Ország-Világ, 1882 (3. évfolyam, 1-19. szám)
1882 / 18. szám
XVIII. Füzet. A Petőfi-társaság Debrecenben, Petőfi-társaság egyik utóbbi gyűlésén elhatározta, hogy a magyar irodalomnak a vidéken mindinkább terjesztése céljából vándorgyűléseket fog tartani hazánk nagyobb vidéki városaiban. Alig, hogy e határozat köztudomásra jött, Debrecen, a derék, irodalom és művészet pártoló magyar város, meghívta a társaságot, hogy az első vándorgyűlést nála tartsa. A társaság e szíves felszólításra el is indult a tősgyökeres magyar városba. Ez alkalommal a társaság havi közlönye a „Koszorú“ rendkívüli kiadásban megjelent, közölve a társulat tagjainak névsorát s Jókaitól (autogrammban) a következő költeményt: Arszázadok viharai között Debrecent nem védte kőfal; De védte ész, tudomány, szorgalom, Erkölcs, hűség, honszeretet Ez tartotta, ez tartja meg. Továbbá van benne P. Szathmáry Károlytól néhány sor Debrecenről,Kiss József „A troubadour“ című költeménye, Abafi Lajostól „Petőfi szülőházában“, a költő szülőházának fametszetű rajzával, Reviczky Gyulától és Bartók Lajostól költemények, Petőfi szüleiről — arcképükkel — Szana Tamástól, Petőfi kézirata és „Debrecen költője“ ifj. Ábrányi Kornéltól s a Petőfi-társaság több tagjának autogramm aláírása. A kirándulók május ötödikén ültek a vonatra, élükön elnökükkel, Jókaival. Debrecenbe érkezve, roppant nagy néptömeg fogadta őket, a város föl volt lobogózva, ünnepi színben és fényben ragyogott minden. A pályaudvarban Simonffy polgármester a város nevében üdvözlő az irodalom bajnokait s azok díszét, Jókait, mire Jókai pár szóval felelt. Aztán kocsikon elszéledtek a városban, mindenkit lakására vezettek, mert a társaság tagjai magán családoknál voltak elszállásolva. Este volt az ismerkedési estély és a főiskolai ifjúság fáklyászenéje. Ez alkalommal a főiskola szeniorja köszönte fel Jókait, ki hosszabb beszédben válaszolt a lelkesült szavakra, mely roppant hatást keltett. Május hetedikén volt a programm legnevezetesebb száma: a fölolvasás, melyet a színházban tartottak meg. Délelőtt kilenc órakor a színház már zsúfolásig meg volt tömve. A földszinti helyeket a hölgyközönség foglalta el, a színpadi emelvényen a Petőfi-társaság tagjai ültek, körülöttük százötven ülőhely előkelő férfi-közönség számára. A páholyokban elegáns nő közönség foglalt helyet. A karzati állóhelyeket a tanuló, kereskedő és iparos ifjúság törte meg. A színpadon, a hátsó függöny drapériái közt nagy Petőfi-kép volt. A tagok helyein egy-egy kis babérkoszorú feküdt, melyeket a tagok Jókai példájára kijövetkor mindnyájan a Petőfi - szobor talapzatára helyeztek. A gyűlést Jókai nyitotta meg. Utána Várady Antal olvasta föl Szana Tamás értekezését a Petőfi-társaságról, majd Mikszáth, Kiss József, Komócsy, Teleki s Jókai fölolvasásai következtek. Minden fölolvasás végén fölzendült az éljen és a viharos taps, különösen Jókai és Teleki fölolvasásai után alig akart lecsillapulni a dörgő éljen és viharos tapsözön. A gyűlés bezárásakor Komócsy indítványára Debrecen városának jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak a fényes ünnepélyességekért. A gyűlés után a „Bika“ vendéglőben háromszáz terítékű fényes bankett következett. Már délutáni két órakor ott volt a város színe-java, a városi tisztviselő-testület, tanári kar, egyesületek küldöttei, s feltűnő nagyszámú honvéd és közös hadseregbeli tisztek. Az asztalfőnél Jókai ült, jobbján Simonffy polgármester, balján Komócsy foglalt helyet A harmadik fogásnál megeredt a toasztok árja. Elsőben Simonffy a királyért és családjáért emelte poharát. Révész Bálint püspök a Petőfitársaságra s annak elnökére Jókaira, gr. Vay Dániel Jókai és Teleki Sándorra. Ezután Jókai állt föl s Debrecen közönségét éltette. Beszéde több volt toasztnál, abban a magyar költő hivatása, múltja és jelene volt egybefoglalva. Szólt a halhatatlan költőről, ki nem tűrt maga mellett más címet, mint költő, szól a költészetről, melynek ellensége támadt a politikában, mely olyan, mint a homoki szőllő, amibe a rigó, ha belekóstol, nem énekel többé. Aztán éltette a kálvinista Rómát és a magyar Helikon lelkes közönségét. Az óriási éljen lecsillapultával Komócsy nagy hatással köszönte fel Simonffy polgármestert, Várady Antal a debreceni nőket, Szathmáry Károly Révész püspököt. Gróf Csáky Kálmán honvédezredes éltette Jókait, mire Jókai felelt, remek beszédében éltetve a véderőt. Beszédéből közöljük a következőket : „A költő az assonanciát keresi, a vezércikkíró a dissonanciát s ez két ellenkező mesterség. De nem engedem elvitatni a költőnek a jogát ahhoz a nagy általános politikai érzéshez, amiben minden magasztos egyesül, aminek neve hazaszeretet. Ez a lány virraszt Zrínyi a költő, Gvadányi, Csokonay, Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi íróasztalán: ez égjen a mienken is. A haza sorsa fölött aggódni, lelkesülni a költőnek is olyan joga van, mint minden hazafinak, kötelessége nagyobb, mint mindenkinek. Bármelyik politikai néven győz Magyarország, mindig a hazaszeretet győz. Még az az ország is, mely ki van zárva a pártpolitika küzdelmeinek színteréről, teljes jogával bír a nagy politika, a honszeretet mivelésének. Ez a katona. Neki tiltva van azt kérdezni, helyes-e vagy nem az a politika, mely őt harcba küldi, megállítja, visszahívja? az ő kötelessége előre menni, harcolni, helyét megállni, vérezni és győzni, s csak ak-54 a1 •i. WyjsSM ' fi. irJ'i'lvjUlj.. m 1 jhl■íHfiw?1' 'mK glff |||4int iLj111 A SGHWERINI SZINHÁZ-EGES. ORSZÁG-VILÁG. 1425 - 1882. év.