Ország-Világ, 1887 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1887-02-12 / 7. szám

116 I11XI. _11 1 . Ill limililmnmm lam/n lm I., I .11 . ORSZÁG-VILÁG Tor­da-Aranyos megye volt főispánja, Kemény György br., kit. ő felsége saját kérelmére nyugalmazott s a Szent István-rend kis keresztjével tüntetett ki, megyé­jétől a napokban vett megható búcsút. HYMEN. Eljegyezték: Feldmann Hermin, kassai kereskedő, Ellkann Reginát Gálszécsen. — Studák József, okleveles gépész, Bolner Etelkát Tokajban. — Kávássy Bertalan, tasnádi szolgabiró, Obengruber Rózát. — Deutsch Izidor, budapesti kereskedő, Mank Hermint. — Kiss Andor, szegedi nagykereskedő Schreiber Bertát. — Blum­ Bernát, Bölcskei Etelkát. — Muschál Imre, fővárosi tanitó, Müller Gizel­lát. — Rosenbaum Ignácz, patóházi birtokos, Gutmann Bertát Ungvárról. — Toperczer Sándor dr., járásbírósági jegyző, Sánta Annát Nagyváradon. — Rutich János, káp­talani tisztviselő, Palko­vics Etelkát Esztergomban. — Ujváry Károly, a népszínház ismert színésze, Wandrák Etelka úrhölgyet. — Breier Ferencz, magy. államvasúti hivatalnok, Mandl Idát Tatáról. — Ruttner Kálmán, kar­­czagi honvédszázados és zászlóaljparancsnok Balogh Ilonát. — Várkonyi Ferencz, Schütz Ilonát Szegeden. — Kiss Andor, szegedi nagykereskedő, Schreiber Bertát Mezőtúron. — Ricsay Samu, beregszászi városi kapitány Szálé Paulát. Oltárhoz vezették: Koller Béla, jász-nagy-kunszol­­nokmegyei földbirtokos, árvaszéki ülnök, Jurenák Erzsi­két. — Kapcsándy Sándor, főv. mérnök, Wirner Idát Veszprémben. — Groszmann Arnold, Polgár Etelkát. — Kellner Albert, főv. nagykereskedő, Birnbaum Kamilliát. — Frankovich Iván, sorhajó hadnagy, Páder Viktóriát Fiumé­ban. — Ember István, aradi kereskedő, Mauro Vilmát Csermen. GYÁSZROVAT. I­­fj. Horvát Árpád dr. Fényes jövőt ígérő fiatal­ember fölött zárult be múlt vasárnap a koporsó. Szendrey I Julia, Petőfi halhatatlanságának osztályrészese ez utolsó fiában a természet csodálatos játéka folytán, a szerelem nagy dalnokának meglepő hasonmását teremte, s valóban, a­kik úgy Petőfit, mint ifj. Horvát Árpádot ismerék (mint például néhai hírneves festőnk Orlay­ Soma is), e csodás hasonlóságról több ízben megemlékeztek. Szelleme édes any­jának forró szeretetéből, szabadságvágyó lánglelkéből s atyjának, dr. Horvát Árpád egyetemi tanárnak, mélyreható bonczoló elméjéből s a szabad tudományos kutatás iránti szenvedélyéből volt alkotva. Gyermek volt még, midőn e kettős nyomon haladva már négy nyelvet tisztán auto­­didaxisból teljesen elsajátított, az angolt, francziát és néme­tet tökéletes folyékonyan beszélte és irta, ezenkívül utolsó időben az orosz és a török nyelvet tanulta, csupán szórako­zásig. Műveltségének főiránya a természettudományi szakma volt s e téren érdemes munkát is végezett, midőn népszerű modorban írott czikkeivel különböző lapok («Budap. Hírlap», «Pesti Hirlap», «Tátravidék», «Hasznos Mulattató», «Lá­nyok Lapja») olvasó-közönségét a nagy természet titkos kamrájába bevezetni s a lét folyamát magyarázólag bemu­tatni törekedett, s midőn az orvos-egyesület megbízásából idegen források nyomán a «Brigtker»-ról nagy munkát dolgozott át, a hajlama azonban leginkább az ethnográfia és földirat felé vonta, melynek ritka alapos ismerője volt. Sokoldalú képzettségét mi sem bizonyítja inkább, mint meglepő szakértelme a képzőművészetek, zene és a költé­szet terén, mely utóbbiban Heine és főleg Longfellow vol­tak kedvenczei. S e ritka ember, ki valóban fényes jellemével csupán szeretetet vívott ki mindenütt, sötét tragikus