Ország-Világ, 1886 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1886-03-13 / 11. szám
72 1 ROMBAUER TIVADAR. (levél amerikából.) New-York, február végén. Múlt évben írt levelemben több magyar emigránsról emlékeztem meg futólagosan, s kimerítően, csak Asbóth Sándor tábornokról, ki, távol hazájától, idegen földben aluszsza örök álmát. Most újra előveszem a szomorú napok történetét, s hazánk egy másik kitűnő fiát — kitől a sors szintén megtagadta, hogy a haza földjén hajtsa fejét örök nyugalomra — mutatom be az «Ország-Világ» olvasóinak. * Midőn hazánkban a fegyver szükségesebb volt a kenyérnél s a kormány fesgyvergyár felállításáról kezdett gondolkozni, Kossuth Lajos Rombauer Tivadarra — mint kinek hazaszeretetét s a fegyvergyártás terén való képzettségét ismeré — bízta a budapesti fegyvergyár felszerelését. Rombauer szepes megyei származású volt, a bányászakadémia elvégzése után rövid ideig a kincstári uradalmakban szolgált, honnan a régi Rákóczy-, most Schönborn-féle beregmegyei jószágok műszaki vezetésére hivatott meg. A Schönborn-uradalom iparintézményei az ő igazgatósága alatt felvirultak. Puszta- Kerepeczen egy új timsó gyárat és Szelesztón, Munkács mellett, egy új vasolvasztót építtetett. 1842-ben a rima-brezói szövetkezet vasgyárainak igazgatójáél választották s tevékenysége következtében e vállalat is szép virágzásnak indult. Az ózdi hengervas-gyár, mely hazánkban akkor a legnagyobb volt — az ő alkotása. Kossuth Lajos Rombauert a védegyesületnél ismerte meg és Rombauer Kossuth felszólítására dolgozta ki a magyar vasgyártás statisztikáját, s midőn az 1848-iki kormány megalakult, Rombauer a kereskedelmi minisztérium iparszakaszához osztályfőnöknek neveztetett ki. Később Rombauer mint kormánybiztos követte a honi sereget Bécs felé, s ez állásából hivatott a fegyvergyárhoz igazgatónak. Azonban a fegyvergyár Budapesten alig kezdé meg működését, midőn az osztrák sereg közeledett a fővároshoz s mit volt mit tenni, mint az egész gyárat szekerekre rakatni s tél közepén, kegyetlenül rossz úton, a legdrágább és legszükségesebb intézményt biztosságba helyezni. A fegyvergyár Nagyváradra szállíttatott, hol Rombauer erélyes munkálkodására a gyár hamar megkezdő működését. Magyarország technikai fejlődöttsége akkor még nagyon el volt maradva, s ha számításba veszszük, hogy a fegyvergyár mindennek daczára eleget tett a szükségleteknek, fel bírjuk fogni ama szolgálatok értékét, melyeket Rombauer működése és lankadatlan szorgalma szabadságharczunknak tett. Midőn Görgey Aradra vonult, a fegyvergyárt újra szekerekre rakatták, mielőtt azonban újra felállíthatták volna, a szerencsétlen kimenetelű temesvári csata s közvetlenül utána a világosi fegyverletétel véget vetett a szabadságharcznak. Rombauer Tivadar Görgey seregével, hol Róbert fiát kereste volt fél, orosz fogságba került; itt felkereste Pálffy grófot, kivel vasgyári intézményeinél ismerkedett volt meg, s kérdő, minő sors várhat reá? Pálffy nyíltan kimondta, hogy ő, mint a fegyvergyár volt igazgatója, gyöngéd bánásmódra nem tarthat számot. Ezt tudva, Rombauer fölkereste kebelbarátját, Lahner tábornokot (valószínűleg Sarkadon), s közölve vele Pálffy nyilatkozatát, felhívta őt a menekülésre. Lahner azonban nem fogadta el a tanácsot s harmadnapra már fogoly volt az aradi várban, honnan csak a vesztőhelyen szenvedett halál szabadítá meg. Rombauer Sarkadról Gyulára ment, honnan kocsin az alföldön keresztül Váczra indult; itt családjával találkozott s érzékeny búcsú után, vándorbottal kezében, neki indult a világnak. Első útja egy felvidéki vasgyár felkeresése volt, hol Juhos János és Karafiáth Tivadarral találkozott, honnan mindhárman mint vándorlegények gyalog az északi határ felé indultak. A határőr, midőn megnézte a vándorkönyveket, azt mondta, Rombauer két társára mutatva: «No, ez a két sovány ember csakugyan úgy néz ki, mint vándorlegény, de ez a kövér ember (Rombauer) sehogyse lehet az». Azonban áteresztette őket s néhány nap múlva porosz földön voltak, onnan Stuttgarton keresztül Belgiumba, majd Angliába mentek. Rombauer Angliában találkozott Klapkával, kinek rövid ideig segített emlékei megírásában. 