Ország-Világ, 1886 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1886-09-18 / 38. szám

014 Lelkesülten haladt tovább, kitartással, buzgalom­mal, erővel. íme, egy olyan tartományba érke­zett, a­milyenről álmodni sem remélt. Föltalálta itt az elhagyott, álomba borult ország minden szépségét, újakkal, ismeretlenekkel párosítva. Előtte voltak a természet gyönyörű szépségei, megörökítve, hervadhatlanul, mesterien. Hallott zenét, bájos zenét, a­milyenről fogalma sem volt, a­melyben a csalogány csattogásétól kezdve különös érthetetlen, felsőbb hatalom által, egyesítve volt a hangok minden változata. Ez a zene tökéletes összhangban, erősen, hatalmasan zengett. Mikor szívét öröm, szemét bámulat, lel­két elragadtatás törte be, egy fényes, sugárzó, örök ifjúságban tündöklő alak szállt alá a min­dig mosolygó, soha felhőktől nem zavart kék égből . . . mintha ebben összpontosítva talált volna minden szépet, melyre valaha vágyott, bámulva omlott le előtte, ez előtt az alak előtt, a ki nem volt más , mint a költészet istenasszonya. A 100 ÉVES TUDÓS. (Arczképpel.) Irta SZTERÉNYI HUGÓ dr. Alig van, azt hiszem, a tudományok tör­ténetében eset, hogy tüdós oly hosszú pályára tekinthetett volna vissza, mint a minőre az a franczia kémikus, a kinek augusztus hó 31 én ünnepelték születése 100 éves fordulóját. Már igen ritka eset tudósoknál 80—90 év is, hát még 100, egy oly természettudósnál, ki életé­nek legnagyobb részét mérges gázok és gőzök­kel teli laboratiumában tölti s kit folytonosan fáradságos munka foglalkoztat. Ha különböző állású, az értelmi osztályhoz tartozó egyének életkorát hasonlítanék össze, bizonyára az előny mindenki másra, csak nem a tudásra esnék. Egyedül talán Francziaország tesz némiképen kivételt Európa összes czivilizált államai közt, a­hol a hosszú élet sokkal jobban kedvez a tudósnak, mint akárhol másutt. A franczia tudós közepes kora 71-1 év, a németeké 68-3, az angoloké 67-9, az osztrákoké 63-5, a mienké csak 51-8. Úgyszólván csakis Franczia­­országban nem ritka a hosszú életű tudós, ott a Buf­­f­on-ok, a Dumas-k, a Chevreuil-ok kora úgy látszik nem is véletlen. Az a hosszú életű tudós férfiú, a tudományos világ nesztora, kit 100 éves jubileuma alkalmából jellemző vonásaiban és tudományos működése tükrében kívánok itt bemutatni, szintén franczia. Néhány év óta augusz­tus hó 31-ike ünnep a franczia tudós világ előtt, öröm­­ünnepét ülik annak, hogy ismét egy évvel tovább mondhatják magukénak a tudósok szeniorát. Az idén hogy elérkezett a 100-ik évforduló, oly impozánssá tették azt, hogy részt vett abban az egész tudományos világ, osztozott az örömben nemcsak az egész franczia nemzet, de az egész művelt Európa. A jubiláns ünne­pélyességekről kimerítően emlékezett meg a magyar sajtó is. Michel Eugéne Chevreul a neve az ünnepelt 100 éves tudós kémikusnak. E név nemcsak a hozzá fűzött búvárkodási eredmények birtokosának nagy tekintélye és az iránta való nagy tisztelet miatt forog, kivált szakkörökben, közszájon, de említtetik s említ­­tetni fog mindenfelé egy oly nyilatkozata miatt, me­lyet még ember kívüle nem tehetett. A világ egyik leghíresebb tudós testülete előtt, a franczia Akadémiá­ban most egy éve egy beterjesztett közleménye kapcso­latában több mint 70 évvel azelőtt tett észleleteire hivatkozhatott. Mily különös, de lélekemelő lehetett a jelen volt kollégáira és a hallgatóságra nézve, midőn az agg tudós értekezését így végezte: «Különben, uraim, ez az észlelet előttem nem egészen új. Már 1882 május hó 10-ikén volt szerencsém e helyen azt az akadémia akkori ülésében fölemlíteni.» Röpke mondatként kapták föl e nyilatkozatát, be­járta az egész művelt világot és a Chevreul név helyet biztosított magának azok emlékezetében is, kik előtt különben e név egészen ismeretlen maradt volna. A régi jó világból való tudósok élete kevés moz­galmas momentumot mutathat fel. Többnyire idilli csendben, zavartalan nyugalomban folyt az le, nem háborgatták azt, mint manapság, az életviszonyok csap­­dosó hullámai. Bárminő határtalan a természet búvár szemköze, akárminő gazdag a tudós szellemének tár­háza, a világ, melyben mozog, az a dolgozó helyisége, a laboratóriuma a tanterem, a könyvtára, élete a sa­ját munkái. Ráillik ez minden tekintetben 100 éves tudósunkra is, kinek életrajzával igen gyorsan végezhetünk. 1786 augusztus hó 31-én született Angers városá­ban, a­hol atyja kórházi orvos és a bábaképző-intézet tanára volt, a­ki maga is igen magas kort ért el, 91 évet. 17 éves korában mint Vauquelin kémikus tanít­ványa, ennek vegyészeti gyárában Parisban kapott alkalmazást, a­hol mestere fölismervén benne a képes­séget és ügyességet, nemsokára a természettudományi múzeum vegytani tanszékéhez tanársegédül fogadta és e minőségben kezdette meg tudományos működését. 1813-ban az egyetem részéről tudott fokozatot, a Lycée Charlamague-on pedig rendes tanári széket kapott. 