sorsnak esett áldozatául. Alig hagyva még el a gyermekkort, egy szép szende gyermekkel, Egan James angol nyelvtanár Mary lányával ismerkedett meg, kit aztán 1881 febr. 4-én nőül vett s kivel csakhamar a pestmegyei Törtei községbe köl­tözött, az ottani körorvosi állomást elfoglalandó. Itt szüle­tett Tibor nevű gyermekük, kit a szép ifjú anya saját életén váltott meg. A szegény nő ugyanis tüdővészbe esett s e csapás tönkretette az egész boldog családot. A hű férj egész vagyonát áldozta neje megmentésére, állását odahagyta, hogy nejét Görbersdorfban és Új-Tátrafüreden maga ápol­hassa, hiába volt minden. 1883 nyarán a szeretett nő ki­szenvedett. E nagy csapás, mely pályájáról letértté s a maga gyönge testalkatának különböző indispositiói az érzé­keny lelkű fiatal orvost morphinistává tették, mely szen­vedélytől nincs szabadulás. Világosan látta az örvényt, mely felé sodortatik s eleinte közönyösen tekintett belé, midőn azonban 1885-ben Greguss Gizellával megösmerkedett s iránta olthatlan szerelemre lobbant, teljes erejéből dol­gozott a gyilkoló anyag romboló hatása ellen, de hiába­ orvosi tudománya csupán ellenméreg alkalmazása útján bíztatta eredménynyel, é­s így ő a cocainhoz fordult, mely azonban 1886 februárjában irtózatos játékot űzött vele, majdnem életétől fosztva meg őt. Végreménye a hű nő szeretetteljes ápolásában gyökerezett már csak s valóban úgy is látszott, hogy meg lesz menthető. Jelenlegi özve­gyét, a fővárosban általán szellemességéről és kedvessé­géről ismert Greguss Gizellát múlt év április 7-én oltár­hoz vezette s pár hónapi zavartalan boldogság jön osztály­részük. Azonban a szervezetben lappangó gyilkos anyag meg­követelte jogait s Horvát, részint nejének tudta nélkül, részint pedig a rosszat sejtő szerető nő kijátszásával folyton használta a romboló szert. Már annyira jutott, hogy álta­lános magasfokú izgatottságát és a testi rosszullétet csakis ezzel tudta ellensúlyozni, s ilyenkor elragadóan szellemes és szeretetreméltó volt. Február 3-án este is álarczos bálba készültek s Horvát határtalan jókedvvel segített nejének pierrette-jelmezét díszíteni. Este azonban, midőn neje észre­vette, hogy báli előkészület gyanánt nagy adag morphiumot akar magához venni, s ezt könyörgéseivel meggátolva, maga is a magas fokú izgalomtól beteggé lett. — Horvát ürügyül azt adva, hogy friss levegőre megy, elbúcsúzott nejétől s útközben 2 üvegcse morphiumot véve a «Vadász­kürt» szállodába ment, hol nyugodtan megvacsorálva, lefe­küdt s másnapra virradólag első nejével való esküvője ha­todik évfordulóján halva találtatott. A haláleset híre természetesen mély részvétet keltett a fővárosban; a temetés a rokonság és nagyszámú isme­rősök résztvétele mellett e hó 6-án történt. Béke és áldás poraira! Elhiínytak még a közelebbi napokban: Özv. pazonyi Elek Mihály­né, szül. luskodi és vajai Vay Eszter 73-ik évében Napkoron. — Özv. Boday Dénesné, szül. zalakapolcsi Domokos Teréz élte 71-ik évében Kis-Igmándon. — Gombos Klára élte 78-ik évében Szepezden. — Markovics Géza dr. szatmári lakos, m. kir. honvéd ezredorvos és városi kép­viselő, élte 36-ik évében. — Debreczeni Endre, főszolgabíró, 40-ik, évében. — Balassy Alajos, kassai czimzetes kanonok, szentszéki ülnök s stályai lelkész, 83-ik évében Fonyon. — Pirré Henrik, városi rendőr-alkapitány Ungváron. — Sidira-Giller Johanna asszony, hadbírószázados özvegye Aradon. — Brokes József, földbirtokos 66 éves korában Komáromban. — Nemesjáczi Buzna Lajos, kir. törvény­­széki bíró, 72-ik évében Nyitrán. — Kovács