1850 január elseje már a tengeren találta Rombauert, Amerikába utazandó. Ez időben az aranykeresés láza uralkodott az Egyesült Államokban. Rombauer és társai New Yorkban Újházival és a komáromi menekültekkel találkoztak s együtt utaztak Washingtonba, hol Seward, Summer és más előkelő férfiakkal azt akarták keresztülvinni, hogy a kormány őket bízza meg Kalifornia bányaügyeinek rendezésével. E tervük azonban nem sikerült, s így saját költségükön, telve a legvérmesebb reményekkel, utaztak az új Eldoradóba, aranyat keresni. Itt találkoztak Sutter kapitánynyal, kinek farmján találtatott az első aranyér. Sorsuk Würtemberg Pál herczeggel is összehozta őket, kivel a hegyek közül csörgedező patakban együtt mosták ki ruhájukat. Karafiáth a szokatlan éghajlat és szokatlan munka áldozata lett, lázba esett s csakhamar meghalt. Teteme ott porladozik Kalifornia aranyban gazdag bérczei között. Rombauer és Juhos a panamai szoroson visszajöttek Amerika keleti részébe. Juhos rövid idő múlva visszatért a hazába, hol most Kassa közelében vasgyárat bír, Rombauer pedig felhajózott a Missisippin és Davenport közelében partra szállt, felkeresni indult Újházit és Új-Budát, hogy otthont készítsen utána jövő családjának. Alig képzelhető nehezebb és háladatlanabb munka, mint az őserdő irtása, s oda, hol ember nem járta vadon állott, hol a természet a maga rendetlenségében a teremtés óta érintetlen volt, egy barátságos otthont alkotni. A hazátlan bolygó, kit a szerencsétlen viszonyok megfosztottak mindenétől, mi az életet tűrhetővé teheti, kit egy lakatlan rengetegbe vezetett végzete, idegen földön, ismeretlen viszonyok között, vasakarattal és lankadatlan szorgalommal fogott új fészke építéséhez. Iowa állam, Scott megye Allensprove kerületében vett egy darab földet s annak egyik kies pontjára építék az egyszerű lakot, mely az úton lévő nagy családot volt befogadandó. A házat egy kis bekerített udvar választá el a prairietől, mely köröskörűi hullámos dombjaival uralkodott a vidéken, három oldalról — körülbelől egy angol mértföldnyire — rengeteg erdők köríték a szemhatárt, délnek azonban a prairie határtalannak látszott. Tavasz volt, az erdők madarai víg dalokkal üdvözlik a közéjök jött embert, ki hangya szorgalommal végző sietős munkáit; s mire a prairie virága hervadozni kezdett s az őszi szél végig sivított az őserdő fái közt, Rombauerné három leány s négy figyermekével és Hochholczer Hugo unokaöccsével megérkezett a farmra, s ötödik fia, Rikárd elesett a vízaknai csatánál, s a mélyen sújtott apának ez tudomására sem juthatott. A gyermekek kora 14 és 24 év között váltakozott. Két vészterhes év után örömteljes viszontlátás egyesíti a családot egy bár szabad, mégis idegen nép között. Akkor a család tagjai még nem sejtették, hogy mint a prairie világa, a viszontlátás édes reménye, a szebb jövőbe vetett bizalom és ama buzgó lelkesedés, mely csak Magyarországon élni-halni vélhetett, szintén hervadni fog. A család megérkeztével szaporodott a munkás kéz is, s miután a fiúk a hazában átélt utolsó évet szüleik kívánságára mesterség tanulásával töltötték el, a kemény munka nem volt szokatlan kezeikhez. Róbert ácsnál dolgozott, Roderik asztalosnál, Roland kőműves volt, Raphael vasgyárban keresett munkát, miért is ha 12 kéz bár ügyetlenül, de jó akarattal fog a munkához, haladnia kell annak. Nehezebb volt ez a leányoknál. Berta, Ida és Emma bár anyjuk vezetése alatt a magyarhoni hölgy kitűnő házias és gazdászati nevelésében részesültek, a felügyelő elmélettől a gyakorlati tetthez való átmenetei sokkal nehezebben esett nekik, mint a fiúknak. Új farmon mindig sok a dolog. Az első feladat volt istállót építeni a lábas jószágoknak. A fiúk kimentek az erdőbe, messze hangzott ott fejszéjük csapásai, hullottak a szálfák, s rövid idő múlva volt elég nyersanyag az istálló építéséhez. Ez fel is épült szerencsésen. Jött aztán a prairie feltörése, kerítés, télire tűzifa beszerzése, mert noha a hely Nápolylyal egy szélességi fok alatt áll, zord csúnya hideg telek járnak itt. Dolgoztak szorgalmasan s e parasztnak való munka nem akadályozta a fiúkat abban, hogy később az egyik kitűnő épitész ne lehessen, kinek tervei után épült a st.-louisi régi tőzsde, egy szép templom, s több nagyobb épület; a másik pedig St.