeretem a zenés műfajt, a vidámságot. De mi jövő várhatna rám az Operettszínházban ? Egy szerep egy esztendőben?.. . Nem, ezt semmiképpen nem akartam. Feltettem magamnak a kérdést: mit csinálok ezután az életemmel? Kalandozom-e tovább vagy megpróbálok révbe jutni egy prózai színház kötelékében. Értesültem róla, hogy a Nemzeti Színház átkért. Már próbáltam is ott ezekben a hetekben Az ember tragédiája néhány kis szerepét: az athéni demagógot, a londoni szín Nyegléjét, a Falanszter-képbeli Michelangelót... Furcsa, szívet szorító érzés fogott el a színpadon. Tudtam, hogy ebben az épületben, ahová voltaképpen mindig vágytam, már nem fogunk játszani... Mégis élményt jelentett, hogy próbálhattam ezen a színpadon ...” (Film Színház Muzsika, 1964 június 10.) Kárpáti György (Folytatjuk) Az első szerepem új színházamban (Az ember, az állat és az erény - Ungvári Lászlóval és Berek Katival) Moldova György: Légy szíves, Jeromos (a partnerem Kazal László) ORSZÁG-VILÁG 13