Ferencz, nyug. uradalmi gazdatiszt 56-ik évében, Keszthelyen. — Özv. László Dávidné, szül. Kazay Borbála 80-ik évében Vesz­prémben. — Piere Henrik, Ungvár város rendőrtanácsosa. — Gottl Móriczné szül. Kimmerling Róza asszony 74-dik évében. INNEN-ONNAN. Pasteur-intézet Nápolyban. Nápolyban Gantoni orvos vezetése alatt klinikát állítottak fel, a­hol a Pasteur­­féle mód szerint elvégzik a beoltásokat. Cantoni a napok­ban a párisi akadémiának az általa végzett beoltásokról statisztikai kimutatást küldött, melyből kitűnik, hogy a múlt év szeptember 22-ike óta január 29-ig 78 embert oltottak be, s ezek közül 69-et már el is bocsátottak. A betegeket három osztályba osztják. Az elsőbe azok tartoz­nak, kiket oly állatok martak meg, melyekről bizonyos, hogy veszettek voltak; a másodikba azok, a­kiket olyan állatok martak meg, a­melyek a külső jelek után ítélve veszettek voltak, míg a harmadikba azok tartoznak, kiket oly állatok martak meg, melyekre az a gyanú, hogy ve­szettek voltak. Az új intézet által felmutatott eredmény igen meglepő.­­ Garázdálkodó herczeg. A walesi herczeg egyik unokaöcscse a napokban botrányos csínyt követett el Algír­­ban, hol Darlington név alatt már hosszabb idő óta tar­tózkodik. A múlt hó 29-én ugyanis meglehetősen pityókos állapotban ült lóra, s egy leginkább angolok által látoga­tott vendéglő elé lovagolt. Itt megállott, s egy pohár szikvizet kért. Mivel a pinczés kissé késett, a herczeg be­lovagolt a terembe. A vendégek ijedten ugráltak fel, s kiki menekült, a merre tudott. De ez nem hozta ki fleg­májából a herczeget, a ki rákiáltott a vendéglősre, hogy adjon neki szivart. Ez alatt a vendéglő előtt nagy nép­csődület támadt. Néhányan már meg akarták támadni a herczeget, s tán meg is lenchelik, ha egy rendőrtisztviselő idejekorán közbe nem lép s a támadást meg nem akadá­lyozza. A herczeget lovastul a rendőrségre kisérték. A tömeg csúfolódva, fütyülve követte. A­mint a rendőrségre értek, a herczeg nem akart leszállani lováról s rákiáltott a rendőrre, hogy vezesse vissza a korcsmába. S a rend­őrök engedtek a felszólításnak s visszavitték oda, a hová kívánkozott. A herczeget mint mr. Darlingtont fogják kér­dőre vonni, ha ugyan megelőzőleg diplomácziai úton el nem simítják a dolgot. Patti és a zongoragyárosok. New-Yorkból ír­ják a következő kis történetet, mely a minap esett meg a new-orleansi pályaházban. Patti Adelina asszony, ki New- Orleansban is énekelt néhányszor, épen a vasutakhoz ért s szalonkocsijába akart lépni, midőn egy úri­ember lépett eléje, ki után markos emberek egy hatalmas ládát czepel­­tek. Bemutatta magát mint zongoragyáros és kérte a dívát, hogy kegyeskedjék tőle ajándékképen ezt az ő tiszteletére gyártott zongorát elfogadni. A művésznő megköszönte a figyelmet s elfogadta az ajándékot; a munkások épen azon igyekeztek, hogy a zongorát a diva kocsijába emeljék, midőn egy másik úr jelenik meg, bemutatja magát, hogy ő zongora­csináló és kéri, fogadná el tiszteletének e csekély jelét, a melyet utána hat ember hozott s a mi nem volt más, mint ismét egy zongora s az udvarias zongoragyáros szintén azt a kegyet kérte, hogy engedje szalonkocsijába állítani tiszteletének e jelét. A meglepett művésznő a már ott lévő zongorára mutatott és kijelentette, hogy csak az egyik zongorát viheti magával. Erre a két zongoragyáros és munkásaik közt heves szóvita keletkezett, míg végre ököllel kezdtek argumentálni. Verekedés közben összetörték a zon­gorákat is, Patti pedig elutazott zongora nélkül. A rend­őrség csendzavarásért elfogta a dívának