-Louisban a felső törvényszék bírájává ne választassák s Róbert a rabszolga felszabadításáért folyt harczban ki ne tüntesse magát, melyben mint ezredes vett részt. Mert Amerikának épen az az áldása, hogy itt csak a hasznos tevékenység nemesít, s itt nem a munka szégyen, hanem a henyélés. Sok volna leírni a farmon lefolyt napokat. Rombauer Tivadar mindenütt jelen volt, jó példával, tanácscsal buzdító övéit és szép sikerrel haladt volna a gazdászat, ha több tapasztalat elhárította volna ama csapásokat, melyek a hontalan családra egymásután következtek. Az élet különben nem volt kellemetlen. Az albusgrovei farmot gyakran látogatták meg örömmel fogadott magyar vendégek, közöttük Pongrácz és Árvai hosszabb ideig tartózkodtak ott és segítettek a munkánál, esténkint pedig a nélkülözhetetlen politikai vitákban mindenki élénk részt vett. Davenportból Fejérváry Miklós, Perczel Miklós és Langer Ignácz dr. látogattak oda, majd Amon Ferencz — most ügyvéd Kalocsán, — Speretics Félix, Lukács Sándor és Kálmán is megfordultak ott, így tehát mind a szellemi, mind az anyagi jóllét feltételei megvoltak s «mért mégis az arczon a néma ború?» Nem lehetett mondani, hogy megelégedés honolt volna a farmon. Az öregebb fiúkat a mezei gazdálkodás köre nem elégítette ki, a szülők aggódva néztek a jövőbe, mert úrhölgynek nevelt leányaiknak sehogy sem felelt meg a farmélet. Legidősebb leányuk, Berta, leginkább szenvedett a honvágytól, számos baráti szál vonta szívét vissza a hazába, betegeskedni kezdett s a második tél közepén szívbajban meghalt. Ott a Missisippi partján kisérte a bánatos család szeretett tagját a néma sírhoz. Rombauer végre a városi életre határozá magát, farmját eladta s 1853 tavaszán St.Louisba költözött, hol egy vasgyárnál talált foglalkozást, neje pedig egy leányiskolát nyitott. R. egészsége azonban a hontalanság érzetében hanyatlani kezdett és 1855 november 12-én egy jobb hazába költözött. Csak az az egy vágya teljesült, hogy mint szabad polgár halt meg, de benne is megérlelő a tapasztalás azt a meggyőződést, hogy a szabadság magában nem elégíthet ki senkit. Rombauer Tivadarral a szabadság és emberiség feltétlen barátja szállt sírba ! Legyen neki könnyű az idegen hant alatt! BONYHÁDI LAJOS. ORSZÁG-VILÁG. 1886. TERMÉSZETTUDOMÁNYI APRÓSÁGOK. (spectator üzenetei.) Cz. S. Pasteurizálni annyi, mint a könnyen romló anyagokat a romlástól azáltal megóvni, hogy zárt edényben felforraljuk s így a benne netalán levő baktériumokat megöljük, és így a rothadástól, penészesedéstől, s általában a romlástól megóvjuk. Pasteur, a híres, mostanában sokat említett búvár, lévén ez eljárásnak legelső alkalmazója, az ő neve után nevezték el azt. K. Zs. Egy olyan készüléket, mi a kávépörkölésnél képződő gőzöket felfogja, igen is ismerünk. Áll az a pörkölőkészülékre alkalmazott külön e czélra szerkesztett szelenczéből, melybe czukordarabok vannak téve az aetheres olajakat tartalmazó gőzök felszívására. Az ilyen czukorral édesített kávét igen kellemes ízűnek s szagának mondják. A készülék szerkesztője E. Vanoli Freiburgban. (Bajorország.) H. R. Zsírfoltokat kiván eltávolítani a padlóból, a legbiztosabb a gyalu. Ha azonban parkettpadlója van, kísértse meg a következő eljárást, azt hisszük, sikere lesz. Fehér agyagot keverjen eczettel, de még czélszerűbben benzinnel péppé, azt a pépet tegye a foltos helyekre és hagyja rajta addig, míg az agyag egészen meg nem száradt. Ha az agyagot kefével eltávolítja, akkor bizonyára a foltot is eltávolodva fogja látni. Ha egyszeri eljárás nem volt elegendő, ismételje kétszer-háromszor. K. S. Nálunk a disznóhúsban trichinák előfordulása a legritkább esetek közé tartozik Mindössze talán 3 eset ismeretes, hogy magyar disznóban trichinák fordultak volna elő. Különben a trichinák felismerése a húsban egy igen egyszerű eljárás által lehetséges, mely a következő: A húsból igen vékony áttetsző szeletek vágandók és methylzöld vizoldatába (1 r. festék 30 r. viz) teendők. 10 percznyi áztatás után tiszta vízben hagyandó egy félóráig és a víz addig frissítendő fel, míg egészen tiszta marad, vagyis a methylzöld által nem festetik. Ekkor a szelet két üvegdarab közé téve, abban erős fény mellett a trichinák kék fonalak alakjában lesznek már szabad szemmel is láthatók. Ha a szeletben kék fonalak nem mutatkoznak, a hús egészséges. — Nem tudjuk, nem-e téveszti össze a borsókás húst a trichinással ? !