1816-ban jelölték őt már ki a franczia akadémia tag­jává, de ekkor Proust, a szintén híres és nálánál sok­kal idősebb kémikus javára visszalépett. Proustnak 1826-ban bekövetkezett halálakor azonban mint utóda foglalt helyet az akadémiában. 1824-ben a Gobelin­féle vegyészeti gyárral kapcsolatos vegytani intézet tanárává és a festészeti osztály igazgatójává nevezték ki, miután kedvence­­ foglalkozása tárgyát a festékek vegytana képezte. 1830 ban a természettudományi mú­zeum gyakorlati vegytani tanszékén volt tanárát Vau­­quelint követte és néhány évvel később Páris egyik legnevezetesebb tudományos intézetének, a Jardin des Plantes-nak élére állították. Ez utóbbi méltóságot 1879-ig viselte, mint tanár azonban az intézetnek még ma is működő, kimagasló alakja. Tanítványainak és tudós tanártársainak osztatlan tisztelete környezi öt, nemcsak kora és régebbi érdemeiért, de mert mindig elegendőképen lépést tartott tudománya haladásával és azt mostanában is újabb meg újabb búvárlati ered­ményekkel gazdagítja. Mindazoknak a nevezetes búvárlati eredményeknek, tudományos fölfedezéseknek és találmányoknak felso­rolása, melyeket a tudomány és a gyakorlat Chevreul­­nek köszön, messze vezetne e sorok ózdijától. Csak néhány fontos, a gyakorlati életre kiható fölfedezésé­ről és tanulmányáról akarok megemlékezni, hogy meg­mutassam menynyire össze lehet olvadva a természet­­tudós működése a mindennapi gyakorlattal és mennyire megilleti a tudóst az a köteles tisztelet, melylyel neki esetleg nem szakkörökben is adóznak. Legnagyobb érdemeket szerzett az állati zsírokkal és a festékekkel végzett vizsgálataival. Az a munkája, mely az állati zsírok vegytanával foglalkozik, vetette meg hírneve alapját, ebben adja meg az első pontos utasítást a szappan készítésére az állati zsírokból. Jól­lehet Scheele már 1775-ben fedezte föl a glycerint, mégis Chevreul volt az első, ki megmutatta, hogy ez a fontos anyag mindig foglaltatik a zsírokban, ezekből előállítható és a stearinsavval vegyülve képezi a zsí­rokat. Ez az elmélet vetette meg alapját a stearin-gyertya feltalálásának. Mily fontos és jelentőséges találmány volt az akkorában, arról persze mi, a­kik a petróleum, a gáz, sőt az elektromos világításhoz szoktunk, ma­gunknak helyes fogalmat alig alkothatunk. De az, a­ki még a fagygyú, a mécs világa mel­lett töltötte életének egy részét, vagy pedig a­ki bele tudja magát képzelni abba a «sötét» korba, az tudni is fogja, minő haladást je­lenthetett a stearin-gyertya a fagygyúval, a mécsesel szemben. Kora méltányolta is nagy horderejű tanulmányát és a «Société d’Encou­­ragement pour l’Industrie National» a d’Ar­­genteuil marquis által alapított 12,000 frank­­nyi nagy díjat az akkor még fiatal tudósnak ítélte oda. A festészet terén végzett vizsgálatai vetet­ték meg az alapját a festékek nagy mértékű alkalmazásának az ipar legkülönfélébb ágai­ban. Megállapított különböző alkalmazási mó­dokat, megmutatta azokat a törvényeket, me­lyek a festészet alkalmazásánál alapul kell, hogy szolgáljanak, új festési eljárásokat talált fel. A festékekről meg a festészetről szóló munkái a legjelesebbek közé tartoznak, miket e téren produkáltak. Igen sikeres munkásságot fejtett ki a fes­tékek és a szövetek optikája körül is és a selyemszö­vetek optikai hatásának elméletéről szóló értekezése mindenfelé föltűnést keltett. Az agg tudóst ért tiszteletnyilvánításokról és a kiváló kitüntetésekről itt nem szólunk, a helyett inkább szokásairól és az életmódjáról emlékszünk meg. Jelszavát, mint azt egyik barátjának bizalmasan elmondotta, mindig Malébranche ismert maximája képezte és képezi még folyton: «Cherchez toujours l’infaillibilité, sans avoir prétension de l’atteindre ja­mais». (Mindig a csalhatatlant keresd, a nélkül azon­ban, hogy igényt tartanál annak elérésére.­ S ez jel­lemzi tényleg életét, tudományos munkásságát és talál­mányait. Teste igen edzett; kora ifjúsága óta hideg fürdőket használ reggelenként, télen-nyáron. Hideg időben még most sem visel valami nagy bundát, sőt igen könnyen öltözködik, nyakát soha sem burkolta shawlba és effélékbe, szabadon hordta és hordja ma is. Télen­­nyáron egyféle könnyű czipőt visel és állítása szerint soha még meg nem fázott. Előszeretettel jár fedetlen fővel, haja természetesen ősz, de oly rendkívül sűrű és erős, hogy fiatal emberek irigyelhetnék meg tőle. Korán kel és egész napon át dolgozik. Észlelő képes­sége mily éles még ma is, 100 éves korában, és hogy mennyire épek szemei, legjobban bizonyítja az a kö­rülmény, hogy még mindig finom optikai tünemények észlelésével foglalkozik. Napjában kétszer étkezik, dél­ben és este, s egy-egy étkezésre nem fordít többet Az emlékérem első lapja. M. E. CHEVREUL SZOBRA. — M. Guilleaume műve. Az emlékérem hátsó lapja. e p s z Á é­­­v í L 1 a 188­1.

Next