mindkét tisztelőjét. A tarok története. A tarok barátai bizonyára örömmel fogják olvasni, hogy ennek a nemes játéknak százados története van, melyről prózában és versben sok kötetet írtak össze lelkes hívei. Egy ilyen könyv 1756-ban jelent meg Bécsben,­­a római császár legkegyelmesebb privilégiumával». Szerzője, Bauer György, azt állítja, hogy a tarokjátékot Portugáliában találták föl s egy Tarocco nevű «hires» játékostól kapta nevét. A három honneurt három haramia, Skiz, Monguez és Pacato nevére keresz­telték, kik egy algarbiai rablóbanda rettegett tagjai voltak. Az utóbbi magyarázatban a szerző úgy látszik maga sem bízik, mert egy másik helyen azt mondja, hogy a Skiz-szó a franczia «excuser»-ből származik, melylyel művelt tár­saságokban a legnagyobb «ütőt» kijátszani szokták. Egy másik taroktörténetbúvár, Court de Gebesin szerint, a tarok­­játék sokkal régibb eredetű, a­mennyiben már a Fáraók idejében ismerték. Nevét a «Ta-Rog» (a királyok útja), vagy a «T — A—Rosch» (a kezdet könyve) szótól nyerte. Az utóbbi elnevezést azzal magyarázza meg, hogy a tarok­képek mintegy a teremtés történetét ábrázolják. Breitkopf J. G. «A kártyák föltalálása» czímű munkájában ugyan­így magyarázza a tarokképeket. Szerző szerint a tarokot az arabok honosították meg Európában, kik a kártyajáté­kot szintúgy mint a sakkjátékot a perzsáktól tanulták. A mi elnevezését illeti, azt mondja, hogy a tarok szó a franczia «tarots» szóból ered, a­mi a hátulsó oldalon sza­bályosan pettyezett kártyákat jelent. Abban egyettért vala­mennyi szaktudós, hogy a tarok egyike a legrégibb kár­tyajátékoknak, még­pedig Garzoni Tamás szerint a máso­dik a sorrendben. Az is bizonyos, hogy sokat módosítottak rajta, míg mai formájához eljutott. Garzoni azt hiszi, hogy a nemes játéknak Olaszország a hazája s a 15-ik század második felében keletkezett az ú. n. trapella játékból. Az a játék, a­melynek ilyen története és irodalma van, meg­érdemli, hogy megbecsüljék és kultiválják,­­ a­mit kü­lönben meg is cselekesznek széles e hazában. Galambposta Európa és Amerika közt. A múlt év október 9-én Wagner Henrik Bostonból kilencz posta­­galambot küldött Londonba. A galambokat néhány nap múlva eleresztették és azok útra keltek Amerika felé. Wagnerhez január 10-éig három galamb érkezett. Az egyik Londonból egyenesen Bostonba repült, a másodikat New­ Yorkban fogták meg, a harmadikat pedig egészen kime­rülve találták meg az Alleghany-hegységben, Pennsylva­­niában. A többi hat, úgy látszik, elveszett az úton. * 1 * 13 A jelen szám rejtvényeinek megfejtői között Ossip Schibuh «Magunk közt» czímű regénye lesz kisorsolva. A megfejtéseket, a megfejtők neveit s a nyertes nevét a 9-ik számban közöljük. ■ >«■■■ ■murimra t i rnirri irí »■ — lllirun SAKKREJTVÉNY. FRIEDMANN VIKTORTÓL. SZÁMREJT VÉNY. HORVÁTH JÁNOSTÓL. 20, 17, 29, 19..........minden előtt! 36, 6, 41, 31, 4. Ez boldogít. 11, 46, 14, 41, 9, 8,31, 4, 39. Az e­gója 52, 34, 24, 44, 41, 22, 5, 27. Az élet mestere. 18,17,47,19,10, 42, .., 6,50. Megyei székhely 49, 34, 45, 14, 34, 28. Tanügyünk reformátora. 48, 21, 12, 23. Tenger-, szigetcsoport neve. 35, 2, 40, 29, 19. Folyó Magyarországban. 13, 7, 51, 16. Férfi név. 1, 25, 26, 15. Sarkutazó. 23, 32, 41, 37, 43, 11. Bírák hirdetik ki. 1952. Nagy elme igaz gondolata. daj al­i sár na da­­­di e nagy gár sá kám főilom­­­ró Iá SZÜ az ha fi ga pe itt szépdalt gon bo­­­re hal sán té let val mint jön he tő cse : gár el le re ez is bosem­­ dórván’tem tá lye vá bárezen le szühang a cse a mostros­­­zott én te 1887

Next